Jeremy Clarkson azt mondta a Bugatti Veyronról, hogy az az autók Concorde-ja. Ez végül is igaz: felfoghatatlanul gyors, az ára földöntúli, és egyetlen célja, hogy demonstrálja néhány megszállott mérnök képességeit. Pusztán azért létezik, mert a technika fejlettsége engedi, hogy létezzen.

Az RC autóknál a Traxxas X0-1 a Concorde. Ez a közel 6 kilós, 60 centis szörnyeteg 160 km/h-ra képes. Nem ám világrekordra felkészített versenygépről, vagy unatkozó NASA mérnökök által poénból készített különlegességről van szó: ez egy boltban megvehető, bárki számára elérhető gép. Na, jó, annyira nem bárkinek, 1100 dollárt kell leszurkolni érte, kár is belegondolni milyen autót lehet kapni ennyi pénzből. Szóval ez sem a racionalitásról szól.

Régóta rá vagyok kattanva az RC autókra. Sajnos amikor az életkorom indokolta volna, akkor még egy normális készlet bőven 70-80 ezer forint magasságában mozgott, nekem pedig már volt egy drága agybajom, így a téma parkoló pályára került.

Persze továbbra is foglalkoztatott, de csak passzívan: olvastam fórumokat, több órányi versenyt néztem meg videón, vagy különböző gyártók újdonságaira csorgattam a nyálam szakboltokban. Nem akartam belevágni, de a bogár már túl mélyen benne ült a fülemben. Éppen ezért volt egyre gyanúsabb a szerkesztőségben kallódó hatalmas HIMOTO feliratú doboz. Ismerve az itt dolgozókat akkor sem lepődtem volna meg, ha madárpókok vagy Vespa hengerfej van benne, de egy Short Course Truck volt, távirányítóval együtt. A centi vastag porréteg, és a dobozban talált 2010-es keltezésű pizza blokk alapján nem ma volt, hogy utoljára elővették. Gondoltam, legalább kipróbálni elkérem, úgyis akad otthon hozzávaló akku.

Ken Block jó srác. Bebizonyosodott ez, mikor Stump Bandival beszélgetett, és akkor is igazolta, hogy laza arc, mikor bepattant a kopott Sierra kombiba és kérésünkre üveghangon driftelve legyilkolt pár terelőbóját. Ken nem csak látványos videókat forgat arról, hogyan csibészkedik a világ legkülönbözőbb pontjain, de versenyez is, számos rali futamon részt vesz Fiestájával.

Ezt a 2013-as versenyautót mintázta meg a HPI, amiben nem sok újdonság lenne, hiszen más Block autót is lekicsinyítettek már a hápéísek, de ennek a mostani modellnek az a különlegessége, hogy szinte tenyérben hordozható. A jól bevált 1/18-as RS4 alvázat vették elő a cégnél, faragtak rá egy Fiesta kasztnit, lemásolták az eredeti autó élénk színű felnijeit. 

Az idén a Le Mans-i 24 órás versennyel egy időben a Carrera is rendez egy versenyt azoknak, akik szeretik a gyors sportkocsikat, és szívesen átélnének valamit a verseny izgalmából, de az idén nem juthattak el Franciaországba, hogy élőben követhessék az eseményeket.

A helyszín természetesen a Carrera Játszótér a Duna Plázában, ahol ezúttal az Audi R18-as 1:32-es méretarányú másait lehet majd kipróbálni. Ha 24 órát nem is, 24 kört mindenki megtehet a 20 négyzetméteres slot-car pályán – az számít majd, hogy ezt a távot ki mennyi idő alatt teszi meg. A nevezőket két kategóriában értékelik majd: külön versenyt futnak a junior és a szenior versenyzők. A legjobbak természetesen értékes Carrera ajándékcsomaggal térhetnek haza.

A versenyre június 22-én 12-18 óra között kerül sor, és a helyszínen bárki nevezhet korra és nemre való tekintet nélkül.

Tolja a havat

Ránéztem a képekre, már mondtam is magamban, de szép MTZ! Ennyit értek a földmunkagépek, traktorok csodás világához. Mint kiderült, ez egy JUMZ alapra épített E02621 típusú árokásó és tolólapos földmunkagép. A JUMZ és az MTZ nem ugyanaz, bár hasonlítanak. Ennyit megtudtam a fórumokról, illetve, hogy a JUMZ nagyon tartós konstrukció (hogy valóban így van-e, nem tudom).

Az 50 éves Carrera is ott lesz a Totalcar pályanapon, június 15-én, nem is akárhogy. Kihozzák a Hungaroring kicsinyített mását, amelyen ezúttal igazi klasszikusokat lehet kipróbálni.

A harmadik Totalcar pályanapon természetesen az életnagyságú autóké a főszerep, de akinek nem lesz módja beülni egy valódi autóba, hogy kipróbálja magát a Hungaroring aszfaltján, az a Carreránál kicsiben még megtehet néhány kört az azonos vonalvezetésű slot-car pályán. Az 1:32-es méretarányú pályán ráadásul a Carrera kínálat talán legszebb autóit lehet majd kipróbálni: lesz '63-as Shelby Cobra, Alfa Romeo GTA Silhouette, Bill Thomas Cheetah Daytona Continental 1964-ből, '76-os BMW Touring car és 1975-ös Ford Capri RS is.

Ahogy az életnagyságú autókból, a kicsinyített másolataikból is léteznek egyedi, méregdrága mesterművek, amelyek akár 5-10 ezer dollárért, vagy még drágábban cserélnek gazdát. Az azonban minimum meglepő, hogy egy kisautóért a Bonham's tavaszi aukcióján 146 ezer dollárt adtak.

Persze nem is csak egyszerű műremekről van szó: az apró dragster alapanyagait tekintve inkább ékszer, mint gyerekjáték. A lila test állítólag egyfajta nyers rubintból készült, a motor, a felnik és a többi fém díszítőelem nagyobb részt arany, kisebb részt ezüst, a gumiabroncsokat pedig onixból faragták ki. Ráadásul a forma sem a fantázia szüleménye: az apró gép pontos másolata a Greer-Black-Prudhomme dragsternek, amely az 1960-as évek egyik legsikeresebb gyorsulási versenygépe volt, amely addig példátlan nyerési arányt produkált.

A méregdrága ékszerért a tulajdonosa még többet remélt – 200 ezer dollárra becsülik a kis dragster valódi értékét – de úgy tudjuk, így sem voltak elégedetlenek.

Medzsózni jó, legalábbis erre emlékszem gyerekkoromból, de ahogy felnövünk, és elkopik a gyermeki fantázia mindent áthidaló ereje, egyre jobban zavar a tökéletlenség. Így lehet ezzel a Stoopid Buddy Studios csapata is, akik a kisautó-tologatást művészi szintre fejlesztették: megmutatták, amit a legtöbb gyerek csak elképzel. Valószínűleg a legjobb üldözéses jelenet, amit valaha láttunk, legalábbis ebben a méretarányban. De nem is érdemes tovább szaporítani a szót – nézzék meg a filmet, majd keressék meg az állukat a porban.

Micro Mayhem! from Stoopid Buddy Stoodios on Vimeo.

A szombati INGYENES Opel-hepaj ismét nagy durranásnak ígérkezik.Lesznek rég és új, erős, meg olyan nagyon nem nagyon erős Opelek, este koncert - minden, ami egy igazi egy családi rendezvényhez kell. Mindez a Hungaroringen.

De minket most nem annyira a sok igazi autó, sokkal inkább az a pár maroknyi érdekel, amikkel bárki megpróbálhat akár keresztbe autózni a Carrera pályákon.

Ugyanis két slot-car pályát is kivisznek a carrerások, meg egy Wii-t is. De igazi opeles vonatkozása csak az egyik pályának lesz. Lehet Forma-1-es gépekkel is versenyezni, de az én kedvencem az öreg versenyautós pálya, ahol egy Opel Manta, egy Shelby Cobra, egy Shelby Cobra Cabrio és egy Bill Thomas Cheetah gumijait lehet a műanyag pályára kenni.

Bármilyen szép is a Cobra, bármennyire is vagány a Cheetah, a de már csak a nap aktualitása miatt is a Manta a legkirályabb ebben a négyesben. Egyébként a Manta A az Opel naptól függetlenül elég menő. Ezek a Manták annyira szépek voltak, hogy az szinte fáj. A  krómozott, ráját mintázó jelvény a sárvédőn meg külön mestermű - egyszer szerzek egyet a falamra. Valamelyik mannheimi börzén majdnem sikerült, de arra már nem emlékszem, min bukott el a dolog.

A versenyek nem vérre mennek, különösebb tét nélkül lehet feszegetni a magunk és a kocsik határait. Ugyanakkor bárki nyerhet, mert azok, akik beneveznek a mókára, és kitöltik a Carrera Vezetői Engedélyt, sorsoláson vesznek részt, aminek a nyereménye egy Carrera Go!!! készlet -stílusosan egy Hungaroring szett. 

A Hiéna meghatódott az olvasók igyekezetén, és elmorzsolt néhány könnycseppet azokért, akik nem nyertek, pedig megérdemelték volna. De nincs mit tenni, nyeremény csak egy van, így győztes is, aki megérdemelten viheti haza a Porsche ajándékát.

Leadfoot zseniális só-liszt 911-ese

Olvasóink találékonysága nem ismer határokat. Készült Porsche krétából, PET-palackból, jégből és a jó öreg só-liszt gyurmából is, sőt, még egy virtuális modell is készült, ami szintén bőven belefér a kiírás keretei közé. A Hiéna úgy döntött, pihen egyet, és a szerkesztőségi levelezőlistára bízza a döntést. A harmadik helyen Skandar papírból hajtogatott autója, Tabulator sötét vászon-kreációja és Daniel áttetsző PET-palack gépe végzett holtversenyben. Leadfoot gyurma-Turbója lett a második. A győztes azonban a szavazatok felével Rooster, aki mindössze egy Rotring radírgumit, egy kést és egy tollat használva készített klasszikus vonalú 911-est. Helyezéstől függetlenül úgy véljük, mindegyik házi Porsche megérdemli a figyelmet, így a galériában mind megtekinthető.

A győztes - igazi ad-hoc Porsche irodaszerből és találékonyságból

Arra kérnénk a győztest, hogy látogasson meg minket, vagy küldje el a postacímét nekem e-mail-ben (cím az impresszumban), és kipostázzuk számára a nyereményt.

Mohó Hiéna barátunk mostanában inkább csak gyűjtögette a zsákmányt, mielőtt kiosztaná az arra érdemeseknek. Most azonban kiénekeltük a szájából azt, amit a Porschétől szerzett, és oda is adjuk annak, aki szeretné, és hajlandó tenni érte.

A csomag egy Porsche baseball-sapkát tartalmaz, és egy Minichamps modellt, amelyet kifejezetten a Porsche World Roadshow Hungaroringen tartott állomására készítettek. Az 1:43-as Carrera S Cabrio makett leginkább polcdíszítésre alkalmas, viszont elég kevés készült belőle, így akár némi eszmei értéket is képviselhet. Az ajándékhoz persze gyári Porsche zacskó is jár, épp ahogy a Hiéna begyűjtötte.

A Hiéna azonban nem adja ingyen a koncát. Csak akkor hajlandó elereszteni, ha valamelyik kedves olvasónk készít neki egy másik Porschét. A kikötés annyi, hogy saját kézzel készült alkotás legyen, bármilyen közönséges anyagból – homok, gyurma, kenyérbél, vagy bármi hasonló – három dimenzióban, felismerhető legyen benne a jellegzetes Porsche karakter, és lenyűgözze a Hiénát. Az alkotásról legalább egy képet kérünk, amelyen szerepel az aznapi (akár monitoron nézhető) újság is a kreatív Google-használat kizárása kedvéért, és mert így láttuk a túszejtős filmekben. Mindenkitől csak egy pályaművet fogadunk el.

Az alkotásokat holnap (április 25.) 17:00-ig várjuk ennek a posztnak a kommentjeibe. A végső döntést a Hiéna, vagy távollétében a Kisautó-blog szerzőiből kiválasztott bizottság hozza meg, önkényes alapon.

Nürnbergben az a jó, hogy bepillanthatunk kicsit más országok modellező-makettező világába. Sajnos már évek óta nem látom a japán Aoshimát kiállítani, pedig ott aztán volt minden: motorizált szusi-modell (igen, élethű szusi falatkába építettek hátrahúzós-motoros alvázat), tonhalpiaci targoncák, dekotorák. Az amerikaiakat szerencsére mindig képviseli valaki, az egyik standon sok érdekes modellt és makettet mutatnak be.

Igazi amerikai darab. Ebből a szögből semmi különös...

A feldolgozott témák mindenkinek ismerősök: legendás amerikai autók, mozikból ismert járgányok adják az alapot a készletekhez.

Hollywood sikeres termékei jól fogynak a játék- és hobby boltok polcain

Vannak kevésbé populáris dolgok is, a hatvanas évekbeli teherautók biztosan nem bírnak akkora rajongótáborral, mit a Hazárd megye lordjai.

Kamion makettel gyakrabban találkozni, mint szimpla teherautókkal, pedig ez is milyen szép!

A Duke család szolgálati Dodge Chargerét természetesen minden méretarányban feldolgozták már, vehetünk összeragasztós makettet, ha szeretünk barkácsolni.

Ha valaki szeret szöszmötölni, műanyag makettként is megveheti a Duke-ok Chargerét

Európában a HO méretarány népszerű, de nem a kisautósoknál: vasútmodellek elterjedt kicsinyítési aránya az 1:87. Amerikában slot car versenyzők közt is kedvelt a HO, igaz, a járművek 1:87 méretaránya nincs kőbe vésve. A kocsik aprók, a pályák sem igényelnek nagy alapterületet.

HO méretarányban milyen messzire hallatszik a "yeeee-haw"?

A kicsi méretek miatt kicsit furcsák az arányok, a meghajtott kerekek minden autón aránytalanul nagyobbak, mint az igazin. Ettől jópofa, rajzfilmkarakter-szerűek lesznek az gépek, de jól áll nekik.

Imádnivaló az enyhén dragsteresített ECTO 1, a Szellemírtók szolgálati Cadillacje

Amerikában minden úton van csőrös kamion, egyértelmű, hogy a HO versenypályákon is ott a helyük.

Igen, Amerikában csőrös kamionokkal is lehet otthon versenyezni. Az egész fogat nincs egy arasznyi

Abban az országban, ahol a gyorsulási verseny, mint olyan, megszületett, és a mai napig őrületesen népszerűek a negyedmérföldes pályákon rendezett dragster versenyek, természetesen a slot car pályákon is top fuel dragsterekkel lehet egymás ellen gyorsulni.

Ez Amerika: még a slot car pályán is gyorsulási versenyt rendeznek

Aki műanyag maketteket épít, és szereti a klasszikus amerikai nagyvasakat, több gyártótól is beszerezhet gyári és custom kivitelű gépeket, meg persze filmekben látható autókat is.

Régi vágású amerikai rendőrautók és sportkocsik makettjei

Gyakorlott makettezőknek is gondot jelenthet egy igazán szép fehér oldalfalú gumi, vagy fehér feliratű abroncs megfestése. Szerencsére van megoldás.

Nagy segítség ez egy makettezőnek: a fehér oldalfalat még viszonylag könnyű szépen megcsinálni, de a feliratok már sokkal nehezebbek lennének

Aki pedig a slot car versenyzés szeretné ötvözni a makettezéssel, Amerikában megtalálhatja a kedvére való készleteket. A csomagolás alapján ezek régi, 40-50 éves kitek újra piacra dobott verziói, de ez nem hogy levon, sokkal inkább hozzáad az élvezethez.

Számomra ez az igazi: magadnak építheted meg a slot car versenyautót

A Pobjeda (Gaz M20) nem különösebben kedvelt veterán nálunk. Pedig a formája hozza a negyvenes-ötvenes évek hangulatát, igazán csinos veteránok születhetnének Pobjedából. Sajnos egyrészről ezek az autók nem voltak túl tartósak, nem is maradt belőlük valami sok, de ami még ennél is fontosabb, ezekhez a kocsikhoz mindenki az ÁVH pribékjeit kapcsolja (pedig nem is ezek voltak a lefüggönyözött fekete autók, mikkel este begyűjtötték a rendszerellenes elemeket). A Pobjedák után a szinte csavarra azonos (persze voltak kisebb, később nagyobb különbségek) Warszawák voltak nagy számban a kommunista Magyarország különböző közületeinél az állami autók – tisztségviselőtől taxisig terjedt a használók sora. Pobjedákból, Warszawákból magánkézbe inkább csak a levetett állami autók kerültek, majd szolgáltak utolsó leheletükig. Nem volt felhőtlen az élet ezekkel az autókkal, de azért sokan szívesen gondolnak vissza a nem különösebben kifinomult stílusú, de masszív gépekre.

Közel hatvan centi hosszú gigász

Akár keresett és értékes veteránok, akár nem, egyre több régi szocialista autómodellt a láthatunk boltokban. Sok az 1:43-as, 1:24-es kicsinyítésű, de ilyen 1:8-as monstrumot még eddig nem láttam, mint az IST prototípusa. Lenyűgöző a láthatóan sok fém alkatrészből összeállított Warszawa részletessége, bele sem merek gondolni, mennyibe kerülhet majd egy ilyen modell.

Üzemanyagvezeték, fékcsövek, bowdenek -minden a helyén

A motortér zavarba ejtően részletes, gyönyörűek a gumiabroncsok, a dísztárcsák, az alvázon a kézifékkötéltől elkezdve minden aprólékosan leutánozva. A futómű megszólal, annyira szépen kidolgozták, és ahogy a fényképeken elnézem az egész szerkezetet, rugózik és kormányozható.

A tetőkárpitot és a napellenzőket sem nagyolták el.

A beltérben a pedálok is mozgathatók, az ajtókárpitok több darabból állnak, az összes tekerő és hébli a helyén. A tetőn a szélvédőkeretnél ott vannak a színes napellenzők, természetesen a tetőkárpit is olyan, mint az eredetin.

A Warszawa dísztárcsáján FSO felirat, a Pobjedáén GAZ olvasható

A műszerfal, a kormány, az összes kijelző és óra könnyfakasztóan szép. A tűzfalon ott az önindító pedálja - ezeknél a kocsiknál még nem volt behúzómágnese az önindító motorjának, így mechanikusan, lábbal kellett a lendkerék fogaskoszorúja és az indítómotor fogaskereke közti kapcsolatot létrehozni. A kézifék, a szélvédő alatti szellőzőnyílás működtető karja, minden a helyén. Sőt, a lábtérben fityegő csatlakozóból kikövetkeztethető, hogy minden világítása működik a kocsinak.

A fényezett műszerfalon az összes gomb, kapcsoló és dísz megtalálható

A gépháztető szélén domború „Warszawa" felirat, de a méretes fém alkatrészt nem lehet csak úgy felnyitni. Nem azért, mert a filigrán zsanér nem működik úgy, mint az eredeti, hanem mert először a felcsapódás gátlót ki kell akasztani. Ha már a helyére dugtuk a kitámasztó pálcát, lehet gyönyörködni a Pazar hűtőben, le lehet ellenőrizni, hogy a gyertyakábelek a gyújtássorrendnek megfelelően vannak-e elhelyezve. Az akkumulátor háza természetesen az eredeti keménygumi anyagú darabokat idézi.

Filigrán zsanérok, megdöbbentően részletes motortér

Hogy hol lehet majd megvenni ezt a modellt? Hát, így egyben, úgy tűnik, sehol. Bár a modell az IXO/IST standon állt, sehol nem találtam róla információt. Nem csoda, ugyanis a nálunk is aktív DeAgostini csoport dobta piacra. Igen, múlt időben, mivel az oroszoknál Pobjedaként, a lengyeleknél Warszawa emblémával lehet megvásárolni a színes nyomtatványok mellé csomagolt alkatrészeket, amelyekből mindenki maga állíthatja össze a konyhaasztalon a saját modelljét.

Gumiszőnyeg, mozgatható karok és pedálok

Nem tudni, lesz-e magyar kiadása a modellnek, és ha igen, melyik verzióban, de egyelőre úgy érzem, bármennyire is utálom az ilyen néphülyítő, újság mellé alkatrészenként csomagolós szemfényvesztést, rá tudnék kívánni. A komplett modellek esetében kevés kifogása lehet az embernek a pár oldalas, felületes ismertető szövegű nyomtatvány mellé fóliázott modellekkel kapcsolatban: látja, mit vesz, ha megéri, leteszi a zsetont, viszi haza a modellt. Viszont az ilyen darabokban megvevős megoldásnál senki nincs tisztában vele, mennyit is költ a végére a vágyott modellre, csak veszi a pár száz, esetleg néhány ezer forintos alkatrészeket, hogy a végére kiderüljön, a havi kosztpénz jelentős részét elköltötte. No, mindegy is, előre nem ítélkezek, ha megjelenik a boltokban, visszatérünk a témára, lehet, annyira jó biznisz lesz, hogy magam sem bírom majd megállni.

A Carrera idén ünnepli ötvenedik születésnapját. Meg is adják a módját a szobai versenypályák koronázatlan királyainál: az évforduló tiszteletére a svájci Yello tagjaival szövetkeztek.

Count on me, I'm gonna win the race!

A híres Race című számuknak egy Carrera számára remixelt változatával és egy különleges Shelby Cobrával ünnepelhetjük az évfordulót.

A Yello tagokkal ékesített Shelby Cobra

A Cobrában a két zenész, Dieter Meier és Boris Blank plasztikba öntött mása ül, a csomagtartóból három gigantikus tölcsérrel ellátott zenegép nő ki. Ha működne a verseny-wurlitzer, ez üvöltene belőle:

Van persze más újdonság is a Carrera slot-carok körül: több új autót bemutattak, a standra belépők (csak partnereket engedtek be) kipróbálhatták az új wireless controllereket, és megnézhették az iPad-re kitalált új Carrera-rendszer prototípusát is.

Igen, ez egy iPad, amiről a verseny paramétereit állíthatjuk

A Carrera Go pályákkal most már akár sötétben is menő dolgokat lehet csinálni: az új looping-elemekbe beépített világítás szó szerint új színt visz a játékba.

Ha átrobog a hurkon egy versenyautó, fények villannak fel. Az autót egyszerűen nem tudtam lefényképezni, gyorsak, mint a fene

Számomra az igazi csemegét nem a sok ropogós újdonság, hanem a Carrera vezéreinek saját privát gyűjteményéből származó 30-40-50 éves slot-car oldtimerek jelentették.

Akik ezzel a készlettel játszottak gyerekként, ma már nagyszülők

Imádni valóak ezek a masszívan analóg világból ránk maradt kövületek. A dobozok grafikája, a néhol kissé esetlenre sikeredett plasztik karosszériák sokunknak idéznek fel be nem teljesült gyerekkori álmot.Aki egy kicsit is fogékony a technikai érdekességekre, hosszasan elmélázhatott a vitrin üvegének nyomott orral: számítógépek nélkül hogyan mértek köridőt?

Köridőmérő, körszámláló és egy rakás klasszikus versenyautó

Mi volt a trükk a boksz-megállást szimuláló gépben? Mit keres egy háromtengelyes dömper a versenypályán? Nekem például egészen új volt, hogy létezett BMW versenymotor is.

BMW slot-car motorkerékpár. Csodás képzavar

A Carrera ötvenéves jubileumát természetesen nem csak a játékvásárban ünnepelték, az egész év erről szól. Ezek után egyértelmű, hogy lesz még nálunk is szó az évfordulóról, tudósítunk eseményekről és egyéb módon is megemlékezünk a fél évszázados Carreráról.

A Carrera Játszótéren szombaton ugyanúgy a Formula 1-es autóké volt a főszerep, mint a malajziai Sepangban. A 19 négyzetméteres Hungaroring pályán déltől hat óráig lehetett nevezni az F1-es versenybe.

Délben már kisebb tömeg toporgott a Játszótér előtt: a versenyzők és a szurkolók izgatottan várták a nyitást. Gyors regisztráció után egyszerre négyen ragadhattak irányítót, hogy még a verseny előtt, egy bemelegítés során összebarátkozzanak a sorsolás révén nekik juttatott versenyautókkal. A verseny során tíz kört kellett teljesíteni, minden versenyző legjobb körideje számított. Érkeztek a kezdő Carrera pilóták és a komolyabb tapasztalattal rendelkező versenyzők, hogy összemérjék tudásukat a Carrera Formula 1-es időmérőn. Az együléses versenygépek 1:32.-es méretarányban is gyorsabbak, mint karosszériás testvéreik, így különösen kellett figyelni, hogy ne csússzanak ki az élesebb kanyarokban, és ne veszítsenek ezzel értékes másodperceket. A pálya körül komoly szurkolótábor segítette a versenyzőket, és a szervezőket azzal, hogy a kipörgött autókat villámgyorsan visszahelyezték a pályára.

Nem maradhatott ki a versenyből a magyar Carrera futamok legsikeresebb versenyzője, a 2011-es bajnok, Tóth Benjámin sem, aki a profik higgadt rutinjával kezelte a távirányítót. A harc egy Carrera Go!!! Hungaroring szettért ment, és az adatok összesítése után kiderült, hogy a legjobb időt, 6,093 másodpercet Mark Webber autójával Tóth Antal hozta. A verseny során a szurkolóknak lehetőségük volt a helyszínen megtippelni, melyik autó lesz a Carrera Játszótéren a befutó. Azok között, akik Mark Webbert jelölték meg, kisorsoljuk a Red Bull RB7 "Mark Webber, No.2"  1:32-es digitális Carrera autót.

Bár az életben a címvédő Sebastian Vettel felülbírálta a Red Bull csapatutasítást, és megelőzte Webbert, a Carrera Játszótéren az ausztrál pilóta lett a bajnok.

Slot-car versenyzésre hív a Carrera mindenkit, aki kipróbálná a pályán futó villámgyors kisautókat. A Hungexpón inkább lazításnak lehet jó a versenypálya, míg a Carrera Játszótéren értékes nyereményekért mehet a verseny.

Tavaly nyílt meg a Carrera Játszótér a Duna Plázában, ahol hétvégenként az Hungaroring 1:32-es méretarányú slot-car megfelelőjén bárki kipróbálhatja, mit tud, de emellett rádióirányítású modellpálya is működik. A hétvégén azonban nem csak gyakorlásra nyílik lehetőség: szombat déltől este hatig bárki benevezhet a versenybe, ahol a legjobb idő elérése lesz a cél. A szervezők az ekkortájt zajló F1-es időmérő mintájára két McLaren, két Ferrari és két Red Bull versenyautót bocsátanak a résztvevők rendelkezésére, és aki a legjobb időt futja, az egy Carrera Hungaroring készlettel lesz gazdagabb a nap végére. Emellett a szurkolók is tippelhetnek a győztes autóra. Azok közt, akik eltalálják, hogy a három csapat közül melyik futja a legjobb időt a valódi F1-es időmérőn, a megfelelő versenyautó 1:32-es méretarányú digitális slot-car változatát sorsolják ki.

A Hungexpón péntektől vasárnapig zajló Nemzetközi Autó Motor és Tuning Show-n, az A pavilonban is jelen lesz a Carrera, és itt is kipróbálhatók lesznek a kicsinyített versenyautók.

A világ talán legelterjedtebb, híradókban legtöbbet szereplő autótípusát mellőzték a maketteket gyártók. Nem is értem, miért. Pedig a téma tényleg kézenfekvő. Annyira nyilvánvaló, hogy senkinek nem jutott az eszébe. Mikor megláttam az egyik standon az üvegpolcokon az 1/35-ös maketteket, álltam, egy bazmeg még kiszakadt belőlem, de csak néztem a dobozt, a makettet, majd megint a dobozt, aztán a makettet, és ingattam a fejemet: hogy nem jutott ez eddig senkinek sem az eszébe???

Haditudósításokban számtalan hasonlót láttunk már: pick up, platóján fejkendős alak, meg egy nagy kaliberű fegyver

Nem vadonatúj dolog, csak én nem találkoztam még vele, hiszen 2012-ben már a Modell Fan nevű nagy német modellező újság az év makettjének kiáltotta ki az egyik verziót. A 2012-es Spielwarenmessén kapták a díjat, többek közt az innovatív ötletért. A Meng Modellről sem hallottam korábban, nem is valami nagy cég, viszonylag kicsi termékportfólióval, de annál érdekesebb makettekkel a listában. 2011-ben alakult a Rui Ye International, és a hong kongi cég igen erősen kezdett ezzel a pick-up témával.

Nem véletlenül kapták a Modell Fantől a 2012-es Év modellje díjat

Miért a lelkesedésem? Mi az a nagy innováció? Hiszen 1/24-ben készültek már korábban is pick upok. Igen, de. Aki makett témában kicsit otthon van, az már az 1/35 méretarány említésére a homlokára csap. Ez ugyanis a harcjárművek legpopulárisabb kicsinyítési aránya, tehát máris tudhatjuk, miről szól a Ming pick upos sorozata.

Az olasz Italerinek is van katonai Toyotája, de nem igazán pick up, az 1/24-es méretarány miatt pedig harcjárművesek semmire sem tudják használni, nem passzol a T-55 mellé

Már több évtizede annak, hogy nincs olyan afrikai, ázsiai haditudósítás, de csak egyszerű úti film sem, amiben ne látnánk alvázgörbületig terhelt platós terepjárókat. A közelmúlt összes arab konfliktusának jármű-főszereplői ők voltak, a mindent túlélő japán pick upok. Rakétavetőt, légvédelmi ágyút, gépágyút, páncéltörőt, mindent szereltek ezekre a mindenes öszvérekre. A csapatokat is nyitott platójú pick upokon mozgatták, a sérültek hordágyait a lehajtott hátfalas pick upokra dobálták. A csak technical néven emlegetett kategória nem ma született, a gyökereket valahol a második világháborús Willys jeepeknél kell keresni.

Pick up és a közel-keleti család összetartoznak, mint borsó, meg a héja

A Ming volt az a cég, amelyik rájött, a modern hadviselést makettjeikben feldolgozni vágyók eddig sehol, senkinél nem tudtak az 1/35-ös harckocsijaikhoz méretarányban illő pick upot venni. Hihetetlen, de igaz. És ha már megcsinálták a Toyotát, raktak rá egy ZPU-1-es légvédelmi ágyút. Sőt, egy rendes dioráma megalkotásához vehetünk komplett közel-keleti családot, szintén a Ming kínálatából. 

Alig pár hete született meg második gyermekem és mivel nem Magyarországon, hanem a szomszédos Csallóközben történt mindez, így törvényszerű volt, hogy az ilyenkor szokásos kéthetes lábadozás/összeszokás idejét a kórháztól alig 25 kilométerre élő nagyszülőknél töltjük.

Kétéves fiam – aki az autóbuzéria súlyos tüneteitől szenved (pl. meg tudja különböztetni a finn ralis videókon a korabeli Asconát a piskóta Escorttól) – ilyenkor a kisvakondos bőröndjébe bepakolja a legszükségesebb dolgait. Ezek jellemzően munkagépek, sárgák, természetesen egy mini-Matuka és a kedvenc Morgan Aero8 sem hiányozhat.

Ezúttal minimalizáltuk a mennyiséget, hiszen terveztük, hogy a nagyszülők padlásáról lehozzuk a feleségem és öccse játékait, azokból pedig egy ütés- és gyermekálló szetet állítok majd össze. Így is volt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a féltucat nagy kartondoboz közül végül csak egyet (naná, hogy a feljáróhoz eső legközelebbit) cibáltuk le. De bőven elég volt ez is, hiszen amíg András aludt, addig én sikongattam helyette, olyan csodás dolgok kerültek elő ebből az egyetlen dobozból is. Közös ismertetőjelük, hogy mindegyik legalább húsz éves és olyan dolgot tudnak, amit a mai játékok nem fognak tudni húsz év múlva: tökéletesen működnek még ma is.

Az első – és legnagyobb meglepetés – a lánctalpas légvédelmi-mozsaras mindenlövő páncélos volt. Csodálatos szerkezet, volt ilyenem és remekül bírta a homokozót és a terepet. A két gépágyú forog, egy kis karral tudjuk leállítani ill. elindítani, a mozsár az orrában pedig egy szikrakövet dörzsöl, ami sikeresen imitálja a torkolattüzet. Természetesen egy vacak minőségű öntvény kis kulccsal kell felhúzni (ezt mindig őrizgettük) és máris megy. Kitartóan, elszántan, semmi nem állhat útjába.

Aztán itt van a bovdenes Tyrell, ami kincset ér ma, pláne ilyen intakt állapotban: fémből készült futóműalkatrészekkel, matricákkal és Cosworth DFV-vel, ahogy kell. Mint minden hasonlónak, így ennek a bovdenje is megszorul az állásban, pláne ha egy helyzetben tekeredik évekig, de WD-vel vagy varrógépolajjal megcsorgatva és kitartóan átmozgatva helyrejön és működik. Sajnos a kormánykerék letört, de akadt cseredarab. Óvatosan melengetve le lehet imádkozni a tengelyéről és rámelegíteni a másikra. Pazar. Puha, bordázott gumikon.

Aztán egy marék kisautó. Elsősorban az Air Car Matchbox a bulldogfülkés Kenworth-tal, egy kupac gyanúsan egyforma, kínai kisautó, E30 M3, Porsche 959, Countach és Ford Mustang, mindegyik jókora Turbo-felirattal, ami nyilván egy vicc, de akkoriban ez volt a divat.

A fémből készült terepjáró, ami a Csehszlovák hadseregben is rendszeresített Willys félkilós, lendkerekes és teljesen fémépítésű modellje. Marmonkannája gyönyörű rozsdamentes acél, kerekei tömör gumiból készültek, hangos és messzire gurul, remek.

A kék Volga még a Szovjetunióban készült, nagyon jellemzőek a lemezkerekei a vékony gumikkal. Remekül gurul és szépen rugózik. Nem úgy a lendkerekes, műanyag, óriási Skoda 120L. Cserébe zsanéron nyitható a csomagtartó, a motortérben még messziről akár fel is ismerhető a régi OHV-blokk. Lendkerekes ez is és mivel narancssárga, ezért külön öröm volt a gyermeknek. A műanyag felnik hosszukban repedtek voltak, de némi pillanatragasztóval simán meg lehetett őket menteni, azóta is boldogan csörömpöl éppen úgy, mint egy igazi.
Külön kiemelném még a Narex Tatra 613-ast. A Narex volt az első és talán legprofibb – műszaki mentéssel foglalkozó – cég a rendszerváltást követően a néhai szocialista államok területén, talán nem is véletlen, hogy évekig biztosították a nemzetközi versenyeket a Hungaroringen és Brnóban is. Csodásan ki van dolgozva, el is tettem magamnak, sajnálom kisfiam, ehhez az autóhoz apát kellemes emlékek fűzik, méltó dísze lesz az íróasztalomnak.

Végül a csodás kis felhúzható repülő, mely nem csak gurul bután, hanem propellere forog és jobbra-balra jár az orrában egy irdatlan dugattyú. Nagyon aranyos, pár csavar tartja össze csak, egy kis olajozás után nagyon mókásan gurul.

Ma már sokan csak nevetnénk ezeken a kis fém-műanyag vackokon, pedig nem kéne, mert valahogy érezni rajtuk, hogy szeretettel tervezték őket, hiába a tűzköpő ágyú és a zümmögő lendkerekek, valami olyan gyermeki báj van bennük, amit manapság már nem találunk a játéküzletek polcain. Végtelenségig aranyos és imádnivaló dolgok, mondanom sem kell, hogy azóta tele van velük a kiságy. Éjszaka is. Ha találnak ilyeneket, mentsék meg őket, megérdemlik.

Míg a nürnbergi kiállítási központ egymástól legtávolabb eső pavilonjai közt cikáztam, találtam rá egy kis cseh cég feltűnésmentes standocskájára. A marketingesek és dizájnerek nem a kiállítási megjelenés megtervezéséért kiállított számlákkal fedezik a család malajziai nyaralását, de a gyártó termékei nagyon is figyelemreméltóak.

Nem valami hivalkodó stand.Még jó, hogy észrevettem

A Kovap lemezből sajtolt, felhúzható óraműves meghajtású játékokat gyárt. Jobban belegondolva, nem is szabadna a játék szót használni rájuk, hiszen a lemezalkatrészek éles felületei sérüléseket ejthetnek a gyerekeken. Kizárt, hogy ezek a 21. században játékként értékesíthetőek legyenek – amennyire tudom, a Lemezárugyár utódai is ebbe a falba ütköztek. De a gyártó honlapját böngészve nem csak újabb, zseniális játékokra bukkantam, de EC-tanúsítványra is. Tehát nem csak gyűjtői értékkel bírnak, a lelkes, nosztalgikus hangulatú szülők nyugodtan odaadhatják a gyereknek a színes traktorokat meg utánfutókat, burgonya és egyéb betakarítógépeket.

Kis piros Zetor

Hogy a mai gyerekeket mennyire köti le egy ilyen tisztán mechanikus játék, amiben sehol egy G-szenzor, négymagos processzor, meg force-feedback. Illetve az pont van. Hiszen erőnek erejével meg kell feszíteni az óramű kis rugóját, amitől aztán a pléh járgány elindul. A traktoroknak filigrán sebességváltójuk is van. Illetve már tudjuk, nyomatékváltójuk, pontosabban áttétel-váltójuk, de a kisautóblogra elég lesz a pongyola sebváltó is, mindenki tudja, mire gondolunk.

Így néz ki az órarugós mechanika, inkluzíve sebváltó

A személyes kedvencem ugyanakkor nem a piros Zetor volt. Hanem a bogárkák. Illetve azok mutációi. Mert felhúzhatós, csáppal tapogatózó katicát már láttam. Ami ugye aranyos, de nem autó. Ha ugyanezt a mechanikát sziluettjében nagyon hasonlító formájú héj alá szerelik, amit ugyanakkor egy öreg Tatrát idéző grafikával díszítenek, nekem végem. Mikor megláttam az öreg 603-ast, meg a Tatra 87-est, teljesen kész voltam. Aztán kiderült, van hasonló Porsche 356 és VW bogár is.

Iszonyú helyes forma

Zseniális, ahogy minimális formai változtatással egy még az eredeti játéknál is sokkal helyesebb terméket hoztak létre. Ha én cseh állami vezető lennék, ezeket a kisautókat nevezném ki hivatalos cseh szuvenírnek. Mert mi tud ennél is pozitívabb szimbolikus jelentéssel bírni, mint egy olyan nemzeti ikon, amely elmegy a végsőkig (az asztal széléig), de mikor megérzi, hogy innen már nincs tovább (a kis csápok a kocsik elején ráfeszülnek a felületre,, és ha hirtelen azt érzik, elfogyott az út, mechanikusan irányt változtatnak) teljes magabiztossággal megfordul, és elkerüli a veszélyt.

Szemból egyértelműen felismerhető az autó. Már négy lámpás, fészliftes modell

Van annak bája, ahogy ezek a kőkorszaki, tisztán mechanikus játékok működnek. Manapság, mikor szinte mindent elektromotorok és kifinomult vezérlőelektronikák mozgatnak, irányítanak, felüdülés ilyesmit látni.

Furcsa hangulata van annak a nyüzsinek, ami egy kiállítás megnyitása előtt, pontosabban az építés utolsó szakaszában van a pavilonokban. A legtöbb standon már nem csak állnak a falak, de a dekorok is felkerültek, a tárlók, polcok mind a helyükön. Csak néhány kiállító standján látszik ideges kapkodás, náluk valami nem pont úgy alakul, mint eltervezték. A gyakorlottaknál minden tervszerűen megy, de azért náluk is lehetnek meglepetések ilyenkor.

A Ferrari kedvéért speciális kocsit, raklapokat kerítettek. Nem lettem volna a targoncakezelő helyében, mikor ezzel a rakománnyal kellett ügyeskedni az egyik legjelentősebb kiállító készre vixolt standja felett

Tavaly a Hot Wheels standon kellett improvizálni, mert a placc közepére tervezett Ferrari sehogy sem akart beférni. Pontosabban mondva nem lehetett vele a dobogóra állni. Nem tudtak olyan sekély rámpát összeeszkábálni az építők, amin a Ferka ne akadt volna el. Hiába na, a 458XX nem éppen padka-kompatibilis. Ami azt illeti, volt kis izgulásos izzadás, mikor a teljesen kész stand berendezett vitrinjei felett emelték be a különleges kiállítási tárgyat.

Az orrán futó fénycsíkkal azonnal be is szkennelt K.I.T.T.

Idén nem voltak ilyen jellegű izgalmak, Michael Knight szolgálati autójának mása gond nélkül felkaptatott a kis emelvényre. Egyedül a víz és sár letakarítása várt az építőkre, illetve a rendes, használható kormánykereket kellett a replika gazdájának lecserélni arra a teljesen hasznavehetetlen, még poénnak is olcsó kétszarvú izére, amin már kölyökkoromban is csak röhögni tudtam. Visszanézve a tavalyi képeket tűnt csak fel, hogy 2012-ben már nagyon is készültek a Hoff járgányának megszobrására. Dekorban is ott volt a falon K.I.T.T. gazdája, és egy kis tárlóban a későbbi die-cast modell műanyag prototípusa is ki volt állítva.

A K.I.T.T. modell modellje. Ez még csak egy előszériát előkészítő darab

Míg a Hot Wheelsnél a futófényes fekete Trans Am lakkjáról törölgették a vízcseppeket, a szomszédos pavilonban a Zakspeed Caprit takarították szorgos japán kezek. A Schuconál idén nem volt akkora szemkerekítés, mint tavaly. Akkor szó szerint földbe gyökerezett a lábam, mikor megláttam, mi áll az emelvényen, egyetlen, jelzésértékű kordonnal védve. Egy gyönyörű, 1934-es Mercedes GP autó állt a standon egy évvel ezelőtt, most csak egy Pagoda. Idén is Merci, most is ezüstmetál. Bár a Pagoda (kódbuziknak 280 SL, mi több W113) szerintem minden Mergák egyik legszebbje, egy közel nyolcvanéves Grand Prix autónak a nyomába sem érhet.

Ósdi is, modern is, luxus is, sportos is. Talán csak a motor nem volt elég erős benne, hogy igazi sportkocsiként tekintsenek rá

A Minichampsnél az elmúlt években igazi nagyágyúkat állítottak ki, amiket hosszú perceken át tudott nézegetni az ember, kis szerencsével részletekbe menően fotózni (mint az IMSA Audit). Idén is látványos autó volt kitéve: egy mattfekete DTM BMW sötétlet a fő helyen. Fontos autó, nagyon sok gyártónál láttam ennek az autónak a makettjét, de a Minichamps tudta kiállítani az eredetit. Illetve a fene tudja, hogy az volt-e. Hogy miért a kétely? Egy apró csavart sem lehetett látni az autó belteréből. Vagy csak egy üres kiállítási darab volt, vagy annyira titkos a kocsi belseje, hogy minden egyes ablakot tökéletesen átlátszatlan, fekete fóliával vontak be. Kár, izgalmas lett volna látni a kontrasztot a harmincéves Capri és az aktuális DTM-szörny beltere között

A BMW viszi a bankot

>

Idén a Carreránál viszont olyan autó volt kiállítva, amire mindenki aki kicsit is ért az autókhoz, elégedetten csettintett. Nem azért, mert a tavalyi Le Mans Audi olyan snassz lett volna, de a bejárat elé most egy olyan Porschét tettek, amitől zuffenhauseni sportkocsik ellen beoltott egyének (én) is térdremegést kapnak. Nem túl látványos, semmi feltűnő verseny-festés.

Hihetetlenül jó formájú kis kocsi ez, de a laikusoknak sosem jutna eszébe róla, hogy ez egy Porsche

Egy utcai Porsche. Középmotoros Porsche. Milliódolláros Porsche. Jó, az utóbbi adat igazából lényegtelen, de azért érdekes információ, aukciókon nagyjából ilyen összegért cserélnek gazdát az 1964-es, négyhengeres, 180 lovas Porsche 904 Carrera GTS-ek. Hogy miért mindegy az ára? Mert ha csak ezzel foglalkoznának a tulajok, sosem láthatnánk ezeket a gépeket versenyezni, üveghangon kanyarodni. Ezen az autón viszont nem lehetett nem észrevenni, használva van. Karistokkal, hologramos polikarbonát oldalablakokkal, megrepedezett üvegszálas műgyanta csomagtértetővel. Talán ezt a kocsit hajtják az alábbi videón? A színe és a helyszín alapján simán lehet.

Egy Lamborghini Aventador volt még említésre méltó különlegesség, a Pocher standján állították ki. A dolog érdekessége, hogy a Pocher márka hosszú időre eltűnt, a mindig is drága, exkluzív modelleket gyártó céget (pontosabban a márkát) a brit Hornby vásárolta meg, hogy idén újra régi fényében csillantsa meg a Pocher logót. Az új Aventador modell közel kétszázezer forintba kerül, ami kimondottan olcsó, ha azt nézi az ember, hogy egyes régi modelleket ennek a három-négyszereséért is hirdetik az e-bayen.

Már csak a szöszi egészsége miatt is jobb lett volna, ha egész nap a kocsi mellett, alig mozogva pózolnak

Érdekes volt látni, hogy a Pocher modelljei valóban statikusak. Két cicababa is pózolt a standon, de volt, hogy portyára indultak. De bár ne tették volna: a szőke modellcsaj valami olyan fájdalmasan vonaglott a tűsarkúján, hogy nekem volt kellemetlen. Tényleg inkább csak egy helyben kellett volna állni, még a végén kitöri a bokáját. Ja, és valahogy az volt az érzésem az 1/8-as méretarányú Aventador arányaival valami nem stimmelt. Lehet, hogy csak a fényviszonyok miatt, de úgy tűnt, valamit elrajzoltak a mérnökök. Ami ugye szinte lehetetlen, hiszen közel biztos, hogy a gyári tervrajzok alapján dolgoztak.

Egy DeLorean. Már megint. Korábban talán a nyolcvanas években, Budapesten láttam egyet, meg az egyik belsőség találkozón. Most egy év alatt négyet is elém sodort a sors

A DeLorean-re már fel sem kaptam igazán a fejemet, ebből a márkából az elmúlt egy évben annyit láttam, mint égen csillagot. Mondjuk, nem vagyok egy hobbi asztrológus, ez tény, ugyanakkor Rézmányi kollégával csak Los Angelesben összefutottunk két időgéppel, meg Will I.am ízléstelenül átalakított DMC-jével. De azért a modellvasutakhoz gyártott, sínen közlekedő időgép modell megragadta a figyelmemet. Illetve az is meglepett, hogy németül a fluxus kondenzátort fluxus kompenzátornak hívják. Pedig az eredeti angol flux capacitor inkább kondenzátor, mint kompenzátor. Vajon mi lehet az eltérés oka?

Fluxus KOMPENZÁTOR?! Hirtelen azt hittem, én tudtam rosszul, de nem, a hivatalos neve magyarul fluxus kondenzátor

Nürnbergben a nulladik nap a kényelmeseké, pontosabban az újságíróké. Azok a kiállítók, akik mindenképpen szeretnének valamilyen sajtótermékben szerepelni, extra pénz ellenében egy külön területen mutathatják be az újdonságaikat. Itt ugyanis koncentráltan, néhány száz négyzetméteren lehet a sajtó elé tárni az érdekességeket. Ez azért is jó, mert simán előfordulhat, hogy esetleg valamelyik kiállító standját, vagy a standon az új portékát nem szúrják ki a területen portyázó újságírók. Így ez mindenkinek tiszta nyereség, a firkásznak nem kell lejárnia a lábát, a marketinges pedig sokkal jobb eséllyel tudja kiemelni a termékeit.

Aranyajkú lányok a Silverlit termékeivel pózolnak

Persze kellenek csajok, ide is. Naná, majd pont a játékbiznisz marad ki. Voltak aranyszájú lányok, sellő, meg az elmaradhatatlan Carrera-pipik. Volt nyugdíjas sportoló is, az egyik mini standon, ahol boxoló robotokat promótáltak, az egykori profi bokszoló, Axel Schulz pózolt a kameráknak. Schulz nem egy tipikus férfiszépség, de rendes arcnak tűnik: szinte ő köszönte meg, hogy a kérésemre pózolhatott a fényképezőgépemnek.

Axel Schulz le sem tagadhatná bokszolói múltját

Ismét a Carrera vendégszeretetét élveztük a kiállításon, ezért nehéz elhinni, hogy nem az ingyen üdítőért és pogácsáért cserébe mondom, de a Stadlbauer marketingesei nagyon tudnak valamit. A standjuk rögtön a mozgólépcső mellett állt, két oldalról is ordított a Carrera logó: az íves fal előtt öltönyös menedzserek kilógó nyelvvel, magukba feledkezve drifteltek az RC-Mario Karttal (persze mások is fordulhattak egy kört a távirányítós kocsikkal), a túloldalon a legújabb, digitális kiegészítőkkel telerakott slot-car pályán ment a csapatás, a hangszórókból a Carrera együttműködés tiszteletére remixelt Yello szám, a Race dübörgött - de erre később még visszatérünk.

Öltönyösök terrorizálják az újságírókat

Az egyébként fém játékautóiról híres német Siku ismét villantott. Pár éve távirányítású mezőgazdasági gépekkel bemutatóztak, most viszont könnyfakasztóan szép, tenyérnyi RC versenyautókat lehetett tesztelni a gyári, elemekből összeállítható versenypályán. Alapvetően ígéretes kis dögök, még ha a fém karosszéria túlsúlyossá is teszi őket. Modern elektronika van a távirányítókban és a kocsikban is, és még az is lehet, hogy a súlyos, masszív karosszériák, bár hátrányosan befolyásolhatják a kocsik viselkedését a pályán, a gyerekszobában masszivitásuk révén előnnyé válnak.

Egyszerű, letisztult formájú a Siku távirányítója

Egyre több az okostelefonnal, tablettel irányítható, vagy azok használatával extra tulajdonságokkal felruházható játék. Ezt a Spielwarenmesse munkatársai már jó előre megjósolták, az összes beharangozó kiadványukban erre a trendre figyelmeztették az iparág szereplőit. Ne lepődjünk meg, ha a csecsemő-játékok közt is találkozunk majd iPhone-vonatkozású játékkal. Ez a jövő, nincs mit tenni. Az idei egyik Toyaward nyertes a WowWee iPhone-os robotja lett

Bár csak egy kézzel készült prototípus, ez az iPhone-nal működtethető robot nyerte az idei Toyaward egyik kategóriáját

De hiába mutogattak csajokat, elektronikus kütyükkel megbolondított modellvasutat, én a tündérkéktől kaptam a fejemhez. Zse-ni-á-lis!

Bevetésre kész tündér-raj

Hogy mi ebben a nagy szám? Mondom. El tudják képzelni, milyen képet vág egy 4-6 éves kislány, mikor távirányítású helikoptert kap ajándékba? Vagy amikor megkérdezik, nem szeretne-e egyet? Szerintem a medvecukorral ízesített spenótr megivott csukamájolaj után tudna olyan undorodó képet vágni egy pörgős szoknyára vágyó, hellókittis pólóban feszítő ovis. Na de ha egy repülő tündért kapna az az öntudatos gyereklány. Hogy mi a különbség a helikopter és a tündér közt? Nem sok.

Ez egy helikopter. Tessék csak közelebbről megnézni

Adva van egy nagy szemű, mangaarcú, darázsderekú, kecses női figura. Van rajta csini ruci, és egy olyan szoknya, ami áttetsző, a fényben csillog, és persze rózsaszín. A szoknya fodrai könnyedek, légiesek, láthatóan tündérek sóhajából szőtték. Ezt látja a lánygyermek, meg anyu. Apunak feltűnik, hogy a szoknya fodrai gyanúsan rotorlapát-szerűek és láthatóan két sorban helyezkednek el. Az alsók az egyik, a felsők a másik irányba állnak. Ugyanis tündérünk gyakorlatilag egy zseniálisan átöltöztetett koaxiális helikopter, amit az ellenforgó szoknyafodrok emelnek a levegőbe. Nekem egyszer kell egy ilyen. Értelmetlen, de annyira jól van kitalálva, hogy még bennem is bírvágyat ébreszt.

Kicsit bizarr látvány volt a kibelezett plüssfigura, akinek a hasát felnyitva plüss béltekervények, plüss májak, plüss szív és az egyéb belső szervek váltak láthatóvá. Fura látvány, de biztosan hasznos.

Plüssvilágban vidám dolog még egy műtét is, különben miért is vigyorogna ennyire a figura

Miközben az emeleten a sajtó lelkes munkatársai az újdonságokat filmezték-fényképezték, a pavilonokban lázasan építették, csinosították a standokat. A Dension stand pillanatok alatt felállt – nem csoda, Sanyi, a pásztói brigád kiemelkedő tagja gyakorlatilag a stand minden elemét létra nélkül tudta szerelni. Ha egy egészen kicsit nyújtózkodik, három méterre is felér.

A Dension standon a Nomadic háttérfal 240 centi magas, de Sanyinak nyújtózkodnia sem kell, hogy a tetejét elérje

A Tamiyánál pormaszkos szakemberek aprólékos műgonddal helyezték el a vitrinekben a maketteket, majd megérkezett a Zakspeed Capri. Sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, pedig ezt az autót nem most láttam élőben először. De most bennem volt a remény, hogy esetleg kicsit behatóbban is megvizsgálhatom. Csak sikerüljön a német Tamiyásokkal egyezségre jutnom...

A Tamiya standon ketten helyezték el a maketteket. Egy rakta, egy nézte és irányított

Mindenki ilyen durva utcai üldözésre vágyik. Akár élőben, akár csak egy számítógépes játék kontrollerjét markolászva. A virtuális száguldás és az igazi törvényszegés közt félúton van az, amit az alábbi videóban láthatunk:

A Need for Speed legújabb kiadásának promótálására készült ez a kis videó, tehát nem pár unatkozó srác vidám időtöltése, amit láthattunk - ez bizony kőkemény biznisz. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - átkozottul hangulatosra sikerült, benne mindennel, ami egy rendes autósüldözéshez hozzátartozik: lúzer zsaruk, akik fejtetőre érkeznek, menő csibészek, felborított zöldséges stand, ugratás helikopter fölött. Az embernek hirtelen kedve támad saját filmet forgatni, nem kell hozzá más, csak egy kamera, meg pár RC autó. Legalábbis ezt hihetik sokan, de a második videóból kiderül, ennél azért többre volt szükség:

Ha már a Ford maga nem akar minket meglepni a régi típus feltámasztásával, megteszik helyettük a japánok: a Tamiya 2013-ban újra kiadja az 1:24-es makettjét. Sajnos ez azért önmagában nem egy túl nagy hír, hiszen egy harmincéves fröccsöntőformát vesznek elő, és még csak sok újítást sem vezetnek be: a matricalap, meg gondolo m a műanyag színe lesz más.

Utolsó simítások a Capri körül

Továbbra sem érdemes keresni a kidolgozott motortér és a finoman részletezet futómű alkatrészeit, ez egy motorizált modell volt eredetileg. De hogy ennek ellenére is izgalomba jöttem, az annak köszönhető, hogy tegnap este begurították az eredeti Zakspeed Caprit, amivel Klaus Ludwig vadászta az ideális íveket.

A frontspojlert szállításhoz le kellett szerelni - trélerre sem lehetne felállni vele, annyira hosszú a légterelő

A Tamiya emberei védőmaszkban, aprólékos gonddal törölgették a trélerről legurított, de a kinti esőben csuromvizessé vált szörnyet.

Ugyanez volt a program a Hot Wheels standon is, ahol viszont egy K.I.T.T. replikát tologattak a pódiumon. A fekete Trans Am saját lábán gurult a kiállításra, így alaposan le kellett törölni, sőt, a korhű kormányt is fel kellett később szerelni a normál, kerék formájú helyére.

K.I.T.T. lábon gurult ide, igaz, nem kellett túl messziről jönnie, német a gazdája

A Carreránál megint izgalmas autót szereztek a bejárat elé. Ha van egy kis szerencsénk, többet is megtudhatunk erről az üvegszálas műgyanta gépről. Mindenesetre Christopher Kaye, a magyarországi Carrera képviselet igazgatója szól pár szót az érdekünkben...

Az egyik legizgalmasabb formájú Porsche hívogatja a Carrera standra a nézőket

Aki Nürnbergbe, a Spielwarenmessére jön, ne legyen rest, látogasson meg minket a WiRC standon (7A pavilon B-160 stand). Sőt, látogassa meg az összes magyar kiállítót (holnapra azt is igyekszem megtudni, hányan is jöttünk Unortodoxiából)

A szokott jó hangulat, és sok érdeklődő mellett zajlott a műszaki egyetem házi robotautós versenye szombaton, a Q épület aulájában kialakított akadálypályákon. A negyedik alkalommal rendezett RobonAUT-on újra összecsaptak a hallgatók önállósított járművei.

Érdeklődőkkel tele az aula

Több száz ötleteléssel, fejlesztéssel és teszteléssel töltött óra után, szombaton megmérettek végre a csapatok. A szervezők két pályát alakítottak ki autóik számára az aulában: egy gyors vonalvezetésűt, és egy ügyességit. Előbbin az idővel, utóbbin az akadályokkal kellett megküzdeniük.

Amellett, hogy minden tudásukat és szabadidejüket a sikerre áldozták, a hallgatók idén sem száműzték humorukat, kreativitásukat a munkából, így ötletes megoldásokból, kasznikból most sem volt hiány. A mezőnyben voltak egy, vagy akár két RobonAUT-ot is megjárt alakulatok, és elsőversenyes kezdők. Mivel a tapasztalat ebben a műfajban jelentős előny, az újoncokat – az összetetten túl – a junior kategóriában külön értékelték, míg a senioroknak maradt az ömlesztett rangsor.

Juniorok egymás közt

Az újak, és az eddig nyeretlenek legnagyobb félelme egy taxiban testesült meg, hiszen a legutóbbi verseny győztese, a címvédő KARR-burátor csapat K.I.T.T. autóját idén egy sárga taxira cserélte. Kihívói közt hot rod, Trabant, és sok más jópofa jármű akadt.

Abban talán minden induló egyetértett, hogy a verseny nehezebb része az ügyességi pálya volt. Itt jött ki igazán a programozás alapossága, és itt hasznosult az unalomig ismételt tesztelés. A csapatok csak a verseny reggelén találkoztak az aula közepén összeállított pályával, így lehetett bennük bőven izgalom, amikor a rajthoz vitték járművüket – ami külön-külön sikerült gyakorlás közben, még okozhat rossz pillanatokat egy egybefüggő pályán.

Fedélzeti videó az ügyességi pályáról

Az akadályokat végül a KARR-osok taxija teljesítette egyedül hibátlanra, és a gyors pályán is ők voltak a legjobbak. Azon túl, hogy mindkét vonalon maximum ponttal zártak, a közönség őket díjazta a legtöbb bónuszponttal, így kitűnő teljesítménnyel védték meg a címet. Ám mivel a RobonAUT első sorban az újoncokról szól, az igazi győztes a juniorok közül jött.

Fedélzeti videó a gyorsasági pályáról

A TrabinAUT csapat – kék trabisra dizájnolt autójuk mellett – a verseny előtt azzal tűnt ki a többiek közül, hogy a mezőny egyetlen hölgytagjával büszkélkedik. Mégsem emiatt, hanem az akadálypályán nyújtott teljesítményük miatt fognak emlékezni rájuk. A koedukált alakulat járműve ugyanis olyan precízen teljesítette az utat, hogy annál már csak a rettegett taxi volt jobb. A gyorsaságin már nem voltak ilyen jók, de a közönségtől kapott két plusz egység így is elég volt ahhoz, hogy egy ponttal megelőzzék a Division by Zero csapatot a juniorok közt.

Elől a győztes csapat három tagja

A RobonAUT csapataira most fél év szünet vár, aztán indulhat a felkészülés a jövő évi futamokra. 2014-re remélhetőleg új tagokkal egészül ki a mezőny, és egy hasonlóan jó versenyt láthatnak majd a műszaki egyetemre kilátogató nézők.

Van a BME-n egy verseny, amiért rajonganak a hallgatók, s ami érdeklődők százaival tölti meg szombaton a Q épület auláját. Ez a RobonAUT, amelyen a hallgatók önállóságra programozott autói küzdenek egymással, és az akadályokkal – a végső simítások alatt néztük meg a csapatokat.

Ellepték a folyosót a hallgatók

Ezek az utolsó napok az őrült hajtásról szólnak, és a vizsgaidőszak szabadságát élvezve minden szabad percüket autóikra áldozzák a résztvevő csapatok tagjai. Mindenki a folyosókon épített gyakorlópályákra települ, és veszetten gyakorol, korrigál, programoz. A hol laptopjaikra, hol autóikra meredő hallgatóknak a jármű minden rezzenése fontos, és jelentéssel bír. Nem véletlen, hiszen több száz munkaóra köti őket össze. A feladat nem egyszerű: adott egy hagyományos RC autó, melyből minden fölösleges elemet kidobnak, és a – többek közt távvezérlésétől megfosztott – járművet megtanítják önállóan közlekedni.   

Lecsupaszítva zajlik a teszt

Az idei már a negyedik ilyen verseny lesz a műszaki egyetemen. Az első RobonAUT-ot 2010-ben rendezték. Akkor még egy gumitalpú, markolólapátos robot fejlesztése volt a feladat, melynek egy meghatározott pályán kellett végighaladnia, és pingponglabdákat gyűjtenie, majd azokat egy tárolóba vinnie. Azóta minden évben volt egy verseny, és 2011-ben már az idén is használt forma szerint rendezték.      

Gumitalpas markoló a hőskorból

A verseny nehézségét a változatos akadályok adják. A szenzorokkal felszerelt autónak egy keskeny fekete csíkot kell követnie, mialatt – a belé programozott precizitástól függően – végig maga választja meg a sebességet, a kanyarodás szögét. Néhol le kell térnie az útról, majd visszatalálnia rá, míg máshol tolatva parkol, vagy egy meredek rámpán áll meg. Ezekkel a kihívásokkal a gyakorlópályákon már mind találkoztak a csapatok, de a versenyre szánt vonalvezetéssel csak szombaton fognak.

Parkolás előtt

Ahogy a folyosón tesztelő hallgatókat büszkén figyelő Dr. Tevesz Gábor egyetemi docenstől, a verseny egyik fővédnökétől megtudtuk, a RobonAUT lényege, hogy az elméleti tudás már az egyetemen hasznosulni tudjon a gyakorlatban. A feladat kellően nehéz és összetett ahhoz, hogy az eddig szerzett tudásukban mélyre ássanak a hallgatók – nem véletlen, hogy a RobonAUT egy, a végzés közelében oktatott, egy szemeszteres tárgy. Az oktatók célja a projekttel, hogy diákjaik megtanuljanak csapatban, a feladatokat megosztva dolgozni, hiszen a mérnök nem egy magányos szakma.  

A mezőny egyetlen női taggal bíró csapata

A tavalyi versenyen kreativitásból nem volt hiány. Akkor egy K.A.R.R. névre keresztelt csapat nyert, a Knight Rider Pontiac-ja, K.I.T.T. ihlette autójukkal. A népszerű sorozat Trans Amjéből hozott stíluselemekkel – mint a torzított hangú beszéd, vagy a legendás fénysor – elnyerték a közönség tetszését, de volt már pápamobil, VFTS Lada, vagy Johnny Bravo is az indulók között. Érdekes megoldásokból valószínű idén sem lesz hiány, és a szervezők ezzel elérhetik céljukat, mely a mérnöki pálya népszerűsítése.

Autójukkal a tavalyi győztesek

Ha kedvet kaptál, hogy megnézd a jövő mérnökeinek szerzeményeit verseny közben, szombaton, a BME Q épületének aulájában megteheted. A program 10 órakor indul, és ingyenesen látogatható.