Nürnbergben a nulladik nap a kényelmeseké, pontosabban az újságíróké. Azok a kiállítók, akik mindenképpen szeretnének valamilyen sajtótermékben szerepelni, extra pénz ellenében egy külön területen mutathatják be az újdonságaikat. Itt ugyanis koncentráltan, néhány száz négyzetméteren lehet a sajtó elé tárni az érdekességeket. Ez azért is jó, mert simán előfordulhat, hogy esetleg valamelyik kiállító standját, vagy a standon az új portékát nem szúrják ki a területen portyázó újságírók. Így ez mindenkinek tiszta nyereség, a firkásznak nem kell lejárnia a lábát, a marketinges pedig sokkal jobb eséllyel tudja kiemelni a termékeit.
Persze kellenek csajok, ide is. Naná, majd pont a játékbiznisz marad ki. Voltak aranyszájú lányok, sellő, meg az elmaradhatatlan Carrera-pipik. Volt nyugdíjas sportoló is, az egyik mini standon, ahol boxoló robotokat promótáltak, az egykori profi bokszoló, Axel Schulz pózolt a kameráknak. Schulz nem egy tipikus férfiszépség, de rendes arcnak tűnik: szinte ő köszönte meg, hogy a kérésemre pózolhatott a fényképezőgépemnek.
Ismét a Carrera vendégszeretetét élveztük a kiállításon, ezért nehéz elhinni, hogy nem az ingyen üdítőért és pogácsáért cserébe mondom, de a Stadlbauer marketingesei nagyon tudnak valamit. A standjuk rögtön a mozgólépcső mellett állt, két oldalról is ordított a Carrera logó: az íves fal előtt öltönyös menedzserek kilógó nyelvvel, magukba feledkezve drifteltek az RC-Mario Karttal (persze mások is fordulhattak egy kört a távirányítós kocsikkal), a túloldalon a legújabb, digitális kiegészítőkkel telerakott slot-car pályán ment a csapatás, a hangszórókból a Carrera együttműködés tiszteletére remixelt Yello szám, a Race dübörgött - de erre később még visszatérünk.
Az egyébként fém játékautóiról híres német Siku ismét villantott. Pár éve távirányítású mezőgazdasági gépekkel bemutatóztak, most viszont könnyfakasztóan szép, tenyérnyi RC versenyautókat lehetett tesztelni a gyári, elemekből összeállítható versenypályán. Alapvetően ígéretes kis dögök, még ha a fém karosszéria túlsúlyossá is teszi őket. Modern elektronika van a távirányítókban és a kocsikban is, és még az is lehet, hogy a súlyos, masszív karosszériák, bár hátrányosan befolyásolhatják a kocsik viselkedését a pályán, a gyerekszobában masszivitásuk révén előnnyé válnak.
Egyre több az okostelefonnal, tablettel irányítható, vagy azok használatával extra tulajdonságokkal felruházható játék. Ezt a Spielwarenmesse munkatársai már jó előre megjósolták, az összes beharangozó kiadványukban erre a trendre figyelmeztették az iparág szereplőit. Ne lepődjünk meg, ha a csecsemő-játékok közt is találkozunk majd iPhone-vonatkozású játékkal. Ez a jövő, nincs mit tenni. Az idei egyik Toyaward nyertes a WowWee iPhone-os robotja lett
De hiába mutogattak csajokat, elektronikus kütyükkel megbolondított modellvasutat, én a tündérkéktől kaptam a fejemhez. Zse-ni-á-lis!
Hogy mi ebben a nagy szám? Mondom. El tudják képzelni, milyen képet vág egy 4-6 éves kislány, mikor távirányítású helikoptert kap ajándékba? Vagy amikor megkérdezik, nem szeretne-e egyet? Szerintem a medvecukorral ízesített spenótr megivott csukamájolaj után tudna olyan undorodó képet vágni egy pörgős szoknyára vágyó, hellókittis pólóban feszítő ovis. Na de ha egy repülő tündért kapna az az öntudatos gyereklány. Hogy mi a különbség a helikopter és a tündér közt? Nem sok.
Adva van egy nagy szemű, mangaarcú, darázsderekú, kecses női figura. Van rajta csini ruci, és egy olyan szoknya, ami áttetsző, a fényben csillog, és persze rózsaszín. A szoknya fodrai könnyedek, légiesek, láthatóan tündérek sóhajából szőtték. Ezt látja a lánygyermek, meg anyu. Apunak feltűnik, hogy a szoknya fodrai gyanúsan rotorlapát-szerűek és láthatóan két sorban helyezkednek el. Az alsók az egyik, a felsők a másik irányba állnak. Ugyanis tündérünk gyakorlatilag egy zseniálisan átöltöztetett koaxiális helikopter, amit az ellenforgó szoknyafodrok emelnek a levegőbe. Nekem egyszer kell egy ilyen. Értelmetlen, de annyira jól van kitalálva, hogy még bennem is bírvágyat ébreszt.
Kicsit bizarr látvány volt a kibelezett plüssfigura, akinek a hasát felnyitva plüss béltekervények, plüss májak, plüss szív és az egyéb belső szervek váltak láthatóvá. Fura látvány, de biztosan hasznos.
Miközben az emeleten a sajtó lelkes munkatársai az újdonságokat filmezték-fényképezték, a pavilonokban lázasan építették, csinosították a standokat. A Dension stand pillanatok alatt felállt – nem csoda, Sanyi, a pásztói brigád kiemelkedő tagja gyakorlatilag a stand minden elemét létra nélkül tudta szerelni. Ha egy egészen kicsit nyújtózkodik, három méterre is felér.
A Tamiyánál pormaszkos szakemberek aprólékos műgonddal helyezték el a vitrinekben a maketteket, majd megérkezett a Zakspeed Capri. Sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, pedig ezt az autót nem most láttam élőben először. De most bennem volt a remény, hogy esetleg kicsit behatóbban is megvizsgálhatom. Csak sikerüljön a német Tamiyásokkal egyezségre jutnom...
