Azt hiszem felesleges ódákat zengeni a Legóról, hiszen, aki ezt a blogot olvassa, annak szinte biztos, hogy gyerekkorában volt, vagy még mindig van. A mi családunkban velem kezdődött a hagyomány, és az öcsém vitte tovább. Most nagyjából tizenöt kilónyi van itthon, de amíg én nyolc évesen három napig vigyorogtam, mert kaptam egy villanymotort, addig az öcsém már nagyban játszik. Igazán nagyban:

Naná, hogy csak a nehézgépek. Volt már Unimog, több mint 2000 alkatrészből, exkavátor, autódaru nyolcvan centis gémmel, és még ki tudja mi minden, de itt a zseniális Mindstorms készlet is. A programozható elemekből nagyon sok mindent ki lehet hozni, az esztergától elkezdve összeszerelő gépig széles a skála, de most éppen egy öntöltős katapult épül.Vannak egyetemek, ahol szemléltető eszköznek is használják, szóval akad benne potenciál.

Szombaton újra egymásnak feszülnek a BME mérnökhallgatói. Ahogyan az elmúlt négy évben, úgy idén sem marad el a Villamosmérnöki és Informatikai Kar házi robotversenye, a RobonAUT.

Akit érdekel, mire képes a fiatal magyar szürkeállomány, ha a feladat robotautó építése, programozása, annak szombaton irány a BME. Az autó alatt persze senki se személyautót értsen. A háromfős csoportokba szerveződött hallgatók 1:10-es méretarányú Desert Truggy 2-es RC-ket tették önállóvá. A több hónapos fejlesztőmunkával betanított kisautóknak tőlük függetlenül, egymagukban kell bizonyítaniuk a szombati versenyen.

A környezetet érzékelő szenzorokkal ellátott kiskocsiknak önállóan, emberi beavatkozás nélkül kell a lehető leggyorsabban és legkevesebb hibával végighaladniuk a pályán, amelynek nyomvonalát nem ismerik előre, csak a teljesítendő akadályokról - emelkedők, éles kanyarok, kapuk - vannak előzetes ismereteik – magyarázta a verseny lényegét Dallos Györgyi, a kar kommunikációs vezetője.

Gondolom, nem csak nálunk része az ünnepeknek a rokonlátogatás. Évente egyszer eltöltünk pár napot a barátnőm családjával, de ez a kisebbeknek dögunalom. Amíg a családtagok a bejgli - halászlé - házi pálinka szentháromságba merülnek, addig a gyerekek kirámolják a szekrényt a szülők régi játékaiért. Szerencsére a négy és hat év közti lánygyerekek viszonylag hamar megunták a cipősdoboznyi kisautót, így megszerezhettem a kincset.

A játékok egy testvérpár gyerekkorából származnak, ma már a fiatalabb is közel van a negyvenhez, épp ezért a legrégebbi darabok a hatvanas évek közepéről, míg a fiatalabbak a nyolcvanas évek legelejéről származnak. Eredeti Matchboxok, Made in England, van, amelyiket születésnapra, másokat karácsonyra kapták vendéglátóim. Annak ellenére, hogy nem gyűjtői darabok, egész szép állapotban maradtak meg, némelyik dobozzal együtt. Nagy kincs volt ez a hetvenes években, 70-75 forintért adták darabját, ami a kétezer forintos átlagbérek mellett nem is tűnik olyan jelentéktelen kiadásnak.

A flip car egy furcsa szegmense az RC-autózásnak. Ezek azok a kisautók, amelyek helyből nyomnak szaltót. Vagy legalább félszaltót, és onnan egy másik felet. Nagyok a kerekeik, elvben nem akadnak el sehol, és nem tudnak tetőre borulni, mert nincs tetejük vagy aljuk. Legtöbbjük a hagyományos felépítést követi, és elől-hátul egy-egy tengelye van. Sőt, ahogy a kínálatot nézem, ebben a műfajban ez a sztenderd. Itt van aztán a Carrera Turnator, a flip carok egy érdekes vadhajtása.

A négy kerék megtévesztő. Már a zárt dobozon át egyértelmű, hogy a Turnatort laza rokonság köti a hagyományos flip carokhoz. Az oldalából induló két tengely külön fordul. Ez elvben azért jó, mert így lehet féloldalasan dobálni, miközben a levegőben lógó kerekek idióta csápokként kalimpálnak. Az sem rossz persze, hogy ezzel sikerül minimalizálni a fennakadás esélyét, ami a Turnatorral komoly mutatvány. Volt már dolgom hasonló RC-vel, de az valami filléres noname volt, a megoldás minden hátrányával, amiért átlag félpercenként kellett talpra rakni. Hiányzott belőle az erő, kis kerekeken állt, nem volt kitalálva. A Carrera-kínálat egyetlen flipje sem mondható drágának: huszonkétezer forint az RC-autózásban nem sok pénz.

Mai önpromóciónk tárgya az akciós VsTank sorozat. A managertoysnál raktárkisöprést tartunk, olyan áron adjuk az 1/24 méretarányú harckocsikat, hogy az már nekünk fáj. Ha kettőt vesznek, az nekünk még fájdalmasabb, mert úgy még olcsóbb.

Mit tudnak ezek a gépek? Az airsoft verziók kis műanyag golyókat lőnek ki (akár 25 méterre), az infrásokkal rendes csatát lehet vívni. Nem szaporítom a szót, az alábbi videó mindent megmutat, a rugózó futóműtől kezdve a forgatható toronyig. 

Karácsonyra rendeltem pár Carrera cuccot, legyen a gyerekeknek is valami a boltban. Vagyok annyira agyalágyult, hogy olyasmiket tegyek a polcra, amik nekem is tetszenek/tetszenének, ha gyerek lennék, nem is bírtam magammal, mindent meg kellett néznem közelről. 

Kicsit pironkodom, mert a távirányítású helikopter nekem csak az, aminek legalább négy vezérlő csatornája van Azért, hogy lehessen vele rendesen emelkedni és süllyedni, saját tengelye körül fordulni és előre hátra MEG jobbra és balra haladni. Amelyik helikopter ezt nem tudja, sajnos valamilyen irányban nem tud mozogni. Két csatornásoknál csak lebegni/előre haladni és saját tengelyük körül fordulni tudnak, három csatornásoknál legalább csak a jobbra-balra haladásról kell lemondani. Ez sem teljes értékű megoldás, de legalább viszonylag olcsón előállítható, elviselhető kompromisszum.

Alattomosak ezek a reklámvideók. Elhitetik az emberrel, hogy ha megvesz ilyen-olyan termékeket, akkor majd ő is tud olyat otthon, mint a videóban. Azt hiszem ezt legjobban a GoPro gyártója ismerte fel, de a Traxxas sem csinálja rosszul. Nézzék csak:

Alapvetően itt sincs más, mint önfeledt csapatás a dűnéken, de pont ettől jól nézni. Látszik, hogy milyen erő van egy ilyen kis szörnyetegben, a levegőben pusztán a gázadással szabályozható a kocsik forgása. A legjobban talán a Robby Gordon féle Hummerről mintázott gépnek áll a homok, de a Rustler is komikusan nagyot lép a lapátkerékre emlékeztető gumikkal. Az igazi felesleges őrültség persze az E-Revo, aminek szinte lehetetlen egyszerre mind a négy kerekét az úton tartani, több mint egy lóerő ekkora testben ritkán viccel. Sajnos ez sem tömeghobbi, mert ugyan a Hummert már 70 ezer forint körüli áron megkapjuk, de a Revo például több mint a háromszorosába, 240 ezer forintba kerül. Hogy megéri-e? Ha az embernek van egy sivatag a kertjében…

Tegye fel a kezét, aki kölyökkorában nem álmodozott arról, hogy épít egy legóautót, akkorát, amekkorába simán bele lehet ülni. Beleülni, és lenyomni vele a szomszéd gyereket a játszón. De persze tudtuk, annyi kocka a világon sincs, amennyiből ezt össze lehetne legózni, nem hogy a legós vödörben. És igazából nem is lehet ilyet csinálni, a felnőttek is megmondták...

Raul és az általa megépített Lego álomautó

Hát, a srácok a superawesomemicroprojectnél nem hittek a felnőtteknek. Az ausztrál marketinges ürge, Steve Sammartino összekalapálta a lóvét (egyetlen kiposztolt tweetre megvolt a pénz!), a húszéves romániai zseni, Raul Oaida meg megépítette a minden gyerek álmát. A legókockákból összeállított Hot Rodot (persze kellett pár nem Lego alkatrész is), amit sűrített levegővel működtetett, és teljes egészében Legó elemekből álló motor hajt. Tényleg hajtja, saját kerekein gurul!

Assur előre figyelmeztetett, hogy ez a kisautó most nagyon nagy lesz, tömegközlekedés szóba sem jöhet a hazaszállításnál. Először nem akartam elhinni, de amikor elhozta a hétvégén, rendesen ledöbbentem. A kombi Escort csomagterét kishíján lefedte, a Golfba pedig szabályosan origamizni kellett, hogy beférjen. Akkor még nem sejtettem, hogy a szállítás lesz a kisebbik gond, mert valahol össze is kell rakni. Ja, hogy még nem mondtam mi ez? Slotcar készlet, kicsit esetlen magyar fordítással vájatvezetéses autópálya.

Abból viszont a paletta teteje, már ha a Carreránál maradunk. Azt hiszem, ha gyerekként látnám meg a Digital 124 szettet a fa alatt, akkor pár napig nem aludnék, csak vigyorognék. Nem mintha huszonkét évesen kisebb öröm volna, sőt, még édesapám is lelkesedéssel ült le összeszerelni a pályát, pedig ő már túl van az ötvenen. Itt jött a már említett első csalódás: kicsi a nappali, és akárhogy számolgattuk nem fért el. A Classic Legends készlethez kilenc és fél méter műanyagpálya jár, ami nem kevés. Ha nincs háromszor három méter szabad hely a lakásban, neki sem érdemes állni az összeszerelésnek.

A hétvégén két jó versenypálya közeli program volt, az egyik a Faluvégi farolás, a másik pedig a Carrera karácsonyi bajnoki futama. Utóbbin minden a gyártó ötvenedik születésnapjáról szólt, és ha már úgyis slot carral kezdődött a cég története, rendeztek egy kellemes versenyt is a vájatvezetéses autóknak.

A rendezvényt házon belül bonyolították, nem is lett volna érdemes máshogy, hiszen az övék az ország legnagyobb fedett digitális pályája a Duna Plázában lévő Carrera játszótéren. A több mint 200 elemből összeépített nyomvonalon egyszerre akár négyen is versenyezhetnek, és nem mellesleg a Hungaroringet követi a vonalvezetés.

András érdekes figura, Amerikában ismertem meg. Tudtam, hogy jó társaság lesz, hiszen amikor kiléptünk a bostoni Logan reptér ajtaján, szinkronban forgattuk a fejünket az autók után. Mint később kiderült, ő annyira megszállottja a nyolc hengernek V alakban, hogy gyűjt is mindent, ami ikonikus, azt meg főleg, ami nem. Én már csak tudom, annyit szedett össze odakint, hogy egy részét én hoztam haza, mivel az ő bőröndjébe már nem fért be.

Az amerikai nyarunk alatt persze annyit mesélt a gyűjteményéről, hogy muszáj volt megnéznem élőben is, ezért néhány napja meglátogattam. Egy átlagos szobába kísért a vendéglátóm, úgy 20 négyzetméter, ágy, íróasztal, szekrények. Ami viszont nem átlagos, az a több mint 1500 darab die-cast modell, a matchbox mérettől, az egészen nagyig. 

Amikor laikusokkal beszélgetek modellezésről, a legtöbb ember fel tud idézni egy autót a gyerekkorából, ami eeeekkora volt, és ment, mint az ááállat, és természetesen szép króm felnijei voltak. Persze a visszafejtegetve az emlékeket legtöbbször kiderül, hogy az álomgép egy bóvli, és igazából a születésnap után két héttel már el is romlott. Daninál is valami hasonlóra számítottam, amikor szóba került a távirányítós autó. Aztán kimondta a varázsszót: TAMIYA! Valamennyire képben voltam, hiszen az első RC autó, amit vezettem a japán gyártótól származott, a meghatározó élmény után csak lelkesedni tudtam, bár annál többet, hogy a kocsi valami monster, nem sikerült megtudnom. Mivel úgyis évek óta csak a fáskamrában áll, ezért elkunyeráltam, és két hét múlva már a kezemben is volt a Blackfoot Extreme.

A gép olyan, amilyennek egy szörnynek lennie kell: négy nagy kerék chevron-mintával, és pickup kaszni, kilencvenes éveket idéző dekorral. Ugyan nem licenszelt, de igényesen kidolgozott, bár a Tamiya kínál részletesebb darabokat is. Amúgy kemény műanyagból készült, helyenként fémlemezekkel kimerevítve. Belegondolni is rossz, hogy hány darabra törne egy komolyabb borulásnál. Ez a példány rendkívül szép állapotban maradt meg, csak a centis porréteget kellett róla eltávolítani, ami az évek során gyűlt össze a tüzelő mellett.

Az amerikaiaknak sok mindent el lehet adni, ami a huszadik századi éveikre emlékezteti őket, mégis van abban némi perverzió, ha az ember polcán Kennedy Lincolnjának mása áll, benne a fejlövés előtti másodpercekből megörökített elnök bábujával. Egy évvel az amerikai választások után érdemes végignézni, miként ihlette meg a modellautó-világot egy-egy elnöki autó.

Kennedy tragikus emlékű Lincolnja, az SS-100-X

A Carrera ezúttal is megrendezi év végi bajnokságát, amelyen bárki elindulhat, ha ellátogat a selejtezők helyszínére. A leggyorsabbak a döntőben mérkőzhetnek meg a főnyereményekért, két kategóriában.

Ezúttal négy helyszínen zajlanak majd a selejtezők, amelyeken bárki indulhat december 6. és 8. között. A tízkörös futamok átlagideje alapján alakul ki a végső sorrend – egy nevező akár ötször is megpróbálhatja megjavítani az idejét. Ezúttal külön kategóriában indulnak a junior és szenior versenyzők, mindkét kategóriából a legjobb tizenhat juthat be a döntőbe, amelyet a Carrera Játszótéren tartanak december 14-én. Itt már két teljes Carrera készlet a tét: az idősebbek egy 1:32 Digital pályáért, a fiatalabbak pedig egy Carrera Evolution szettért versenyezhetnek – mindkettő egy Porsche 918 Spydert és egy Porsche Carrera 4-est tartalmaz.

Az orosz AvtoVaz autói nem ma értek kultusztárggyá, a blogon is megjelent néhány szép makett, de volt olyan VFTS is, ami ugyanúgy gázzal fordult, mint az igazi. A Nivának is megvan a maga rajongótábora, igaz 36 év, és kétmillió legyártott példány után ez nem olyan meglepő. Sokan emlékeznek rá jó szívvel, például az a lelkes orosz srác is, aki RC autóként építette meg a legendás terepjárót. Tette ezt úgy, hogy nem egy kész terméket vásárolt, hanem legyártotta otthon, műanyagból, és némi titánból. Itt bárki végignézheti a hosszú folyamatot, ahogy a sima lemezekből autó lett, méghozzá igazán aprólékosan kidolgozva. Érdemes belegondolni, hogy milyen szintű kreativitás, és kézügyesség kellett ahhoz, hogy a hűtőrács tényleg rács legyen, és a hátsó alaktörlő is domborúan jelenjen meg, nem csak, mint rajz. A lemezmunka mellett külön tiszteletet jár a titánötvözet gallyrácsért, nem kis meló lehetett házilag megmunkálni a fémet. Sajnos az nem derül ki a fórumból, hogy hány munkaórát emésztett fel ennyire aprólékosan megépíteni a bódét, de megérte, főleg akkor, ha még a lámpatesteket, és helyzetjelzőket is felkapcsolják. 

Szeretem a japánokat. A megszállottságuk, a precizitásuk, és a néha perverzitásba hajló nyitottságuk zseniális szubkultúrákat termel ki, néhány megkérdőjelezhető példától eltekintve. A Kyosho Mini-Z modellcsaládja viszont egy igazi csoda. Persze a sorozat ’99-es bevezetése előtt is létezett ennyire apró RC autó, de azok meg sem közelítették a Z autószerűségét. Tulajdonképpen minden funkció, és beállítás elérhető, ami az 1/10-es, vagy nagyobb gépeken.

Egy menetkész KyoshoMini-Z MR-02 negyvenkétezer forintba kerül, ami valljuk be, sok egy tenyérnyi autóért. Ennyi pénzből lehet 1/10-es onroad, vagy offroad gépünk is, ami az egyszeri kezdőnek sokkal csábítóbb, mint az 1/28-as kisautók. Őszintén szólva én is értetlenkedve néztem, főleg a Nanoracer Firelap után. Az az alváz majdnem tökéletes koppintása a Kyoshonak, és nem tudtam elképzelni, mi az, amit annyival jobban tudna, hogy indokolt legyen a közel háromszoros ár. Még csak kézbe véve sem tűnik úgy, hogy a Kyosho esetleg kidolgozottabb lenne.

Az öcsém fél év RC autózás után úgy érezte, hogy a kezdésnek vásárolt buggyt le kéne cserélni. A szempontok: kefe nélküli motor, összkerékhajtás, és monster truck felépítmény. A végső lökést az adta, hogy egy beázás után gazdasági totálkáros lett a homokfutó, így az első szimpatikus kocsira lecsapott. Ahogy az lenni szokott, az impulzusvásárlás most sem vezetett jóra.

Amúgy, ha van kedved, gyere át, nézd meg a hajómat – zárta Péter a telefonbeszélgetést, nekem pedig nem is kellett több, pár óra múlva a strand bejáratánál toporogtam. Sejtettem, hogy nem kispályás gép lesz, egy héttel előtte a tó másik végében már tisztán hallottam az agresszív kétütemű hangját. A két partszakasz közel egy kilométerre van egymástól, szóval, ha csak fele annyira megy, mint ahogy szól…

Márpedig megy, nem is akárhogy! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a motor még bejáratós, ezért csak 9000-es fordulatig pörgettük, de így is több mint elég volt a tempó. Az egyhengeres főtengelye közvetlen kapcsolódik a csigához, így amint vízre tesszük, oda kell figyelni, mert rögtön elindul.

Nostalgic Hero, Vol.1. Ezen kívül nem sok minden tudtam elolvasni a kis kartondobozon, mert minden más kandzsikkal van ráírva. A felirat alatt egy fénykép egy, japán belpiacosnak tűnő 80-as évek beli kupéról. Látszik egy madárszerű jelvény a hűtőrácsán, de sajnos ez sem segít rájönni a megfejtésre, nem vagyok otthon a japánok világában.

Megfordítom a dobozt, három kisautóról van rajta kép, gondolom, ezek alkotják a Vol. 1 sorozatot. Az első képen az általam ismeretlen kupé, a másodikon egy Toyota Celica, a harmadik egy Honda Jazz, persze a régi. Az ismeretlen autó körüli feliratokból kiszedem a felismerhető betűket és számokat: 2800GT, Z10. A Google a barátom, úgyhogy gyorsan meg is van a típus: Toyota Soarer 2800GT. Más is kiderül a kis képekről, nem csak egy autó van a dobozban, kiegészítő is, mindegyikhez más. A Soarerhez egy utcai telefon és egy figura, a Celicahoz egy motor, a Jazzhez egy robogó és egy figura jár. Egyből beugrik a reklám, amiben a Madness zenekar tagjai menetelnek a Jazz/City, és a hozzá tartozó Motocompo robogó körül.

Máig emlékszem, amikor úgy tíz évvel ezelőtt a nagyapám a kezembe nyomott egy hetvenes évekbeli modellező magazint. Sokszor átnyálaztam, de a playboy módjára kihajtható tervrajzon kívül nem sok maradt meg, pedig tulajdonképpen nem is tudtam mit látok rajta. Áramvonalas, szivarformájú gép volt, úgy 30-35 centi hosszú, és négy, viszonylag nagy keréken gördült, alig pár milliméteres nyomtávval, középen pedig egy egyhengeres, talán etanollal hajtott motorral. Így visszagondolva egy kiszáradt tómederbe tervezett sebességrekorder gépre emlékeztetett a legjobban. Nem tudtam hová tenni, ugyanis távirányító elektronika nem volt benne, de ami furcsább, hogy kormánymű sem, bár a felépítése miatt amúgy is eldőlt volna az első kanyarban. Egy részlet van meg tisztán: a burkolat alól oldalt kilógó masszív fém fül.

Ez a videó kellett a megvilágosodáshoz: TETHER CAR! Kábelautó, vagy drótkocsi, nem tudom melyik passzolna jobban. Nem meglepő módon ez is Amerikából jött, ott már a múlt század harmincas éveiben hergelték a körpályás gépeket. Annak ellenére, hogy már mennyire elterjedt a rádiótávirányítás, a 19,9 méter átmérőjű betongyűrűnek még ma is sok a rajongója, és nem aprózzák el: a világrekord 341 km/h a tíz köbcentis géposztályban, de a 1,5 köbcentisek sem adják 262 km/h alá. Persze ez a verseny is a pályán dől el, de közel sem a pilóta reflexein múlik. Sokkal inkább a műhelyben töltött idő számít, a leleményesség, és a finomhangolás, hogy aztán a nyolc mért körön a lehető legmagasabb átlagsebességet mérhessék. Érdemes beleolvasni a fórumtémákba, a versenyzők egész mélyen belemennek például abba, hogy adott páratartalomhoz mi az ideális karburátor beállítás. Megszállottak, de nagyon tudományosan.

Október 19-én szombaton is komoly verseny lesz a Duna Plázában, a Carrera játszótéren, ezúttal a német túrakocsi-bajnokság, a DTM utolsó futamával párhuzamosan.

Tavasszal már lezajlott egy hasonló összecsapás – akkor még a régi, négyajtós DTM autókkal, ám mostanra megérkeztek a 2013-as versenygépek kicsinyített másai is, így most Martin Tomczyk és Bruno Spengler BMW M3-asát lehet majd kipróbálni. A játék persze ezúttal is időre megy majd, és a győztes egy vadiúj digitális Carrera slot-carral térhet majd haza. Természetesen ezúttal is ingyenes a részvétel, a selejtezők dél és fél négy között zajlanak majd, a döntők pedig négy és öt óra között.

Ezúttal már a felújított, négysávos Carrera Hungaroringen zajlik a verseny, így valószínű, hogy a tavaszi, 7,031-es körrekord is megdől majd a hét végén. Ám a trónkövetelőknek nem lesz egyszerű dolguk, hisz a tavaszi győztes, Bereczki Tamás is ott lesz a döntőben.

Újra megnyitott a Carrera Játszótér a Duna Plázában, egy egész napos versennyel, ahol minden érdeklődő kipróbálhatta a nyári szünetben újjáépített Carrera Hungaroring pályát. Meglepő eredmények születtek.

Az időmérőkre bárki benevezhetett, hisz délelőtt 11 és este fél hét között folyamatosan zajlottak. Az itt elért idők alapján a nap végén, este 7-kor tartották a 16 fős döntőt, ahol már egyenes kieséses rendszerben folytatódott a küzdelem. A végjátékban derült ki, hogy az új, immár négysávos pálya sokkal gyorsabb lett, mint az előző, szűkebb változat. A végső, 10 körös döntőben Bereczki Tamás 4,9 másodperces kört is futott, míg a mini-Hungaroring előző változatán már a 6 másodperc körüli idők is kivételesen jónak számítottak. A legszebb az egészben, hogy ezt az eredményt bárki megpróbálhajta megdönteni a következő hónapokban.

Mit tehet az RC-s, ha beüt a rossz idő? Hát a szobában folytatja. Sajnos minden évben eljön, amikor a szabadban már nem lehet csapatni, de autózni ugye muszáj. A gond csak az, hogy egy 1:10-es,vagy 1:16-os méretarányú gép félelmetes pusztítást végezne a nappaliban, ezért valami kisebb, és lassabb kell, de nem árt, ha kidolgozott, és tud mindent, amit a nagyok.

Erre jó a Nanoracer Firelap 2.0, ami 1:28-as méretével épphogy elfér a tenyerünkben, de pont úgy irányítható, mint egy 1:10-es gép. A gáz és a kormányzás is fokozatmentes, ami kell is, mert a Nanoracer gyors: akár 20-al is kergethetjük a macskát. Ha valaki azt hiszi, hogy ez kevés, az gondolja csak végig: szűk helyen hajtjuk, és maga a kocsi is apró, ezért sokszoros a sebességérzet. Az autó némi gyakorlás után könnyedén kordában tartható, egy 3x4 méteres felületen már élmény a játék.

A Carrera Játszótér a nyári szünet után ismét megnyitja kapuit a slot-car versenyzés és az RC modellek iránt érdeklődők előtt. Mindkét pályát kibővítették, így izgalmasabb versenyek várhatók.

Az egyik újítás a Hungaroring vonalvezetését utánzó slot-pálya teljes átépítése. Az új kör immár négysávos, és eredményjelző oszlop is tartozik hozzá, így még könnyebb lesz nyomon követni a versenyek alakulását. A nagy pálya mellett egy kisebb is helyet kap a Carrera Játszótéren, ahol a kicsik is megszerezhetik első slot-caros élményeiket.

A kanadai nép többek közt legendásan békés és nyugodt természetéről híres, ami számtalan vicc alapja, elég csak a South Park vonatkozó részeire gondolni. A sztereotípiára még rá is játszik az a Saskatchewanban élő férfi, aki lassan 8 éve ássa a pincéjét. Nem, Joe nem teáskanállal csinálja, és még csak nem is a 4-es metró brigádjával dolgoztat: minden munkafolyamatot 1:10-es méretarányú, távirányítású munkagépekkel végez.

Nem csupán kotrógép, vagy homlokrakodó van a gépparkban, de a törmeléket is méretben passzoló dömpereken szállítja el a munkaterületről. Ezek a számukra épített csigarámpán hajtanak ki, majd miután leborították a rakományt, jönnek a buldózerek a tereprendezéshez. Akkor sincs baj, ha a művezető keményebb darabokba ütközik a munka során: ilyenkor csak bekapcsolja a miniatűr zúzógépet.