A kanadai nép többek közt legendásan békés és nyugodt természetéről híres, ami számtalan vicc alapja, elég csak a South Park vonatkozó részeire gondolni. A sztereotípiára még rá is játszik az a Saskatchewanban élő férfi, aki lassan 8 éve ássa a pincéjét. Nem, Joe nem teáskanállal csinálja, és még csak nem is a 4-es metró brigádjával dolgoztat: minden munkafolyamatot 1:10-es méretarányú, távirányítású munkagépekkel végez.

Nem csupán kotrógép, vagy homlokrakodó van a gépparkban, de a törmeléket is méretben passzoló dömpereken szállítja el a munkaterületről. Ezek a számukra épített csigarámpán hajtanak ki, majd miután leborították a rakományt, jönnek a buldózerek a tereprendezéshez. Akkor sincs baj, ha a művezető keményebb darabokba ütközik a munka során: ilyenkor csak bekapcsolja a miniatűr zúzógépet.

Ha esetleg azt hinnénk, hogy ezt nem lehet fokozni, akkor elég megnézni a logisztikát: Joe reggelente külön trélerrel szállítja a gépeket a pincébe. Ha azt vesszük, hogy minden munkafolyamat ennyire aprólékos, akkor érthető, hogy miért ment el olyan gyorsan az a nyolc év. Az évente kitermelt nagyjából negyed köbméter azt mutatja, hogy nem annyira a cél a fontos, mint inkább a szórakozás, ugyanis a férfi már régen felhagyott volna a modellek gyűjtésével, ha nem talál módot a hasznosításukra. Tulajdonképpen a pince van a munkagépekért, nem pedig fordítva.

Joe állattartással és földműveléssel foglalkozik, de amikor beáll a kemény kanadai tél, akkor a langymeleg pince megváltás a mínusz 30 fokhoz képest, ez talán magyarázza, hogy miért is olyan jó odalent. Egy ennyire megszállott embernél az volna a meglepő, ha nem dokumentálta volna a teljes folyamatot, így akit érdekel, az ezen az oldalon több mint 50 oldalnyi képet, videót, és leírást talál a gépekről. Így már csak egy igazán költői kérdés marad: mikor készül el a pince?