Furcsa hangulata van annak a nyüzsinek, ami egy kiállítás megnyitása előtt, pontosabban az építés utolsó szakaszában van a pavilonokban. A legtöbb standon már nem csak állnak a falak, de a dekorok is felkerültek, a tárlók, polcok mind a helyükön. Csak néhány kiállító standján látszik ideges kapkodás, náluk valami nem pont úgy alakul, mint eltervezték. A gyakorlottaknál minden tervszerűen megy, de azért náluk is lehetnek meglepetések ilyenkor.
Tavaly a Hot Wheels standon kellett improvizálni, mert a placc közepére tervezett Ferrari sehogy sem akart beférni. Pontosabban mondva nem lehetett vele a dobogóra állni. Nem tudtak olyan sekély rámpát összeeszkábálni az építők, amin a Ferka ne akadt volna el. Hiába na, a 458XX nem éppen padka-kompatibilis. Ami azt illeti, volt kis izgulásos izzadás, mikor a teljesen kész stand berendezett vitrinjei felett emelték be a különleges kiállítási tárgyat.
Idén nem voltak ilyen jellegű izgalmak, Michael Knight szolgálati autójának mása gond nélkül felkaptatott a kis emelvényre. Egyedül a víz és sár letakarítása várt az építőkre, illetve a rendes, használható kormánykereket kellett a replika gazdájának lecserélni arra a teljesen hasznavehetetlen, még poénnak is olcsó kétszarvú izére, amin már kölyökkoromban is csak röhögni tudtam. Visszanézve a tavalyi képeket tűnt csak fel, hogy 2012-ben már nagyon is készültek a Hoff járgányának megszobrására. Dekorban is ott volt a falon K.I.T.T. gazdája, és egy kis tárlóban a későbbi die-cast modell műanyag prototípusa is ki volt állítva.
Míg a Hot Wheelsnél a futófényes fekete Trans Am lakkjáról törölgették a vízcseppeket, a szomszédos pavilonban a Zakspeed Caprit takarították szorgos japán kezek. A Schuconál idén nem volt akkora szemkerekítés, mint tavaly. Akkor szó szerint földbe gyökerezett a lábam, mikor megláttam, mi áll az emelvényen, egyetlen, jelzésértékű kordonnal védve. Egy gyönyörű, 1934-es Mercedes GP autó állt a standon egy évvel ezelőtt, most csak egy Pagoda. Idén is Merci, most is ezüstmetál. Bár a Pagoda (kódbuziknak 280 SL, mi több W113) szerintem minden Mergák egyik legszebbje, egy közel nyolcvanéves Grand Prix autónak a nyomába sem érhet.
A Minichampsnél az elmúlt években igazi nagyágyúkat állítottak ki, amiket hosszú perceken át tudott nézegetni az ember, kis szerencsével részletekbe menően fotózni (mint az IMSA Audit). Idén is látványos autó volt kitéve: egy mattfekete DTM BMW sötétlet a fő helyen. Fontos autó, nagyon sok gyártónál láttam ennek az autónak a makettjét, de a Minichamps tudta kiállítani az eredetit. Illetve a fene tudja, hogy az volt-e. Hogy miért a kétely? Egy apró csavart sem lehetett látni az autó belteréből. Vagy csak egy üres kiállítási darab volt, vagy annyira titkos a kocsi belseje, hogy minden egyes ablakot tökéletesen átlátszatlan, fekete fóliával vontak be. Kár, izgalmas lett volna látni a kontrasztot a harmincéves Capri és az aktuális DTM-szörny beltere között
>
Idén a Carreránál viszont olyan autó volt kiállítva, amire mindenki aki kicsit is ért az autókhoz, elégedetten csettintett. Nem azért, mert a tavalyi Le Mans Audi olyan snassz lett volna, de a bejárat elé most egy olyan Porschét tettek, amitől zuffenhauseni sportkocsik ellen beoltott egyének (én) is térdremegést kapnak. Nem túl látványos, semmi feltűnő verseny-festés.
Egy utcai Porsche. Középmotoros Porsche. Milliódolláros Porsche. Jó, az utóbbi adat igazából lényegtelen, de azért érdekes információ, aukciókon nagyjából ilyen összegért cserélnek gazdát az 1964-es, négyhengeres, 180 lovas Porsche 904 Carrera GTS-ek. Hogy miért mindegy az ára? Mert ha csak ezzel foglalkoznának a tulajok, sosem láthatnánk ezeket a gépeket versenyezni, üveghangon kanyarodni. Ezen az autón viszont nem lehetett nem észrevenni, használva van. Karistokkal, hologramos polikarbonát oldalablakokkal, megrepedezett üvegszálas műgyanta csomagtértetővel. Talán ezt a kocsit hajtják az alábbi videón? A színe és a helyszín alapján simán lehet.
Egy Lamborghini Aventador volt még említésre méltó különlegesség, a Pocher standján állították ki. A dolog érdekessége, hogy a Pocher márka hosszú időre eltűnt, a mindig is drága, exkluzív modelleket gyártó céget (pontosabban a márkát) a brit Hornby vásárolta meg, hogy idén újra régi fényében csillantsa meg a Pocher logót. Az új Aventador modell közel kétszázezer forintba kerül, ami kimondottan olcsó, ha azt nézi az ember, hogy egyes régi modelleket ennek a három-négyszereséért is hirdetik az e-bayen.
Érdekes volt látni, hogy a Pocher modelljei valóban statikusak. Két cicababa is pózolt a standon, de volt, hogy portyára indultak. De bár ne tették volna: a szőke modellcsaj valami olyan fájdalmasan vonaglott a tűsarkúján, hogy nekem volt kellemetlen. Tényleg inkább csak egy helyben kellett volna állni, még a végén kitöri a bokáját. Ja, és valahogy az volt az érzésem az 1/8-as méretarányú Aventador arányaival valami nem stimmelt. Lehet, hogy csak a fényviszonyok miatt, de úgy tűnt, valamit elrajzoltak a mérnökök. Ami ugye szinte lehetetlen, hiszen közel biztos, hogy a gyári tervrajzok alapján dolgoztak.
A DeLorean-re már fel sem kaptam igazán a fejemet, ebből a márkából az elmúlt egy évben annyit láttam, mint égen csillagot. Mondjuk, nem vagyok egy hobbi asztrológus, ez tény, ugyanakkor Rézmányi kollégával csak Los Angelesben összefutottunk két időgéppel, meg Will I.am ízléstelenül átalakított DMC-jével. De azért a modellvasutakhoz gyártott, sínen közlekedő időgép modell megragadta a figyelmemet. Illetve az is meglepett, hogy németül a fluxus kondenzátort fluxus kompenzátornak hívják. Pedig az eredeti angol flux capacitor inkább kondenzátor, mint kompenzátor. Vajon mi lehet az eltérés oka?