Mióta a hatéves fiam, Norbi eltöltött egy napot a szerkesztőségben, meg van győződve róla, hogy a világ legjobb munkahelyén dolgozom. Óvodás szemmel ámuldozott a felsorakozó játékokon: Matchboxok, RC tankok, repkedő helikopterek és egy Carrera Digital 132-es autópálya. Előzetes félelmeimmel szemben, nyugodtan tudtam dolgozni egész nap, nem kellett percenként foglalkoznom vele. Leült és játszott. Azóta a hipermarketekben kötelező kör a játéksorok felé menni, ahol minden alkalommal megáll a Carrera termékei előtt, és rámutatva hangzik el a címmondat: ilyen van a munkahelyeden.

A játékboltban megállnak a gyerekek előtte egy sóhajra

Múlt héten, amikor kisautóblog atyja, Assur azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy nem vinnék-e haza egy slot-car pályát, nem kellett sokat gondolkoznom. Persze, hogy igen. Bár egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy mit fognak szólni a gyerekeim, ha vissza kell adnom, de épp kapóra jön majd a karácsony, és a vele járó újjáték-dömping.

Szép rend uralkodik a dobozban. Ez a fotó jól jött az elpakolásnál

Tehát vittem, mégpedig a fent említett pálya kisöccsét, egy Carrera Digital 143 „Full Speed” szettet. A pálya vezetése nem a legbonyolultabb, de már élvezetes. Az 5,6 méteres pályahosszt egy 270 fokos felüljárós kanyar és egy loop töri meg. És persze ne feledkezzünk meg a deathmatch-ek legfontosabb eszközéről a duplasávváltó szakaszról. A készlethez két kocsi jár, de a pálya blackboxsza három kontrollerre van felkészítve, így ha beszerzünk még egy autót, akkor a sávváltó modul már létszüksége lesz az élvezetes játéknak.

Méretarányukhoz képest szépen kidolgozottak a kocsik

Gyorsan dolgoznak a Carrera tervezői, mert a 2010 harmadik negyedévében megjelenő játékba már az aktuális Forma-1 idény kocsijait formázták meg. Illetve ebbe a szettbe csak a Ferrari F10 „F Alonso” elnevezésű modell az aktuális, mert a Red Bull RB5 „Sebastien Vettel, No. 15” a 2009-es idény sztárja volt. Ami így utólag, a bajnokság végeredményét ismerve furán adja ki. Valószínű, valaki lecsapott előttük az RB6 kizárólagos használati jogára, mint ők tették ugyanezt az F10-es Ferrarival, amit csak ők másolhattak le a slot-car piacon. Bár én a „Senna halála óta nem nézek Forma-1-et” nemzedék tagja vagyok, ismerve a F1 fanatikus rajongóit, biztos akad pár ember, akit ez az időelcsúszás zavar. Jó-jó, ez csak játék.

Ilyen felállás nem volt. A Red Bull RB5-öse a 2009-es, míg a Ferrari F10 a 2010-es évadban versenyzett

Hazaérve Norbi alig várta, hogy elkezdjük összeépíteni. Bármit megtett volna, a mielőbbi kezdés érdekében, így angyali mosollyal pakolta a helyére az ezernyi legót, kisvasút- és egyéb játékalkatrészt a nappalink padlójáról. Szerencsére ez csak 1:43-as méretarányú, így nem kellett neki több, mint 3 méteres helyet biztosítani, mint a Digital 132-eseknek, megelégedett egy potom 195 x 75 cm-es szabad felülettel. Mivel még nem volt slot-pályám, így szőnyegre kezdtük összeépíteni. Informatikus vagyok, meglátszik. Először cselekeszik, majd elolvassa a manuált: „A pályát nem ajánlatos a padlószőnyegen felállítani”. Mindegy, a csúszóérintkezők gyakoribb tisztításán kívül nem jelentkeztek más hátrányok a puha talajból.

A hurok precízen rögzíthető, de feleslegesen túlbonyolított

Fiam legnagyobb bánatára, nem mertem bevonni az építésbe aktívan, így csak adogatta a készlet elemeit, míg mi a lányommal raktuk össze. Ez különösen fájt a Norbinak, mert ő nem a járművekért van oda, hanem a közlekedésért, illetve a vele kapcsolatos dolgokért. Órákig képes fakockákból, legóból, közlekedési táblákból és cérnából (troli felsővezeték gyanánt) építeni egy kereszteződést, hogy pár perc autótologatás után lerombolja, s építsen inkább egy újat. De most ez a törékeny puzzle 30 ezer forintba kerül, nem szerettem volna a rongálásáért fizetni.

Összeszerelés után a pályában lévő feszültség kipattintotta az összetartó pöcköt

Az építés gyorsan haladt, csak a tartóoszlopok összeszerelése, beállítása lassított a tempón egy kicsit. Egy óra alatt meg is lett, és ebben már benne van a sávváltó szakasz fordított behelyezése miatti szét- és összerakás is. A pályaelemek összecsúsztatása után mindkét oldalon fixálni kell egy-egy gumipatenttal, és ezt elhagyni nem érdemes. A nyomvonal speciális vezetése miatt feszültség van az elemek között, így a loop két sávját összetartó patent, mindig elengedett, és a nagykanyar emelt szakaszai is rendszeresen szétcsúsztak. Dalma fejezte be az építkezést a szalagkorlátok precíz – vigyázva a rajtuk lévő „Carrera” felíratok olvashatóságára – felhelyezésével.

Harcolnom kellett hogy én is játszhassak. Mit is mondok: tesztelhessek

Rögtön vita alakult ki, a kezdőkör jogáért. Erősebbek voltak, a két gyerek kezdett. A kocsik kiválasztása egyszerű volt: a nemük szerint döntöttek. A piros Ferrari a Dalmáé, a kék Red Bull a Norbié. Az előny a fiamnál lett volna, mivel a szerkesztőségben már irányított slot-cart, de a loop állandóan kifogott rajta. Vagy a lendület volt kevés, és a hurok tetejéről esett le a kocsi, vagy épp ellenkezőleg, nagy volt a svung, és a hajtűkanyarban sokkal be. Itt kell megjegyeznem, hogy az első sikertelen szaltójánál Vettel kocsijának első szélterelője lepattant. Felkaptam a kocsit, s már indultam volna a pillanatragasztóért, mikor megláttam, hogy nem tört el, csak kiugrott a helyéről. Jobban megvizsgálva az autókat észrevettem a Carrera zsenialitását. Minden pici törékeny kiálló elem levehető. Így mielőtt tovább engedtem volna a versenyt, mindkét kocsiról eltávolítottam ezeket a sérülékeny elemeket.

Gyakorlat kellett az RB5-ös sikeres szaltójához

Norbi egyre elkeseredettebb volt, már az istállócserét követelte. Persze a lányom sem ment a szomszédba egy kis női fifikáért: cukkolni kezdte a Norbit, hogy fiú létére piros autót akar. Közbe kellett lépnem. Megegyeztünk, hogy 5 kör elejéig az egyiknél van az F10-es, majd cserélnek. Egészen belejöttek. Norbitól sikerült elkunyerálnom a kontrollert először, épp a Red Bullra került a sor. És igen, nekem sem sikerült a loop elsőre. Játszani kell a „gázzal”, hogy a hurokba elég legyen a lendület, de a kanyar előtt már lassítsak, hogy be tudjam venni. Eközben Dalma megtalálta azt a sebességet, amellyel a Ferrari gond nélkül végigmehet a pályán.

Egyik kezemben a kontroller a másikban a fényképezőgép. Nem vagyok én dobos, nem is sikerült a szinkron

Hogy melyik kocsi a jobb? Szerintem a Red Bull, mert azt aktívan irányítani kell, míg a Ferrari túl stabil, és az egykedvű körözéséből csak a sávváltónál lehet kilökni. Hogy ez megfelel-e az Alonso és a Vettel vezetési stílusának, az nem tudom, de figyelhettek volna az esélyek kiegyensúlyozására.

Ismerkedés a magánzárkával

Este, mielőtt elmentünk volna aludni, még egy óvintézkedést kellett foganatosítanunk. Éjszakánként Szüri, az öthetes csincsillakölyök a szülői ketrec rácsai között átbújva, felfedező és rongáló útra szokott indulni. Az még rendben van, hogy mindent, ami fából van azt megrág, de a múltkor a tévé távkapcsolójának a gombjait rágta le tövig. Így a autópálya biztonsága érdekében magánzárkába kellett helyezni, ami egy macskahordozó lett. Ő nem volt boldog a játéktól.

Bizonyos időközönként felbukkannak újabb és újabb összeállítások a régi magyar reklámfilmekből. Mindet nem nézem meg, de azért félévente, évente egyet érdemes végigülni, mert szokott lenni a sok unalomig ismert között pár frissen újra felfedezett darab is.

Most is belefutottam egy ilyen összeállításba, aminek a közepén euforikus állapotban tapasztottam az orromat a képernyőre. Egyáltalán nem emlékeztem, hogy valaha is láttam volna. Pedig erre biztosan emlékeznék. Mert egy fiúgyerek kevés dologra vágyik jobban, mint egy távirányítós autóra. Akkoriban még a játék szintet megütő gépek is elérhetetlenek voltak, nem hogy a profi cuccok. 

Ebben a reklámban meg — lassan mondom, hogy mindenki megértse — r-o-b-b-a-n-ó-m-o-t-o-r-o-s forma egyesekkel kenik a pályán. Ha én ezt a reklámot láttam volna anno a tévében, garantáltan reggeltől estig Rapid kakaót ittam volna, hátha nekem is megadatik a saját távos kisautó.

Minden pillanata kincs ennek a verbungnak: spontán a pálya szélén elhelyezett kakaós dobozok. Kékes füstöt eregető, száguldó versenyautók, amik olyan test-test elleni harcot vívnak, mint ha emberélet múlna a győzelmen. Minden járművön Rapid matrica. A koncentrálástól még pislogni is elfelejtő ifjú versenyautó-vezetők minden bizonnyal csak eljátszották a kezükbe nyomott távirányítóval, hogy ők a menők, akik tizedmásodpercekért csatáznak az MHSZ modellpályáján. A modellt már felnőttek irányították.

És azok a távirányítók! A pisztolytávon őszintén megrökönyödtem. Én a kilencvenes évek legelején láttam az elsőt, addig csak pultos távirányítót láttam. Persze, most, hogy utánaolvastam, kiderült, a legelsőket a hetvenes(!) évek legelején dobták piacra.

Persze a végén a győztesnek standing ovation jár, sikoltozó felső tagozatosok gratulálnak a kitűnő sporteredményhez, érkezik is a  babérkoszorú a nyakába. És mivel igazi menő a srác, húz egy lendületeset a kakaós bögréből, és bezsebeli a szemüveges Teritől a cuppanóst.

 A mi időnkben fel sem merült, hogy egy kisautó biztonságos legyen. Guruljon gyorsan, legyen szép, bírja a gyűrődést, meg ilyesmik voltak fontosak. Esetleg még az, hogy teljen rá a zsebpénzből.

Masszív, strapabíró, klasszikus autóformájú kisautó az öreg Taunus/Cortina

Amit viszont most láttam, az őszintén meglepett. Barátnőm  nyolc éves unokahúgának, akit nevezzünk az egyszerűség kedvéért Petrának, komoly csajos játékgyűjteménye van. Persze az öccse gigantikus Verdák-fan, a legutóbb is egy pléh Verdás dobozból rángatta elő az aznapi játszani valót. Petra Polly Pocket gyűjteményét magam is meg szoktam csodálni, mert bár csajos játékok ezek a régi, zsebben is elférő kis dobozkák (igazából az anyja gyűjti őket, csak a gyerekre fogja), bennük palotával, jégpályával, stranddal, meg a fene tudja még mi mindennel, a kidolgozásuk és az ötletességük még egy Barbie ellen beoltott felnőttet is meg tud fogni.

Igazi csajos kabrió

Ma viszont volt a leányzónál is autó. El is kértem, hadd vegyem szemügyre. Egy igazi, cukorka-piros kabrió. Természetesen ez is Polly Pocket. Nagy, csillogó felnik, peres gumik, lekszasz hátsólámpa, cicafényszórók, giga spojler -minden volt rajta, ami egy mai gyereknek fontos lehet. Már éppen visszaadtam volna, mikor megakadt a szemem az utastérben egy apró műanyagdarabon.

Lexus hátsó lámpa, nagy szárny, rózsaszín műszerfal

Egy egyszerű, fantázia szülte formájú, hangsúlyozottan játékautó, ráadásul lányoknak. Amiben biztonsági öv van. Nem csak úgy felfestve, vagy matricázva, hogy sportosabb legyen. Nem. Abszolút funkcionális, tartja a trendi ruhájú plasztik-szöszit, meg ha esetleg mellé ültetünk még valakit. Jöhetnek gonosz, romboló szándékú tesók, vagy osztálytársak, hiába gurítják neki a falnak tiszta izomból a kis kabriót, nem fog PVC agyvelő fröccsenni a plexi szélvédőre.

Szokatlan konstrukció, de játékautóknál jó lehet: mindkét utast egyetlen medenceöv védi a sérüléstől

Szerintem zseniális. Jómagam, amióta az eszemet tudom, sehová nem megyek, míg az övet be nem csatolom a kocsiban. Egyszer egy Ladán olvastam: nem az öv, a tolókocsi a kényelmetlen. És mekkora igazság. Éppen ezért teljes mellszélességgel támogatom, hogy már a 6-8 éveseket is arra tanítsák, a biztonsági öv becsatolása életet menthet. Rögzüljön a dolog már egészen ifjú korban.

A hét végén zajlik az idei Carrera bajnokság utolsó selejtezője, ahol még bárki megragadhatja az alkalmat, hogy kvalifikálja magát a döntőbe.

Ezúttal egyetlen helyszínen, az Europark bevásárlóközpontban (Bp. XIX., Ülloi út 201.) tartanak selejtező futamot a szervezők, ahonnan még nyolc versenyző juthat be a jövő hét végén tartott döntőbe. Az kaphat meghívást a bajnokság fináléjára, aki tíz kört a leggyorsabban tesz meg a szervezők által biztosított pályán az adott napon. Erre mind szombaton, mind vasárnap lesz lehetőség

A Carrera bajnokság döntő futamát már nem a selejtezőkben használt egyszerű oválok egyikén tartják, hanem a Hungaroring vonalvezetése alapján felépített pályán, ahol és egyenes kieséses rendszerben választják ki az idei bajnokot.

Kaptam már egy kazal sajtóközleményt a környezetbarát járőrkocsiról, de eddig döntően PR-fogásnak éreztem. Most viszont, hogy a Justice Security sajtóanyag helyett cégesre matricázott, 1:43-as Prius-makettet küldött, megértettem a lényeget. Még csak fejben tologattam a kisautót, mert nem szereltem le a talapzatról, de azonnal észrevettem, hogy nem jár a motorja. A tökéletes Geronimo-járőrautóval észrevétlen lopakodhatnak a gyanús személyek mögé, feltéve, hogy korábban nem járták ki belőle a villanyt.

A járőrszolgálati Prius már dobozban nézegetve sem tűnt különösen míves makettnek: azon a hátsó lámpán például még dolgozhattak volna egy kicsit a minimálbéres kínai kezek. A következő csalódás akkor ért, amikor ellenőrizni akartam a méretarányt, és a talapzatból kitekertem a tartócsavart. Régebben mintha feketére eloxálták volna az ilyesmit, és nem csak egy egyszerű facsavart tekertek volna bele. A Prius alján a Made In Chinán kívül semmi információ, csak egy újabb facsavar. A méretarányt pedig végül egy vonalzó milliméterskálájával kellett ellenőriznünk.

Az utolsó csalódás, hogy a kerekei fikszek: ez egy álló kerekű kisautó. Adtam neki egy esélyt, hátha csak meg van szorulva, ki is esett a jobb első. Összességében azt mondom, az ötlet jó, érdemes kisautóval márkaimidzset építeni, de árban nem szabadna a játszhatóság alá menni. Elvégre ki ne gurigázna egy ilyennel mondjuk egy végtelenbe nyúló telefonbeszélgetés alatt?

A Traxxas X0-1 brutálisan gyors, és legalább ugyanannyira veszélyes. Egyetlen baj van vele: csak kívülről csodálhatjuk, ugyanis az 1:7 méretarány miatt beülni nem lehet.

A távirányítású modellautók királyának szánja a Traxxas legújabb készletét. A gyártó állítása szerint az összeépítve kapható RC autók leggyorsabbja az X0-1, és ha csak a nyers adatait nézzük, valószínűleg az is. A villanymotoros gép jóval nagyobb, mint a szokványos, 1:10-es autók, és kifejezetten nagy sebességű használatra szánták. A 100 km/h-s sebességet 2,3 másodperc alatt éri el, és a gyári áttétellel akár 160 km/h-val is száguldhat. Ez ekkora méretben sokkal nagyobb eredmény, mint 1:1-ben – már ha csak azt nézzük is, hogy azonos tempóhoz hétszeres kerékfordulatszám tartozik. (Hiszen úgy játszva túllépné a hangsebességet.)

A Traxxasnál persze érezték, hogy ez azért inkább egy ügyes blöff, mint komoly dolog – különösen az 1099 dolláros, azaz mintegy 250 ezer forintos ár mellett – hisz hasonló áron belsőégésű motoros, 1:8-as versenygép építhető hasonló képességekkel. Talán ezért is fejelték meg a csomagot egy iPhone alkalmazással, amellyel folyamatosan figyelemmel kísérhetők az autó paraméterei, sőt, néhány dolgot innen lehet beállítani is.

A magyar bajnokság harmadik hete zajlik: a tét egyelőre a döntőbe való bejutás. Ezen a hétvégén három helyszínről is be lehet jutni, így most a legnagyobb az esély, hiszen naponta és helyszínenként kerül a döntőbe a négy legjobb időt elérő versenyző. A három helyszín a következő lesz:

   -  Pólus Center (1152 Bp., Szentmihályi út 131.)
   -  REGIO Játék RENO Udvar (1138 Bp., Váci út 168.)
   -  Duna Plaza (1138 Bp., Váci út 178.)

Csikós, mindig ő tehet róla (könnyen írom, éppen Japánban esznek fura, nyers halakat Karottával), ezúttal is ő volt az, aki miatt egy órára megmakkant a Totalcar-gépezet.

Az történt, hogy behozta Matchbox-gyűjteményei féltve őrzött darabjait. És amellett, hogy Karottával és Winklerrel azonnal elvesztünk az első Superfastok csodás részleteiben, még külön történetet is mesélt róluk. Körömlakk-fényezésről, utolsó zsebpénzén vásárolt Pagoda Mercin és a félelmetes Tyre Fryerről, ami örökre csak fikció maradt. A nyertes számomra egyértelműen a borzalmas versenytraktor volt.

Mi pedig tologattuk és brümmögtünk, mert gyereknek lenni - még ha csak egy pillanatra is - mindig jó.

Rézmányi úr torz grimasszal lecsatolta a Merci-csillagot a kulcstartójáról. Kicsit méregette a tenyerében, aztán gondosan elhelyezte a fiókban. Levette a láncot a pénztárcájáról, hiszen arról sokan felismerik. A céges belépőkártyát is leakasztotta, odatette a csillag mellé. Egy pillanatra elidőzött a tekintete a bőrdzsekijén, aztán alig láthatóan megrázta a fejét. Nem, álruha is kell.

Felzizzent a villanyborotva, kéjjel tolta le a borostát. Úgyis ki akarta próbálni egyszer, milyen sima képpel kimenni az utcára. Hamvas babapopó-minőséget varázsolt az arcára, de a pajesznél megállt a keze, azt azért mégsem lehet. Inkább sapkát húz majd, az eléggé megváltoztatja a fejét. Szűk farmer, bőrcipő, kockás ing - már csak egy áramvonalas napszemüveg hiányzott. Egy pillanatra megállt fanyalogni a tükör előtt, gondolt egyet, és rendesen betűrte az inget. Kész, így már senki nem fog ráismerni.

Így indult Balázs beszerezni a BMW-t. Mégis, hogy veszi ki magát, ha egy megrögzött, többszörös Mercedes-tulaj előre megfontolt szándékkal a főellenség egyik ikonját emeli le a polcról? Megbocsáthatatlan bűntett - lenne, ha saját vitrinjébe csempészné be, mint egy fekete bárányt a legelésző SEL-ek közé.

De Rézmányi urat ennél nemesebb szándék vezérelte. Kollégáját ért - nem is olyan fájó - veszteség pótlására kereste a megoldást. Egy alig kétcentis, fröccsöntött, fémgőzölt műanyagszilánk csak nem okozhat gondot az embernek, aki Paul Bracq-kal levelez.

Lökhárítót mégsem sikerült kapnia. Pajzán gondolatként átfutott az agyán, ha már ennyire beöltözött, a bolt egyik sötét hátsó szegletében kipattinthatná az átlátszó csomagolású 02-esből és suttyomban zsebre tehetné, hátha nem veszik észre. De ez nem lenne méltó egy ajándékhoz.

Elhozta hát a klónt, hogy alaposan zavarba ejtse Bandit, aki nehezen fogad el ajándékokat. Aki már rég nem bánkódik az elhagyott lökhárító miatt. Sőt, most már titokban örül is neki, különben hogyan különböztethetné meg a két Bristol-szürke 02-est?

A Carrera bajnokság első selejtezőjén kiderült, milyen időt kell futni ahhoz, hogy valaki az elsők között végezzen. A tízkörös futamokon 2 perc 40 másodperc alatti legjobb idő született, ezt kell megközelíteni a bajnoki döntőbe jutásért.

A legjobb időt Umhauser Ferenc futotta: a szombati napon 2’39,4”-es rekordot állított fel, amelyet csak ketten közelítettek meg. Bihari Márk 2’41,3”-es, illetve és Böröcz Boldizsár 2’49,6”-es idővel. Ők már a döntőbe jutottak, ahogy minden versenynap és helyszín négy legjobbja, de a következő három hétvégén újabb versenyzőkkel bővül majd a döntő mezőnye. Jó időt elérni persze nem egyszerű, hiszen egyszerre négyen tülekednek az oválon, de nem is lehetetlen, hiszen akárhányszor lehet próbálkozni.

Ezen a hét végén újabb helyszínen folytatódik a Carrera bajnokság, ezúttal az Allee bevásárlóközpontban tartanak selejtező futamokat szombaton és vasárnap – innen újabb nyolc ember kap majd meghívást a december 17-ei döntőbe.

Épp a múltkor Bálint fiamnak kerestem megfelelő kilencedik szülinapi ajándékot. Erősen társasági gyerek, kevés játék köti le, de nekünk, szülőknek, sajnos nincs mindig időnk társasozni vele, az öccse rettentően el tud mélyedni egyedül a saját játékaiban, néha kellene, hogy egyedül üsse el a szabadidőt. Végül egy távirányítós óriásszitakötő (Skyhopper) mellett döntöttünk a kiscsávó bevonásával. Szenzációs a dög, van két lába, azon vonszolja magát a földön, és meglepő, de fel is tud szállni magától (mert ez már a második generációs, az első, mint utána kikerestem, még csak kézből tudott indulni). Az első, amit elhoztunk a Conradból, persze nem akart töltődni, volt kis pityergés, de visszavittük, szó nélkül adtak másikat, ez kiváló.

Skyhopper

De most komolyan, egész egyszerűen meg vannak húzatva. Nem panaszként vagy kritikaként mondom. Kimondottan bírom, ahogy a dolgaikat csinálják. Nem mindig és mindent irigylek tőlük - iskolás lányok használt bugyiját én például nem gyűjteném, és mérges halat sem fogyasztanék -, de azért általában szimpatikus, amit csinálnak. Tetszik, ahogy autóznak, motoroznak (igen, a bosozoku is, de általában csak úgy, mint a zsiráf, mert otthonra azért nem kéne). És fergeteges, ahogy a modellezést űzik. Ha valamit csinálnak, azt rendesen csinálják, nem csak úgy félig-meddig.

Ha driftelnek, mint a nagyok, olyan autókkal, mint a nagyok, akkor videókat is csinálnak, mint a nagyok. Ha a driftautókkal csajokat is visznek a pályára a nagyok, hát az 1:10-es autókba is ültetnek csajt:

Tessék megfigyelni: a sofőr szigorú tekintettel kergeti a gépet egyik kanyarból a másikba, közben tekergeti a kormányt, egy-egy terhelésváltáshoz berántja a kéziféket is. És a fejét a haladási irányba fordítja.

A stipistop.com adott ismét ihletet, egy náluk linkelt videó kapcsán kezdtem kutakodni. Nézzük csak meg alaposan, mit is látunk. Az, hogy angel-eye fényszórói vannak a kocsinak, hogy belül is hangulatvilágítás van, a műszerfalon minden műszer világít, nem annyira meglepő. De hogy a nagy display változtatja színét, a műszerfal tetején a shiftlight is fel-felvillan, és a tükörre aggatott kereszt is ott fityeg a szélvédő előtt, az mindent visz. Ja, és szigorúan hátsókerekes autókkal driftelnek . Egyszerűen tö-ké-le-tes!

Ugyanennek a társaságnak egy másik videója is nagyon megtetszett. Itt a kameramozgások voltak, amik igazán megfogtak.

A belső kamerás felvételeknél értem, hogy a kamerát párhuzamosítják a kormányművel (áttételekkel, vagy szimplán egy másik szervóval), de a külső felvételeknél vakartam a fejem egy darabig. Aztán rájöttem, mi a megoldás. Sőt, a képet is megtaláltam a japán honlapon.

E hét végén indul a Carrera idei bajnoksága az első selejtező futamokkal. Bárki nevezhet a helyszíneken, aki elmúlt hat éves. A végén egy döntő futamban mérhetik össze képességeiket a leggyorsabbak, akik közül az első három értékes nyereményekkel térhet haza, a bajnok pedig európai szinten is kipróbálhatja magát.

Az első selejtező futamokat a a RENO udvarban illetve a Duna Plázában tartják november 18-án és 19-én. Az esélyek egyenlőek, mindenki a szervezők biztosította Carrera Digital 1:32-es pályán, egyforma autókkal próbálhat minél jobb időt futni. Egy időmérő három körből áll, de egy versenyző többször is próbálkozhat saját idejének javításával.

Az ember ha külföldön jön-megy, jól teszi, ha jobban figyel, mint egyébként. A hétköznapi rutin csak a jól ismert területeken segít, az ismeretlen helyeken annyi inger éri az embert, hogy sajnos, ha nincsen észnél, könnyen bajba kerülhet. Nekem sem hiányzott sok, hogy figyelmetlenségből egy különleges mezőgazdasági gépet apróra törjek. Bécs szívében ugyanis majdnem felrúgtam egy traktort.  

Zúg a traktor, szánt az eke

Gyenge mentség lenne, hogy az utcákon gyalog alig fértem el, pont emiatt kellett volna jobban figyelni. De mit csináljon az ember -ha miniszoknyás, lila bőrű lányok, meg fehér sipkás fiúk partiznak egy kamion platóján, egy lila gomba tövében, elkalandozik az ember gondolata. És akkor kész a baj. De szerencsére időben észrevettem, hogy a szántásba belefeledkezett bécsi paraszt éppen előttem akar ráfordulni az új sorra, és nem tapostam el. 

Törpparádé. Mint a Love Parade-en, mindenki a kamion platóján riszál. Még szappanbuborék-fújó gép is akadt

Nem, nem lázálmom volt, a bécsi Modellbaumessén jártam, azon belül is a Modellbaugruppe20 bemutatóján táthattam a számat kicsit. Korábban csak kívülről, a kordon mögül szemlélhettem meg, mit is csinál ez a pár tucat igazi, megveszekedett őrült, de idén egy kicsit én is meglephettem őket. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az RC-drifterek is komoly jelenléttel népszerűsítették a hobbijukat

Minden évben, október 20. környékén egy ötnapos kiállítás és vásár keretében lehet rácsodálkozni a kicsinyített valóságra, ha az ember kiruccan Bécsbe. Nem akkora esemény, mint a nürnbergi játékvásár, de ezt látogathatják civilek is, és bizony sokkal nagyobb szabású dolog, mint nálunk bármilyen hasonló rendezvény. Nem csak boltok, gyártók és forgalmazók állítják ki a termékeiket, hanem lelkes klubok is standokat építenek, ahol bemutathatják mindenkinek, mi is az a klubélet, és miért klassz dolog modellezni.

Az egyik standon az interaktív bemutatóba bevonták a kicsiket is. Előírásszerűen, munkavédelmi szemüvegben ment a faesztergálás

Tavaly Asszúrral voltunk kint, mondtam neki, hogy bár nem nürnbergi a méret, de azért sokkot fog kapni. Kapott. Sajnos akkorát, hogy akkor nem tudta megosztani velünk az élményeit, de ezen nem csodálkozom, tényleg nagyon élménygazdag kiállítás ez, nem nehéz megkukulni tőle.

Persze a kicsik is találhattak ismerőst a gyönyörűen kivitelezett modellek közt

Idén azonban kicsit más szándékkal mentem, pontosabban mentünk ki. Szíjj Kata személyében kedves segítőt kaptam a Dension főnökétől (aki egyébként Kata édesapja). Dinamikus duónk feladata a bécsi modellezők becserkészése volt, pontosabban néhány klubnak szerettük volna megmutatni a Dension WiRC elektronikát. Fontos ez, mivel az elektronika után már sok modellező érdeklődik, pedig a nemzetközi forgalmazás még be sem lendült. Ráadásul hetek, de inkább napok kérdése, hogy piacra kerüljön a komplett autó is, amit ez a WiRC elektronika irányít. Hogy mi ebben a különleges? Az, hogy a kis fekete dobozt bármilyen, sztenderd modellező vevő helyére be lehet szerelni, és ettől a pillanattól kezdve iPhone, iPad, vagy iPod touch segítségével lehet irányítani szinte bármilyen modellt. Igen, lesz Androidos verzió is.

Ójajj, kigyulladt a ropiszállító!

Mivel most bámészkodásra kevesebb idő jutott, jóval kevesebbet láttam a kiállításból, mint máskor, de mindenért kárpótolt az, ahogy a Modellbaugruppe 20 fogadott minket. Igazi klubhangulat, mindenki haver, sörpadok mellett készülnek fel a következő bemutatóra, akinek pedig műszaki jellegű gondja van, egy külön műhelyszerűen berendezett helyiségben bűvölheti modelljét.

A terület óriási, a bemutatók látványosak. Azonnal segítőkészen a klubelnökhöz irányítottak, aki a legnagyobb természetességgel fogadott minket. Őszintén kíváncsi volt, mit húzunk elő tarsolyunkból.

A fél stand az elnök köré gyűlt

A kamionmodellen, amibe beépítettem a WiFi vevőt, természetesen nem lepődtek meg, ezerszer különbek vannak a standon. Mikor előveszem az iPhone-t, már gyanakodva méregetnek. Ahogy mindent bekapcsolok, élesítek, és a telefonom érintőképernyőjéről kezdem el mozgatni a kamiont, pontosan azt az arckifejezést látom, amire vágytam: hehe, ezek hülyék, nem hiszem el, ez tényleg működik! Ráadásul a gyári Tamiya elektronikát is kezeli, ami pedig háklis, nem mindegy milyen távval használja az ember. Persze van szkeptikus is a közönségben, jogosan teszi fel a kérdést, ez miért jobb, mint a normál rádiók. Erre csak egy őszinte válasz létezik: még mi sem tudjuk pontosan. Egész egyszerűen, a rendszer annyi mindent tud, annyi lehetőség van benne, hogy gyakorlatilag minden héten valami újjal szembesülünk. Természetesen vannak területek, ahol nem tud egy rendes rádióval versenyezni (még), de ne feledjük, egy számítógépet használunk távirányítóként, tehát folyamatosan programozható rajta, szinte minden.

A Modelbbaugruppe 20 klub elnöke éppen távirányt. Egy telefonnal

Pillanatok alatt előkerül a tagoktól három iPhone, azonnal le is töltik az applikációt az Apple virtuális boltjából (ingyenes, tehát érdemes tesztjelleggel bárkinek a telefonra/iPadre/iPod Touchra lehúzni a Dension WiFi RC alkalmazást, így jól átlátható, mennyi mindent tud a WiRC), és a legegyszerűbb beállításokkal máris a saját telefonjukról vezérlik a kamionomat, a képernyőn pedig a csőrösre szerelt kamera képét láthatják. Mivel vagy három telefonról legalább öt ember terelgette a teherautót, le is merült az akksi, a pót-akkut meg, bár a töltőről lehúztam, az asztalomon hagytam. Természetesen azonnal felajánlották, hogy feltöltik a megfáradt akksit. Mi addig elindultunk körülnézni, illetve megkeresni a hajósokat, akiknek szintén jól használatot tehet a WiRC 8 PPM csatornája és a kamerakép.

A hajósoknál is volt sok látnivaló

Az egyik hajós klubban fiatal srácok bűvölték a modelljeiket, ideális helyszínnek tűnt, ezért úgy döntöttem, hozzájuk nézünk be majd a felfrissült bemutató-kamionnal. Sajnos később kiderült, nem volt jó a szimatom, az egyik fiatalember gyakorlatilag úgy beszélt velem, mint ha aranyozott edénykészlettel, vagy diplomatatáskába csomagolt kés-szettel házaltam volna, holott a véleményükre voltam csak kíváncsi. Sajnos úgy tűnik, hajósnak hajóra szerelt elektronikát kell mutatni, a kamion valamiért nem szimpatikus. Szerencsére a többiek érdeklődését felkeltette a WiRC, vagy fél órán át mutogattam, mit is tud a rendszer. Csak az én szám ízét nem sikerült helyrehozni egy jó darabig. Szerencsére árulnak a pavilonban sült virslit, meg Almdudlert, egy gyors ebéd után már másképpen néztem a külvilágra.

Hoppáhoppá! Veteránsarok

A pavilonokban megint őrületes mennyiségű látnivaló volt, de a sok szó helyett beszéljenek a képek, amiket a galériába zsúfoltam. Hihetetlen, hogy ilyen felületes nézelődés mellett is mennyi újdonságot, érdekességet lehet felfedezni -pedig most voltam, ha jól számolom, ötödszörre a Modellbaumessén.

Egy Graupner a hatvanas évek elejéről. Egészen más a kialakítása, mint a mostaniaké

Tavaly egy Ford Caprit hoztam vásárfia gyanánt, idén egy vasúti és egyéb relikviákat áruló standon nem bírtam ellenállni egy zománctáblának (pedig marha drága volt). Az eladó hölgy azt állította, hogy bár a tábla láthatóan új gyártás, ilyenek valóban léteztek a hitleri birodalomban. A Wikipedia nem foglal ennyire egyértelműen állást, nem tudni pontosan, hogy pusztán egy hetvenes évekbeli marketing geg, vagy a kor szomorúan nevetséges emléke-e a "Swing tanzen verboten!" felirat, amivel az aláírás szerint a Birodalmi Kultúrkamara akarta megtiltani a szving táncolását.

Ez egy régi tábla, de ugyanilyen szép gót betűs az enyém is

Annyira megdöbbentett a táblácska, hogy egy másik kiszemelt matricát elfelejtettem megvenni. A "Stoppt den Kohlenklau!" matrica egy eredeti vasúti zománctábla alapján készült, és a mozdonyokról, szerkocsikról sínek közé potyogott szenet összegyűjtögetők megfékezésére szólított fel.

Legközelebb egy ilyen matricát mindenképpen veszek. A vasúti sínek közt elpotyogott szénből elég sokat össze lehetett gyűjteni, de az bizony a vasúté volt, tehát aki elvitte, lopott

Mikor visszaértünk, a Modellbaugruppe 20-nál újabb meglepetés várt ránk. Legközelebb azt is elmesélem, mi. Egy biztos, benzinszaga volt!

Egy jó filmhez nem kell feltétlenül számítógépes trükk. Nem állítom, hogy felesleges, azt sem, hogy soha, semmilyen esetben nem nézek meg szívesen egy ügyesen megcsinált CGI (Computer Generated Image) jelenetet, esetleg egy CGI-jal felturbózott üldözést. De én már csak ilyen maradi vagyok: ha valamit meg lehet csinálni kézzelfogható tárggyal is, akkor minek virtuálisan.

A Belsőségben megjelent, a számítógépes grafikával felturbózott, túlzó jeleneteket ostorozó poszt kommentjei között többen is megemlítették a Bullitt legendás jelenetét, a gumifüstölős, V8 bugyborékolós-üvöltős, friscói fogócskát, mint viszonyítási pontot. Minden benne van, ami egy igazi autós film meghatározó jelenetéhez kell. Erős autók, tökös sofőrök, látványos helyszínek, üvöltő motorok. Ikonikussá vált Steve McQueen meg a Mustang is, sőt a Charger sem mondható ismeretlen, autóbuzik számára érdektelen autónak.

Ha egy ilyen filmet újraforgatnak, abból szinte sosem sül ki jó. Valami trendi, de élettelen szereplővel újraforgatják, a mai igényekhez idomulva kicsit megturbózzák itt-ott, a csajoknak nagyobb lesz a melle, az autók nagyobbat ugratnak, a robbanások egy teljes galaxis megsemmisülésének a látványát idézik. A számítógépek, melyek a különleges utómunkákat végzik, akkora hőt termelnek, hogy a Balaton is fölforrna, ha a vizével hűtenék a processzorokat...

Charger a levegőben

Szerkesztőségi muscle car felelősünk, drága főszerkesztőnk nemrég megénekelte itt a kisautó blogon a Bullit különböző technikákkal elkészített remake-jeit. Ezek közül az egyik különösen felkeltette az érdeklődésemet. Slot carokkal játszanák el a híres jelenetet, de érdekes módon stop-motion, magyarul stopp-trükk technikával akarják mozgatni az egyébként motorizált járműveket. Tudják, úgy készül a film, mint az Esti Mese főcím, vagy Sebaj Tóbiás kalandjai. Vagy nagy kedvenceim, Wallace és Gromit kalandjai. Kegyetlen mennyiségű meló egy ilyen film elkészítése, minden képkocka egy kattintás, aztán mozdítanak a tárgyakon, megint kattintás, megint mozdítás, megint kattintás, megint mozdítás.... El lehet képzelni, mennyi ideig készül egyetlen perc film, ha másodpercenkét 24 képkocka pereg le a szemünk előtt. 

Egy ízelítő már elkészült, de a kész termék még várat magára, ugyanis az alkotó valamikor szeptember környékén tervezte bemutatni ezt az igazán izgalmas és különleges feldolgozást. Sajnos, mint minden, komoly erőforrásokat igénylő projektnél, ennél is akadtak hátráltató tényezők, ezért csúszik a bemutató.

Lássuk be, nem kell túl sok ahhoz, hogy egy egyetlen főből álló stáb megakadjon, elég egy kiadósabb meghűlés, és borul a terv. Mert ezt a filmet egyetlen ember rendezi, fényképezi, ő a főszereplők koordinátora, sőt, esetenként a semmiből teremti elő a jelenethez szükséges elemeket, szereplőket. Azt gondolom, érdemes a rövid videón túl pár dolgot megtudnunk arról, hogyan is készül a kisfilm.

Ebben a moziban nincs virtuálisan megteremtett valóság, csak valódi, kézzelfogható modellek, papírmasé házak, trükkösen fotózott képek, cseles kameramozgás. Oldszkúl autók oldszkúl üldözésének oldszkúl feldolgozása. 

Profi munka a helyszín kivitelezése

Az egyik slotcaros fórumon az alkotó rendszeresen beszámol az éppen aktuális munkákról, és legnagyobb örömünkre fényképekkel is illusztrálja a munkamenetet. A beharangozó kisfilm még az év elején nagy karriert csinált, sokan láttuk. Vártuk már a megjelenését, talán már nem kell sokat aludnunk, és nem csak a rövid kóstolót, de a teljes jelenetet is megnézhetjük 1/32-ben. Lesz benne Mustang, Charger, Bogár, elguruló dísztárcsák. Mert aki ismeri az eredeti jelenetet, tudja, hogy nagyon sok Bogár látszik az út szélén, de egy konkrét darab többször is szerepel, a Charger pedig jelentős mennyiségű dísztárcsát veszít el a nagy igyekezetben. Olyannyira meghatározó a dísztárcsák zabolátlan csörömpölése az aszfalton, hogy a gugli azonnal löki a választ, ha megkérdezzük, mégis, hány krómkupak gurult el a Dodge-ról? Kezdjék csak el begépelni, How many hubcaps...

Érdemes szemügyre venni az utcák alapjául szolgáló autópálya elemeket. Élethű koszolás és egyéb részletek teszik a látványt teljessé

Remélem, nem maradunk le a Bullitt-kergetőzés teljes verziójának bemutatásáról, és azt is őszintén remélem, hogy az alkotó kellő elismerésben fog részesülni, mert komoly energiát fektet a munkába, méghozzá olyan munkát, aminek kézzelfogható a végeredménye, nem csak merevlemezeken létezik.

A jövő hét végén indul a magyar Carrera bajnokság: bárki elindulhat, aki jelentkezik a selejtezők valamelyikén. A feladat egyszerű, minél gyorsabb kört kell futni.

Összesen négy hétvégén, öt helyszínen zajlanak a selejtezők november 19. és december 11. között, ahol hat éves kor felett bárki kipróbálhatja magát. A döntő futamon már a leggyorsabb hatvan versenyző mérheti össze képességeit a Hungaroring vonalát követő Carrera pályán, a magyar bajnoki címért. A verseny első három helyezettje értékes Carrera készletekkel térhet haza, a győztes és családja pedig a világbajnokságra is kijuthat 2012-ben. A bajnok felkészülését a Totalcar kisautó-blogja is segíti majd, és elkísérjük őt a világbajnokságra is.

A Carrera bajnokság időpontjai és helyszínei a következők:

• 2011. november 19-20:
  -  REGIO Játék RENO Udvar (1138 Bp., Váci út 168.)
  -  Duna Plaza (1138 Bp., Váci út 178.)

• 2011. november 26-27:
   -  Allee Bevásárlóközpont (1117 Bp., Október Huszonharmadika u. 8-10.)

• 2011. december 3-4:
   -  Pólus Center (1152 Bp., Szentmihályi út 131.)
   -  REGIO Játék RENO Udvar (1138 Bp., Váci út 168.)
   -  Duna Plaza (1138 Bp., Váci út 178.)

• 2011. december 10-11:
   -  Europark (Bp. XIX., Ülloi út 201.)

• 2011. december 17, döntő futam:

  -  Allee Bevásárlóközpont (1117 Bp., Október Huszonharmadika utca 8-10.)
        11:00 órától szabadedzés
        14:00 órától döntő futamok

• 2011. december 17-18, versenyen kívüli szabad futamok:
   -  Allee Bevásárlóközpont (1117 Bp., Október Huszonharmadika utca 8-10.)
   -  Pólus Center (1152 Bp., Szentmihályi út 131.)
   -  Europark (Bp. XIX., Ülloi út 201.)
   -  REGIO Játék RENO Udvar (1138 Bp., Váci út 168.)
   -  Duna Plaza (1138 Bp., Váci út 178.)

Ez persze így, ebben a formában marhaság. A világot nem fogja egyik pillanatról a másikra megváltoztatni egy alumínium idomokból bowdenekből, meg gumilabdából összekendácsolt izé, amire a stipistopon találtam. De érdemes egy picikét gondolkozni, ha három megszállott, otthon, lelkesedésből ilyet össze tud hozni, mire lehet képes egy potens nagyvállalat.

Azt mondják, egy bolond százat csinál. Ezek már hárman vannak, terjed a kór

Az egészben az a legszebb, hogy nem egy létező jármű modelljét alkották meg, hanem létező modellek koncepciója alapján hoztak létre egy embert is szállítani képes repülő gépet. Ha az e-volo honlapján elolvassa az ember a lényeges tudnivalókat kiderül, hogy az egész történetben nagyon nagy szerepe volt a modellezésnek. Az egyik srác nem csak a repülés szerelmese, de modellezik is régóta. A másik, meg a gyereke modelljeivel babrálva jött rá, hogy ugyanezt meg lehetne építeni nagyban is. A harmadik megy csak úgy ott van velük. De legalábbis siklóernyőzik, meg mellesleg marketing szakember.

Rádiótávirányítású izé

Aki az utóbbi években látta, milyen képtelen újdonságokkal rukkolnak elő a modellgyártók, nem lepődik meg annyira a három német megszállott repülőgépén. Vagy helikopterén, kinek hogy tetszik jobban. Sok cég jelent meg többrotoros repülő modellel, sőt, volt olyan is, aki nem is modellgyártóként lépett piacra egy gyakorlatilag repülőképes, távirányítható robottal.

iPhone távirányítású, kamerás, robotszerűen viselkedő izé

A vezérlőelektronikák, érzékelők, akkumulátorok és kefenélküli motorok olyan fejlődésen mentek keresztül a legutóbbi pár évben, hogy szinte a levegőben volt egy ilyen gép megalkotása. (Besenyő Pista bácsi ilyenkor csippentene a szemével, és a kis bajsza alatt ismételgetné: Értik, a levegőben volt! Értik?! Na ugye!)

De most komolyan, azt hiszi, ezzel fel lehet szállni? Noormális?

Nem kell több csak pár méter alumínium idom, egy gigantikus gumilabda, pár lítium-polimer akku, átalakított szénkefe nélküli motor, speciális propellerek, no meg egy házi fejlesztésű vezérlőelektronika. Ja, egy távirányító sem árt, mert először ember nélküli kísérletekkel próbálták ki a gépet, de a végén távirányítóval a kézben ült a bátor pilóta rozoga tákolmányának bakjára. És repült, méghozzá másfél percig, egy túlméretes modell helikopteren!

Durván húsz percig képes repülni, GPS koordináták alapján tartani tudja a pozícióját, több motor hibája esetén is képes biztonságosan földre szállni, sőt, ha az irányítással lenne probléma, önmagától is le tud szállni. Aki maga is szeretne egy ilyet otthonra, beszéljen a karlsruhei fiúkkal, biztos tudnak segíteni.

Nem tudom, honnan kapta ezt Bálint fiam, én akkor láttam először, amikor valami nagy családi autózás közben a kezembe akadt. DE MI EZ?

Megtévesztő a hasonlóság

Egy narancssárga Schuco. 1:66-os méretarány. Nyitható ajtókkal, műszaki adatokkal az alján: rettentő bájos kis 02-es modell. Önmagában a tárgy is imádnivalóan kedves, de ha elmesélem a sztoriját, nem fogják elhinni.

Kis, párnázott borítékban érkezett a szerkesztőségbe, mellette egy kissé fakult, lekerekített sarkú fotóval, amelyen - milyen meglepő - egy 02-es parkol. Sárvédőszélesítésekkel, fura alufelnikkel, ködlámpával, kacsafarokkal és a típus ismerőinek igen furcsa, rövid lökhárító-kocka hátsó lámpa kombinációval. Ilyen csak a turbóknak volt, mert a hosszú beleszúrt volna a sárvédőpúpokba. A fotó hátulján a dátum: 1975. május.

Ugye, már kezd mocorogni valami. Ez a két relikvia nem véletlenül került egymás mellé. Valaki nagy becsben tartotta őket, ha közel négy évtizedet átvészeltek. A makett sértetlen: látszik, nem kölykök tologatták, hanem óvatos ujjak vették néha kézbe, hogy felidézze az inka-narancssárga 1602-es emlékeit. És most itt pihen a monitorom alatt. Nehezen szívom a levegőt.

Amikor misi46 a BMW-üléscserés poszt után bekommentelte, neki is ilyen autója volt 1975-ben, fel se kaptam a fejem: kábé hetente kétszer szólítanak meg, amikor a 02-essel járok, hogy nekik is ilyen volt, versenyeztek vele, milyen jó autó volt. Kedves dolog, de a napi rohanásban sajnos ritkán van idő a sztorizgatásra. Misi46 szűkszavúan megkért, nem vinném-e egy kört az enyémmel — persze beleegyeztem, de nem jelentkezett.

Egészen addig, amíg el nem veszett a 02-es makettem első lökhárítója. Megint szófukaron, e-mailben kérte a szerkesztőség címét: küldene valamit, ami biztosan tetszeni fog. 37 éve őrzi, reméli, én is legalább ennyi ideig fogom. Sejtésem nem volt, mi lehet az, de megadtam a címet.

Pár nappal később érkezett meg az említett boríték. Nem jutok szóhoz. Mit is mondhatnék? Köszönöm!

Melyik minden idők legjobb autós filmje? Nem nyitunk vitát. Az torzsalkodás nélkül kijelenthető, hogy az egyik legjobb autós film a Bullitt, ami magyarul a hétvégén majdnem egyszerre két csatornán is lement A San Franciscói zsaru címmel. Először az MGM-en, utána meg majdnem azonnal valamelyik közszolgálatin. Én nem tudom, hányadszor láttam, de egyre jobban tetszik. Eleinte borzalmasan lassúnak tűnt, most már kifejezetten tempósnak találom.

Egyszóval nagyon rossz nem lehet. Ennek megfelelően az internetes rajongótábor is jelentékeny, ha csak a youtube-os videók számából indulunk ki.

A Bullittot persze nem annyira Steve McQueen csodálatos alakítása miatt szeretjük, bár ha már az alakításnál tartunk, a Bullitt szerintem százszor jobban feküdt neki, mint például a Thomas Crown ügy címszerepe. De a Bullittban az autó üldözés a lényeg, ami a kortárs kritikusok szerint forradalmasította a műfajt. Mai szemmel elsőre lassúnak tűnik, néha kifejezetten nevetséges, hogy többször látszik a gyorsított felvétel. De a képek, a zene és a dialógok teljes hiánya mellett élvezetessé teszi az elképesztő táj, a Charger és a Mustang saját, szépen felvett motorhangja, és hogy bár időnként belegyorsítottak, azért – főleg a városban – elég keményen küldték az autóknak.

Nem bírom megunni, az a baj, bár a teljes szerkesztőség sem bírta kiókumulálni, mi végre van McQueen autójában a városon kívül váltásoknál az a dupla visszahörgés, de jól hangzik. Az egyik filmtörténész szépen végigmegy az eredeti útvonalon, ami egyrészt azért érdekes, mert így vágatlanul és nem nyélgázon simán eltart tíz percig, másrészt a Steve McQueen-rajongóknak furcsa flash, hogy szinte minden változatlan – a kék ég, a házak, a fák vagy a villamos, de közben csupa jellegtelen, 90-es évekbeli autó borítja a parkolóhelyeket. Csak a benzinkútba csapódás hiányzik a végéről.

Előfordul, hogy újrajátsszák az eredetit, de legalábbis 30-as tempóban csettegnek egy 68-as, fekete Chargerrel, mögötte meg egy zöld Mustang Fastback. És közben szemből áttűnik a képen egy békaszemű Micra.

És hogy kerül mindez a Kisautó blogra? Hát úgy, hogy kreatívabb rajongók slotcarokkal próbálják újraforgatni a híres tíz percet. Itt van például az igényesebbje, aki azzal fenyeget, hogy 2011 elejére elkészül vele. Ígéretes, ígéretes, reméljük, nem ment el a kedve.

Nem mindenki igényeskedi agyon. Ebben a próbálkozásban sokáig csak a zoomot rángatja az operatőr, de a film második felében tényleg jön-megy a slotcar-Mustang. A filmzene kicsit megbocsáthatóvá is teszi az egész töketlenkedést, a végén pedig felirat tájékoztat arról, hogy hamarosan elkészül a rész, melyben a Mustang megtalálja a Chargert.

Gondolom, lehetne még túrni különböző játékokkal újratöltött híres autós üldözéseket, de egy biztos: a Bullitthoz, legalábbis a városi részekhez akkor is a slot car pálya a legjobb, ha a film stoptrükkel készül. Aszfaltot viszonylag könnyű imitálni, de a San Franciscói villamossíneket semmi más nem utánozza ilyen tökéletesen.

Mikor a szerkesztőségi gyorsulási versenyen voltunk, Tökölön, csak annyit mondott Vályi Pista a negyedmérföldes egyenes végén: Jää, näná hogy nyertél, bäzmeg, räliäutóväl könnyű!

Azóta röhögünk rajta, és ha csak szóba kerül a Mazda, egyszerűen per räliäutó emlegetjük. Pedig teljesen utcai állapotban van, de sokan emlékeznek rá, hogy ezekkel a kicsi, turbós, négykerék-hajtású autókkal egész sikeresen raliztak, még ha nem is lettek olyan legendásak, mint a Delták, Escortok, Subaruk.

Kicsi, morcos. Könnyűnek azért nem mondanám, 1200 kiló akkoriban nem volt pehelysúly

Nálunk Érdi Tiborék hajtották éveken át a 323-ast, a legelső Mazdájuk egy BF kódú 1,6-os turbós összkerekes volt (az utolsó kocka-Mazda), aztán egy olyan TX-ük, mint az enyém, végül egy GTR-ben fejezték be a Mazdázást. Nemrég az ifjabb Érdi is Mazdázott keveset, még mostanában is szoktam látni a műhelyük környékén pár gyanús 323-ast.

Már a legelső autóm is egy 323-as Mazda volt, és egy akkor megvalósíthatatlannak tűnő álmom vált valóra, mikor a TXL az enyém lett. Nem a legerősebb, nem a leggyorsabb a 323-asok között, de akkor is, egy turbós, összkerekes autó, olyan, amikkel versenyeznek! Ez pedig azért is jó, mert azokat az autókat, amelyek sportszempontból jelentősek, meg is szokták szoborni valamelyik méretarányban.

Semmi különös, csak egy fekete Mazda 323

Sajnos 1996-ban hiába is kerestem bármit, ami egy kis 323-as Mazdát mintázott, csak egy gyengécske Aoshima makettet találtam, az is a 80 és 84 közt gyártott BD-t igyekezett leutánozni, kevés sikerrel.

Ingvar Carlsson Új Zélandon egy BF GTX kormánya mögött

Amikor 2000 körül nekifeküdtem a netnek, találtam pár reményt keltő információmorzsát valami műgyanta sorozatról, talán belga gyártótól. Már csak pár darab volt, mindent megtettem, hogy kettőt valahogy megszerezzek az utolsók közül, de már a fene sem emlékszik, milyen bonyodalmak miatt, végül nem jött össze. Ezek a műgyantamodell-gyártók gyakran csak kis szériában készítenek egy-egy gépet, és ha elkészült az előre meghatározott mennyiség, bezár a bazár, csak nagy szerencsével, általában jelentős felárral lehet szert tenni a kifutott darabokra. Reménytelennek tűnt a helyzetem.

Aztán olyan másfél éve találtam valamit az egyik partneremnél, akitől árut szoktam rendelni a boltba. Az online rendelési felületre pillantva rögtön megakadt a szemem valamin:1/43-as méretarányú die-cast, tehát fém modellek, borzasztó ismerős formákkal. Basszus, ezek GTR-ek! Sőt, van egy GT-Ae is!

A ritkább, gyárilag is rallizásra épített verzió, a GT-Ae

Azonnal kisöpörtem a raktárat, két piros és két fehér GTR, meg egy fehér GT-Ae volt a zsákmány. Drágák voltak, de most nem hagytam kicsúszni a lehetőséget a kezeim közül! Hogy miért kellett mindent elhozni? Az egyik GTR Tóth Józsi barátomé lett, aki sokat segített a 323 felújításakor, meg előtte és utána is. Ő ugyanis a ma már nem létező Mazda Profinál volt szerelő. Mi több, mivel a Profi tulajdonosa volt az Érdi Team főnöke, ezért Érdiéknek is szerelt hétvégenként a versenyeken. Ha ő nyúlt a kocsimhoz, nem kellett félni, hogy olyan alkatrész kerül a kezébe, amilyet még életében nem látott. Arra is, gondoltam, biztos lesz majd egy-két lelkes Mazda 323 rajongó, akit érdekelhet a dolog. Érdiékhez is bekopogtattam, nem kell-e nekik egy ilyen modell, pontosan annyit kell fizetni érte, amennyiért én vettem, meg szállíttattam. Nem rajongtak az ötletért, így még most is van négy Mazdám.

A műszerek mutatói is jól kivehetőek, ha az ember benéz a GTR ablakán

A piros GTR-t megtartom, és a fehér GT-Ae-t is, mert az viszont még a ritkaságok között is ritkaság. A GT-Ae volt az igazi versenyautó alap: kívülről szinte semmi különbség nincs egy GTR és eg GT-Ae között, de az utóbbi teljesen fapados volt. Nem tették bele a légkondit, az ABS-t, nem volt villanyablak, villanytető, központi zár, de még a kárpitozásnál is a könnyebb szövettel dolgoztak bőr helyett. Sőt, a kábelezéssel is spóroltak, hiszen a be nem szerelt extrákhoz vezeték sem kellett. Így a kocsi jóval könnyebb lehetett, mint a normál GTR. Durván 300 darabot gyártottak le, ezeknek a váltóáttételezése is rövidebb volt a mezeieknél. Két fehér GTR viszont gazdára vár. 

Persze nem bírtam magammal, a vásárlás pillanatában elkezdtem felszántani a netet, mi van a korábban látott műgyanta modellekkel? Hátha újra gyártják, tudomisén. Csak annyit találtam valami ausztrál fórumon, hogy vannak szerencsések, akik még anno tudtak venni ilyen modellt, de ez rajtam nem segített. Meg aztán oké, hogy sikerült GTR-t találni, de nekem TXL-em van (amit egyébként sokan GTX-nek hívnak, de tudtommal a TX, TXL a valódi nevük), igazából ilyet kellene találni.

1990-92 között gyártották a GTX/TX/TXL kivitelt

A keresőben minden lehetséges módon beírtam a Mazda 323 Tx, TXL, GT, GTX, turbo, 4WD szavakat. És bingó! Az eBayen találtam egy eladót, aki két GTX-et is árult, mindkettő a japán CM's corporation gyártmánya, de az egyik BF-es, a másik BG-s raliautó, a Rally Car Collectionből. Naná, hogy megvettem mindkettőt. Szívem szerint a BG-sből kettőt vettem volna, egyet meghagyni úgy, ahogy van, egyet meg feketére fényezni, hogy pont olyan legyen, mint az enyém. Sajnos csak eg-egy darab volt mindkettőből, de így is nagyon örültem, mert a BF-es GTX Turbo formája ugyanolyan, mint a legelső autómé volt, a BG-s meg ugyanaz a a forma, mint a TXL. Azt hiszem, ennél közelebb soha nem kerülök a tökéletes megoldáshoz, a fenekemet csapkodnám a földhöz, ha az igazitól csak festésében, meg felniében különböző Mitsubishi Sigma modellt találnék.

 

A két CM autó formahelyességével azért vannak bajok. Először csak az tűnt fel, hogy a GTX-nek olyan hosszú az orra, mint egy hangyászé. Túl hosszúra sikeredett a sárvédő első kerék előtti része, meg a lökhárító. Teljesen felborulnak így a kocsi arányai. Aztán, ha a GF és a BG alvázkódú autót egymás mellé teszem, a régebbi, BF sokkal nagyobbnak tűnik, mint a BG, pedig valójában pont fordítva van. Megveszekedett perfekcionisták itt nekiállnának, és átfaragnák a modelleket, de nekem, arra, hogy néha nézegessem, jó lesz így is.

Valamiért kicsit nagyobb az egész autó a kelleténél (de csak ha a BG-s GTX mellett látjuk)

Most viszont, hogy a poszthoz keresgéltem a neten az információt, feltűnt egy eddig nem látott modell. Mint a vadászkutya, amelyik szagot fog, kitágult pupillával vetettem magam a guglira. Kiderült, az Altaya-Ixo gyártja, van többféle verzióban, nagy lámpasorral, anélkül, ránézésre jók az arányai (még elöl is), 1/43 a méretarány.

Altaya GTX-ek. A képek alapján szép a kidolgozásuk, kellenek a gyűjteménybe

Kell. Vagy a Mikulás, vagy a Jézuska hoz majd egy ilyet, az biztos.

Nem vagyok nagy makettfan, az 1:1-es méretarányt szeretem – kicsit melósabb összerakni, de a végeredményt legalább nem csak nézegetni lehet. Nem rajongok a porfogó kegytárgyakért sem, többségüket pár hét alatt megunom és várom a következő költözést, amikor feltűnés nélkül megszabadulhatok tőlük. De vannak kivételek.

Az ember hajlamos csak a nagy dolgokra figyelni. Érthető, egy hetes BMW akkora, hogy a horizontot kitakarja, árnyékában komplett szakszervezeti tüntetések húzódhatnak meg. Az 1:1-es méretarányú autók között én is nehezen vettem észre az apró kincseket: a németek nem csak a full size gépekben, hanem makettben és játékban is nagyon ott vannak.

A müncheni BMW Classic kiállításról már beszámoltunk korábban, kiveséztük az autókat, megcsámcsogtuk a motorokat: jöjjenek most azok a tárgyak, amelyek a kisautó blog profiljába vágnak.

Kedvencem az 1:2 méretarányú 328-as volt: olyan volt, mint egy jól fejlett pedálos autó, pedig pléhei alatt igazi, kisköbcentis léghűtéses lapult – nem bokszer, hanem valami egyhengeres kétütemű. Mit nem adtam volna egy ilyenért gyerekkoromban, de sajnos a családomban nincs és nem is volt akkora hagyománya a luxusnak, hogy az iperedő pulyákat veterán kiskocsiban zavarják ki a kastélykertbe. Kézzel varrott bőrülés, tenyérnyi pedálok, igazi műszerek és lámpák – két hét léböjtkúra után sem férnék bele, de a garázsba akkor is szívesen betolnám.

Barátinak nem mondható, de még éppen kifizethető összegért csodálatos vitrincsemegéket is árultak: 501-es rendőrkocsi, részletgazdag 600-as, versenyfestéssel kevélykedő 02-es. Az R90-es motorkerékpár hajszálcsikózásával és kéttónusú kényeztette a szememet – még jó, hogy azt nem akarták eladni, különben bajban lettem volna.

A kiállítási térben levő felnőtt méretű autók között végig üvegpolcok sorakoztak, a cég összes híres versenyautója ott sorakozott – öröm volt látni, hogy több eredeti mellett állt ott az aprócska másolat. Sajnos elég lendületesen hajtottak minket végig a tárlaton, így éppen csak az igazi fém kocsikat meg motorokat tudtam lekattintatni; aki egyszer bejut a félig nyitott-félig zárt tárlatra, kérem, fotózza végig nekünk a vitrineket is.

Az igazi szerelem azonban a H0-ás méretű, modellvasútba való Magirus teherautó volt, amelynek platójára két Isettát szereltek – a készletben kapható cukiság akkora volt, mint a hüvelykujjam. A gyűjtők figyelmét felhívnám a fém díszdobozba szerelt Isettákra is: három van egy dobozban. Áruk 14,90 euró, akárcsak a fém 02-es készleté. Bevallom, inkább nem vettem meg, mert ahhoz modellvasút is kellett volna, sürgősen. 

 -Gyerünk Billy, fejezzed abba a folytonos marhaságaidat, a teheneket át kell hajtani a szomszédék legelőjére, ott szebb a fű! Édes fiam, öreg vagy te már az ilyen autós játékokhoz!