Mint mindenkinek, nekem is van egy hobbim. Sokan csinálják, amit én, de kevesen vannak, akik így csinálják, ahogy én. A papírmakettezés sok ember számára ismert, de amikor megmutatom, hogy én mit csinálok, az első reakció rendszerint az, hogy „ Úristen, ez olyan mintha igazi lenne!” Aztán mindenki elkönyveli, hogy őrült vagyok.
Egy ideje már nem a szokványos módszerrel dolgozom, ami úgy néz ki, hogy letöltöm az internetről, kinyomtatom, összerakom és kész. Sokáig csináltam ezt, de egy idő után elfogytak a megépíthető, igényes és arányos makettek. Ezért új utakat kerestem.
Először elkezdtem túrni a fórumokat, ahol nem csak olyanok írogatnak, akik simán autókat építenek, de saját maguk meg is tervezik 3D-s programmal. Erre a Lamborghini Gallardóra is így találtam rá. Írtam egy e-mailt a készítőjének, és ő készséggel küldte el nekem a fájlt, ami a modellt tartalmazta. Egyetlen probléma volt vele, hogy még nem volt teljesen kész, csak egy béta verzió volt. Nem voltak részletek: lámpák, ablakok, kormány, műszerek, motor. A beltér is elnagyolt volt, és még kerekek sem voltak hozzá. Egyszóval volt egy csupasz vázam.
Nagyjából megépítettem, amit lehetett, ez nem is volt hosszú idő. Utána következett nagyjából egy év, amit az elnagyolt és szögletes karosszéria tömítgetésével és csiszolgatásával töltöttem. Gél pillanatragasztót használok a kartonpapír ragasztásához, ez talán a leghasználhatóbb anyag ehhez a műfajhoz. Száradás után műanyag szilárdságú lesz, így bármilyen módon lehet csiszolni. Hogy a papír is hasonló állagú legyen, összeragasztás után ecsettel híg akril-lakkal itatom át a papír alkatrészeket. Így száradás után megfelelő keménységű az egész darab a szépítgetéshez.
Miután megvolt a karosszéria, matt fehér alapozó festékkel több rétegben lefújtam, majd teljes száradás után három réteg akril-lakk következett. Ezután kialakítottam a nagyjából megtervezett belteret, kisebb felújításokra volt csak szükség, mint például a középkonzol részletezésére, és a műszerek beszerzésére, amire tökéletesek voltak régi autó-motor újságokból kivágott mérőórák.
A felniket magam terveztem, sok réteg vastag kartonpapír összeragasztása után faragtam ki belőlük a megfelelő küllőket. Matt fekete festék után szintén akril-lakkot kaptak, majd behelyeztem őket a gumiabroncsokba, amelyek egy korábban letöltött autóhoz készültek. Végül bekerültek a szélvédők - ezeket írásvetítő fóliából vágtam ki, miután pontosan levettem a mintát az kaszniról. Kapott még rácsokat, amelyek kivételesen bolti darabok (egy műanyag Civic makettemhez voltak), valamint feliratok, emblémák kerültek fel, amelyek külön is kaptak két lakkréteget.
Mióta az autó elkészült, egy versenyen voltam már vele, két másik autóval együtt, de helyezést sajnos nem értem el. Ezért a következő versenyre két új makettel készülök, amelyek még ennél a Lambónál is izgalmasabbak. Az egyik már készen várja, hogy felkerüljön a Kisautó blogra.