Valahogy úgy voltam eddig ezekkel a kormányozható slot-carokkal, mint a címben idézett, viccbéli bácsika. Mert ugye már maga a slot-car elnevezés is arról szól, hogy a kocsikat egy vájatba illesztett vezetőpöcök tartja a pályán. Így hát nem lehet kormányozni, csak váltószerűen lehet sávot váltani, mint az új digitális rendszereknél. Tehát a kormányozható autók slotless slot-carok, azaz vájatnélnüli vájatvezetéses autók. Ehhem. De akkor mitől maradnak a sávjukban?
Ha már a sávjukban vannak, hogyan oldják meg a kormányzást? Nem értem. Különösen akkor nem értem, ha tudjuk, hogy ezek a rendszerek már a nyolcvanas években léteztek, hiszen tisztán látom magam előtt a Quelle katalógusokat, amikben élénk színekkel nyomtatva ott voltak a kormányozható autópályák. Istenem, mennyire vágytam egy ilyenre – de tudtam, sosem lesz, mert nemcsak hogy nem kapni itthon, de átszámítva olyan bitang drága, hogy még álmodozni róla is felelőtlenség lett volna.
A kisautó blogon már a kezdetek kezdetén voltak slot-car posztok. Akkor megint elkezdett foglalkoztatni a Servo – ez volt a Carrera saját slotless sorozatának fantázianeve –, de volt többek között Tyco (övék a legelterjedtebb, a Total Control Racing, röviden TCR rendszer), Majorette, Aurora, Matchbox slotless rendszer is. Picit utánaolvastam, hogy is működik ez az egész. Többször is átolvastam a leírásokat, nagyjából értettem a múködést, de még így is maradt egy csomó szürke folt. Azt értem én, hogy megváltoztatják a motor forgásirányát, amikor átmegy a kocsi egy másik sávba, de miért? Az is világos, hogy két pár áramvezető sín van, de miért nem csúsznak le az autók a pályáról? Egyre jobban izgatott a téma.
Aztán pár nappal karácsony előtt találtam a Vaterán egy Carrera 160 pályát, mindenféle kiegészítővel. Rövid értékegyeztetés (értsd alkudozás) után megvettem. Én is meg voltam lepve, hogy egy komplett pálya a német e-bayen mennyire nem képvisel nagy értéket, ezért szükség volt egy kis álláspont-közelítésre az eladóval. Ha az embernek nem sürgős, szépen, lassan össze lehet vadászni egy ilyen szettet, nagyjából hasonló pénzért. De nekem persze a fa alá kellett, hogy meglephessem vele magamat, meg ugye minden alkatrész az eredeti kartondobozában volt eltéve a következő játékig, és autóból is öszesen 10 darab volt a csomagban (igaz, csak kábé 3-4 használható szinte maradéktalanul). Kellett, na.
Szép nagy csomag lett – mikor a fotó kedvéért kipakoltam a fa alá a dobozokat, magam is meglepődtem, mekkora kupacot ad ki. És ez még csak a legkisebb, 160-as rendszer, amihez 1:60-as méretarányú autókat adnak. Volt ugyanez 1:40-ben, 1:32-ben és 1:24-ben is. Kicsit talán túlzás is ez a nagy választék.
Legnagyobb örömömre kaptam a készlet mellé egy 1981/82-es Carrera katalógust is. Na, az az igazi időutazás! A színek, a grafikák, a formák, a versenyautó fotók! És olyan dolgok szerepeltek a kínálatban, hogy az ember csak néz bután: hangmodulátor, ami versenyautóhangot ad, gázállásnak megfelelően? Versenykompjúter? Boxkiállás-automata? 1981-ben? Az autókhoz meg a pályához napokig hozzá sem nyúltam, csak a katalógust lapozgattam, olvastam, gyűjtöttem az infót. Nagyon klassz dolgok voltak akkoriban. Emlékszem, a Playmobilnak is volt egy sorozata, a Playmobil Color, ahol az ember maga színezhette ki a figurákat, járműveket. Természetesen ezek is nagyon vágyott játékok voltak, de már teljesen kimentek a fejemből, azonban a színezhető Carrera karosszériák látványára villámcsapásszerűen villantak be a régi emlékek.
Lassan átnézem a kocsikat, a pályát, és elkezdem összerakni a cuccot, megnézzük, tudja-e a kormányozható slotless-slot-car azt, amit elvárok tőle. mindenesetre már most imádom.
