Nem véletlenül ajánlottuk a nyájas olvasó figyelmébe a bécsi Modellbau-Messét. Én már voltam, többször is, tudom mire számíthatok. És az nem kevés.

Szombaton felkerekedtünk Asszúrral, kényelmesen kigurultunk a Prater tövéig, letámasztottuk hűséges Sigmámat, majd bevetettük magunkat a forgatagba.

Sok szót most nem vesztegetnék a kiállítás leírására –ezt majd megteszi nekünk Andróczi „Assszúr” Balázs, aki most először kellett szembesüljön az osztrákok modellezési hajlandóságával. Mert az van nekik.

Természetesen kis átfedés van a német piaccal, de saját piacuk van akkora, hogy eltartson egy ekkora kiállítást, ami nem utolsósorban vásár. Az egyszerű játékoktól a legperverzebb modellezési-makettezési kiegészítőig mindenféle kapható itt, ráadásul ilyenkor minden kiállító vásári különajánlatokkal igyekszik kicsalogatni az Eurókat az ember zsebéből. Nem kis sikerrel. Természetesen van, aki csak a gyerek száját tömi be valami filléres vacakkal, mert talán nem szükséges elmagyarázni senkinek, mekkora tehertétel apunak-anyunak egésznap hallgatni, hogy eztvegyükmegmegeztis! És természetesen van, aki nem a gyereknek vásárol, hanem a következő projekthez szedi össze az alapokat, és viszi a hóna alatt a kamiont, autót, repülőt.

Én magam ismét kihasználtam, hogy üzletszerűen foglalkozom a témával, és természetesen kizárólag szakmai érdeklődésből vennem kellett egy Silverlit által gyártott Ducatit. Távirányítósat. Elöl-hátul rugózósat. Fogasszíj-hajtásosat. Döntögetős-motorososat. Egyszerűen kíváncsi voltam, mit tud ez a játék. Mert nem rendes modell, nem tuningolható, nem javítható, szimplán játék. De annak k... őőő... baromijó. Színes-szagos beszámoló később.

Meg aztán kellett egy Capri. 1/18-as, fém, Norev. Nem egy High-end minőség, de nem nagyon lehet rá panasz. Különösen, hogy pillanatnyilag III-as Capriból nincs más ebben a méretarányban, a szép 1/43-as Minichampsek meg már elfogytak, ritkák –és ugyanannyiba kerülnek, mint a nyitható motortetős, -ajtós, -csomagtérajtós 1/18-as. 13 collos pöttyöslabda felnik, lakkfekete fényezés, 2,8i dekor, flokkolt padló, csomagtér és kalaptartó, meg ami kell. Nem olyan sokára már narancssárga lesz, leültetve, managertoys matricákkal –mint az igazin. A belsejét lehet, hogy sajnálnám kipakolni, talán egy szélvédősötétítés lesz a megoldás. Lehet, hogy ezzel a modellel is találkozunk még itt.

Meg aztán kellett vennem –szigorúan szakmai alapon- csiszológumitömböt, meg polírozószereket és polírkorongot. Még nem próbáltam ki őket, de ígéretes. A csiszatoló tömb nem olyan, mint a boltban kapható, aminél a szivacsra visznek fel abrazív anyagot, hanem mint a radírguminál, a gumiba keverik a csiszolóport. Nem kopik le a felületről, hiszen a felület maga a dörzsi. Ha már van tapasztalat a használatukkal, megírom.

Nem tudom, Asszúr hogy tudott üres kézzel hazajönni. Pedig még csajokat is fogdosott, el is lehetett volna mindet hozni.