Ha az ember olyan tárgyat készül vásárolni magának/gyermekének/ unokájának/férjének/kutyájának, ami hasonlít egy valóságban is létező járműre, csak kisebb, az a címben felsorolt kategóriák közül valamelyikbe mindenképpen bele fog esni. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mégis mi az, amit veszünk.
Nem akarok én most lexikonokat megszégyenítő alapossággal körülírni fogalmakat, épp csak annyira megyek bele, hogy világossá váljon, a polcon levő termék milyen elvárásainknak felel meg.
Elsőként a makettekről ejtenék pár szót. Először is, nem szeretem a makett szót. Mert sem angolul, sem németül nem használják, azt hiszem egyedül a franciák maquette szava jelenti ugyanazt mint nálunk. Nekem természetes, ha azt mondom, modellezek, akkor is, amikor egy műanyag készletet ragasztok össze, festek le. Ennek ellenére hivatalosan makettnek azokat a kicsinyített modelleket hívjuk, amik csak kinézetükben utánozzák az eredeti tárgyat. Amelyik már funkciójában (is) utánozza az eredetit, az modell. Tehát a kis műanyag repülő a polcon makett, a nagyobb, repülni is képes meg modell. A makett nem játék. A makett általában kicsi, törékeny alkatrészekből áll, az első tologatásra alkotóelemeire esik. Makettet nem azért veszünk a gyereknek (magunknak), mert majd azzal milyen jót játszunk. Itt a lényeg az alkotás öröme, illetve a kész tárgy szépsége. De erre a makett-dologra még visszatérünk.
Úgy gondolom, legalábbis magamnak valahogy eképpen fogalmazom meg: játék minden, ami lehetővé teszi, hogy játszanak vele. Ezért én a legkomolyabb RC autót és slotcar pályát is játéknak gondolom, egyáltalán nem érzem sértésnek, ha valaki, mikor azt látja, hogy autót, helikoptert, repülőt terelgetek rádióhullámok segítségével, hogy játszom. Csak ezek nem gyerekjátékok, hanem felnőttjátékok. Ennek ellenére azt is helyénvalónak tartom, ha egymás mellé teszünk egy teszkódriftert, meg egy összkerekes, félprofi autót, vagy egy elemes autópályát, meg egy komoly, digitális, 1/32-es versenypályát, hogy az egyikre azt mondjuk játék, a másikra, hogy azért az már nem játék. Miért is? Mert míg az egyik irányíthatósága, kidolgozottsága, tartóssága, karbantarthatósága csak egy minimális szintet ér el, a másiké szinte minden kívánságot teljesít. Bontsuk ezt egy kicsit ki, nézzük meg, mi a különbség egy távirányítós játékautó, és egy távirányítós modellautó között, szedjük pontokba:
-
Méret: na, ez az, ami alapján semmit nem lehet eldönteni. Vannak a piacon 1/43-as méretű, kőprofi autók, meg fél szobát betöltő, színes-szagos, zenélő játékautók. Aki méret alapján gondolja kiválasztani a távosautót a gyereknek, könnyen mellényúlhat.
-
Súly: itt sem lehet egyértelműen meghatározni, mi az üdvösebb: ha van benne anyag, vagy ha nincs. Általánosságban azért elmondható, hogy a versenycélú autóknál, ugyanúgy, mint a nagyoknál, minél kisebb súlyra törekednek – ezért is van néhány tized milliméteres, vákuumhúzott anyagból a karosszériájuk, használnak sok helyen szénszálas anyagokat, meg titánt. Persze más a helyzet a speciális modelleknél (sziklamászók, munkagépek, kamionok, stb) –ezekbe kell az anyag.
-
Ár: vehetünk játékot húszezernél is drágábban, meg modellt is kicsivel tizenöt felett. De az biztos, hogy tízezer forint környékén csak és kizárólag játékok vannak.
-
Kidolgozottság: egy verseny modell karosszériája nagyon sokszor csak jelzés értékű, nem találunk krómozott kiegészítőket, világító lámpákat, meg zenedobozt rajta. Persze vannak kivételek, a tökéletesen az igazi kamionokat utánzó modellek elektronikája minden fény- és hangeffektet tud, amit a nagyok. Ez sem visz minket előrébb.
Tehát eddig mindazon tulajdonságokat végigvettük, amelyek alapján nem tudjuk biztosan megmondani, mit tartunk a kezünkben. Mi is az, ami tényleg eldöntheti, játék, vagy valóban használható modell-e, amit nézegetünk? Jó esetben az eladó is meg tudja mondani, de ha játékboltban vagyunk (ne adj' isten szupermarketben), nekünk magunknak kell jobban szemügyre venni a portékát.
-
Irányítás: a játékautók általában egyszerűek, mint a faék. A kormányt mozgatva a pisztoly formájú távirányítón (mert pultos távirányítót autókhoz, különösen modellekhez nem igen adnak már) ezek csak a végleteket ismerik: egyenesen megy, vagy teljesen jobbra, illetve balra kormányoznak. Ugyanez a helyzet a gázzal is: tőgáz előre vagy hátra. Finoman adagolni a gázt, korrigálni a kormánymozdulatokat nem lehet. Ez nem elhanyagolható hiányosság, a gyerek is rá fog jönni elég hamar, hogy csak kínszenvedés lesz az autókázás, de nem móka. Elég gyorsan lesz az ilyen autókból porfogó. A kulcsszó, amire figyelni kell: proporcionális. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy annyi gázt adunk, amennyire meghúztuk a gázkart, és annyira fordulnak el a kerekek, amennyire a kormányt eltekerjük. Vannak persze félmegoldások, amikor a két végpont közé még 3-4 kisebb lépcsőt tesznek, ezzel téve finomabbá a kocsi irányítását, de az igazi modelleknél ennél sokkal nagyobb felbontású a mozdulat, amit a kormánnyal vagy gázkarral teszünk. Ezen a felbontáson áll vagy bukik, hogy használható-e bármire a kisautónk. Ja, és rádióhullámokat használunk a gép irányításához, nem pedig infrasugarakat. Az infrasugarakat sokkal könnyebb leárnyékolni, megtéveszti a napsütés, kicsi a hatótávolsága.
-
Felépítés: minden komolyabb autó alvázra és karosszériára bontható. Nem csak azért, hogy a sérült elemeket könnyebb legyen cserélni, de azért is, mert így karbantartáshoz, akkumulátorcseréhez könnyebb hozzáférni a dolgokhoz. Ja, és a karosszéria szinte csak díszítő, védő funkciót tölt be (most az aerodinamikát kihagyjuk), nem a kocsi formája határozza meg, milyen autónk van, hanem az alváz. Ugyanarra az alvázra tehetünk Ferrari, Ford, Subaru, Volvo karosszériát.
-
Alkatrészek: minden fontosabb részegység tovább bontható, szerelhető, javítható. Természetesen igaz ez az elektronikákra, motorra, kormányszervóra is – ha elromlik, csak vesz az ember egy másikat, és mehet a móka tovább. Ha egy egyszerűbb játékautó futóműve eltörik, gumija elkopik, csak a sufnituning marad, mert ezekhez nem kapni alkatrészt. (Sajnos, még ismertebb játékgyártók, olcsónak nem mondható autóihoz sem. Láttam én már sírásra görbülő unoka-szájat, mikor nagyiéknak azt kellett mondanom, hogy sajnos, ha a forgalmazó nem tud alkatrészt adni, akkor én sem. Lehetett a huszonötezres autót kidobni. )
-
Értem én, hogy elektromos, de mi hajtja? Az 1/28-as autókat kivéve, amelyeket mikroceruza méretű elem, vagy tölthető elem táplálja, minden modellautó akkumulátorból nyeri az energiát. Akkupakknak is hívják őket, mert általában 6 darab cellából készült kis csomag raktározza a voltokat és ampereket. Az akku „nagyobbra” cserélése a teljesítmény növelés legegyszerűbb és legésszerűbb módja. Nem méretben, hanem kapacitásban, esetleg névleges feszültségben nagyobb akkumulátorokkal érhetünk el hosszabb játékidőt, nagyobb végsebességet, gyorsulást.
-
Lehet-e tuningolni? A turbo feliratú gomb a távirányítón, vagy a hi speed kapcsoló a kocsi alján nem pont az, amire tuning alatt gondolunk. Modelleknél gyakorlatilag minden alkotóelemből van pontosabb, precízebb, nagyobb teherbírású, gyorsabb, erősebb. Ha jobban irányítható, nagyobb teljesítményű modellt szeretnénk faragni a gépből, csak a katalógusokat kell böngészni, van minden. Játékautóknál nagyjából a színes matricák szintjén kimerül a tuning. Sem az elektronika, sem a mechanika nem támogatja az ilyen irányú törekvéseket.
Azoknak, akiket esetleg sikerült összezavarnom, megpróbálom röviden összefoglalni: ha olyan autót akarunk, amiben hosszabb távon is örömünket leljük, ne legyünk restek, nézzünk utána, kellőképpen finoman irányítható-e, van-e hozzá alkatrész (gyakorlatilag csavar-alátét szinten).
Sajnos elmondható, hogy az olcsóbb játékok már középtávon is drágábbak apunak-anyunak, mint a valamivel drágább modellek. Nem kell hozzá nagy matematikai tudás, hogy ki tudjuk számolni, ha minden eltörött kis izé után új autót kell venni, ahelyett, hogy egy párszáz, esetleg párezer forintos alkatrészt kicseréltünk volna, elég gyorsan elérjük azt az összeget, amennyibe a drágább autó került volna. Persze, ha csak le akarjuk tudni a dolgot, hogy elmondhassuk, kapott a gyerek távirányítóst, arra jók az egyszerűbb játékok is. Aztán mivel nem fog vele szívesen játszani a kölök, mert ugye ki vezetne nagy kedvvel olyan autót, amiben csak padlógáz és padlófék van, és minden kormánymozdulatra kilencven fokos fordulatot teszünk, szóval megunja, belöki az ágy alá, és nincs is vele több gond. De ilyet csak a gonosz szülők és rokonok tesznek a gyerekkel, ugye. (Ilyen esetekre ajánlhatom inkább a gagyi kis szintetizátorokat, dobkészleteket. Azt is megunja egy idő után, viszont addig is cafatokra tépi vele a család és a szomszédok idegeit. Egész olcsón kapni már ilyeneket. Én már csak tudom...)