A hivatalos bemutatója csak június elsején lesz, addig nem jelenik meg róla egyetlen gyári fénykép sem, de az első darabokat már dobozba tették, így készülhetett pár lesifotó a csomagolásra nyomtatott képekről.

A LEGO idei (egyik) nagy dobása ez a gigantikus Technic készlet, érthetően igyekeztek minden információt visszatartani róla a bemutatóig. Az ára valahol 130 ezer forint környékén lesz, de ezt is csak az eddigi külföldi szivárogtatások alapján lehet megsaccolni.

Egész biztosan felül fogja múlni a korábbi Porsche Carrera GT3 RS készletet, ezt már csak az árából is lehet sejteni. De hogy pontosan milyen megoldások, különleges alkatrészek és technikai részletek jellemzik, azt még csak tippelni lehet, a gyár hivatalos kommunikációjában eddig szinte semmit nem árultak el.

A hivatalos bemutató június 1-jén, a dániai Billundban, a LEGO főhadiszállásán lesz, ott lehet majd először megnézni és lefotózni a készletet. És mi ott leszünk, a Totalcar olvasói az elsők közt fogják megtudni, hogy mi van a gigantikus karton dobozban!

Volt ez a hiénaposztunk, amiben bemutattuk a megnyerhető BMW-kollekciót (amit egyébként mindenki megszerezhet magának a Shell-kutakon). Annyi volt a kérésünk, hogy küldjetek nekünk kisautókkal, hátrahúzós-motoros kisautókkal forgatott csapatós-driftelős videókat. Amiket majd a Totalcar-szerkesztőség jól lezsűriz, és a nyertes megkapja az öszes BMW-t

Bár a konc nem volt túl zaftos, így is lett három pályaművünk, amiket érkezési sorrendben be is mutatnék.

Ezt kaptuk legelőször, Aleksandr 94 gyorsan reagált a felhívásra. Van itt minden, kamiontól kezdve a klasszikus sportkocsikon a rendőrautókon az izomautókig, ráadásul LÁNGOLÓ számokkal fut a visszaszámlálás.

"Annyit hozzátennék, hogy amatőr vagyok, de azért igyekeztem. 
4 éves kissrácom nagyon belelkesült, mikor elmondtam neki miért videózom az autóit :)"

 Második nevezőnk KawaBazsy, ő egy olyan videót küldött, ami a tesztelést mutatja be - melyik kisautó hogyan viselkedik, melyik hajlandó sederinteni, melyik nem. Sajnos aztán igazi csapatós videó nem lett csak ez a werk-film:

"Próbálkoztam a Shell-es Ferrari kisautókkal, de azok "kétsebességesek", s az első, lassabb fokozatban nem nagyon forgatták el a kereket (pedig le is tiltott.. :-). A Lego széria minden darabja is megvan, azok meg túl hamar leforogtak.. Azé' felvettem, ahogy próbálkozom. :-)"

Harmadik és egyben utolsó nevezőnk, SziliW pedig egy nagyon komoly, díszletekkel, csúszóssá tett felületekkel felturbózott filmmel szállt be a játékba:

Egész megdöbbentő, mennyire sokat számít az "úttest" síkosítása, ahogy ráhajtanak a kisautók, azonnal elkezdenek pörögni. Elég látványosra sikerült a film, a kis szervizközpont-parkoló-halikopter leszálló épületért mindenképp jár a plusz pont.

A szerkesztőség zsűriző tagjai egyértelműen SziliW alkotását emelték pajzsukon a magasba, így ő lehet az, aki hamarosan egy komoly BMW-flottát tudhat a kölykök garázsában. 

Nagyon köszönöm a részvételt mindenkinek, olyannyira, hogy Aleksandr 94 és KawaBazsy vigaszdíjáról én magam gondoskodom: nemsokára megyek tankolni, és szerzek nekik is egy-egy BMW-t :)

Sokáig ellenálltam az ilyen marketingtrükköknek. Aztán az egyik Ferraris akciónál úgy voltam vele, oké, egy gombóc fagyi áráért megveszem a tankolás mellé vásárolható Forma–1-est, ismerős kissrácnak majd odaadom ajándékba – nincs az a kisautó, ami felesleges lenne egy hatéves garázsában.

Húz hátra akció - hátrahúzós motor hajtja a kisautókat

Nem is tévedtem, volt nagy öröm, berregés, versenyzés, falnak csapódás, egymásnak ütközés a többi kisautóval. Ha már dobozon kívül került az apró Ferka, megnéztem magamnak. Volt megdöbbenés: soha, sehol nem tudnék ennyi pénzért ilyen minőségű játékot venni. Kicsi túlzással szinte makett kidolgozottságúak a részletek, de ezzel együtt egész strapabíróaknak tűnt mind. Ráadásul, ha jól emlékszem, azoknak még motorhangjuk is volt.

Itt a teljes sor, van mit gyűjteni

Na, azóta figyelem az ilyen akciókat, és ha valami olyasmit látok, ami tetszik, megveszem. Így lett egy pár Shelles LEGÓ-m is, amikről később kiderült, a szabad piacon durva felárral cserélnek gazdát, a tanker kimondottam szemérmetlen pénzekért ment. Mondjuk az is igaz, a LEGO gyűjtők eszement összegeket képesek kifizetni egy-egy készletért.

Ez csak egy játékautó, de a részeletek és az arányok is rendben vannak

Most épp BMW-ket lehet a tankoláskor, mosatáskor kapott matricákért és 295 Forintért cserébe venni. Nem tudom, hogy ezekért is megvesznek-e majd a kölkök, mint a Ferrarikért, (azért szerintem a piros sportkocsik egzotikusabbak, menőbbek), de akárhogy is, sokan lesznek, akik csak azért mennek majd inkább a távolabbi kúthoz tankolni, mert ott egy palack üdítő áráért vehet a gyereknek/szomszéd gyereknek/magának egy kisautót.

Mielőtt bármit is írnék, tessék megnézni a videót. Féltékenység, száguldás, Lada VFTS, Škoda 130 RS, szirénázó rendőrautó:

Most jöhet az ömlengés. Elképesztően igényes meló ez, kétség nem fér hozzá. Javarészt M Modell autók játszanak a filmben, egész csinos darabok. És a szocialista típusok közül elég sokat megcsináltak 1:43-ban, így egész szépen le lehet modellezni egy nyolcvanas évekbeli, budapesti jelenetsort velük.

Gondosan lettek összeválogatva a járművek, tényleg jól visszaadja a sok Lada, Škoda, az Ikarusok az 1985 körüli utcakép hangulatát. A Rothmans-dekoros Barkasnál kicsit fel is sírtam, az eredeti autó Ferjánczék szervizkocsija volt, akkortájt a hasonló festésű Renault 5 később az Audi Quattro versenyautójukat kísérték ezzel a Barkáccsal. És ah minden igaz, ezt az autót én szedtem szét a két kezemmel és küldtem bontóba… Ezerszer megbántam, és már elévült, de rossz rágondolni is.

Ami igazán lenyűgöz, az nem is a modellautók felvonultatása – ezek nagy részét boltban meg lehet venni, nem kell velük semmit csinálni. Oké, az útkaparók Tatra aszfaltos teherautójának a koszolása már lehet, hogy utómunka eredménye. De a budapesti épülethomlokzatok, a triálos és aranypókos kirakatok, a lakótelepi házak mind gyedi gyártásnak tűnnek. Ezekkel bizony meló volt.

Persze érdemel némi kritikát is a mozi: az, hogy nehezen képzelem el, hogy a szocializmus utolsó évtizedében elegáns dámék Wartburg kabrióval furikáztak volna, az egy dolog – akár lehetett ilyen. Szinte biztos, hogy soha, senki nem látott akkoriban Pesten műbőrtetős, alufelnis Škoda Estelle-t – ez a brit piacra gyártot, „agyonextrázott” kivitel volt. Aztán gyanús, hogy magyar pártfunkcit soha nem szállítottak Zil-limuzinnal. Oké Sztálin sem volt portás egyik minisztériumnál sem. Ugyanakkor a nagy fekete limuzinokból álló konvojokat nem jellemző, hogy Lada rendőrautók vezették volna fel. Pláne nem ezerkecskék. És emlékeim szerint az ilyen konvoj-felvezető autókon az egyik villtesz villogó mindig piros volt. De jár a piros pont és a ceruzás kisötös a korhű sziréna hangért.

Ha már a hangoknál tartunk: bizony az is szép, hogy a videó készítője mindent megtett, hogy a képen látható autóhoz és jelenethez passzoló motorhangot és effektet társítsa. A Trabant alatt a két ütem csetteg, az útépítők mellett én még a légkalapácsok tipikus zaját is hallani vélem. És hát a vonyító Nysa-mentő szirénahang is nagyon helyén van. A kisfilm készítője, akiről csak annyit tudunk, Gábor, tényleg megérdemelten kapja meg az év végén a Kiváló Úttörő Munkáért érmet, a könyvjutalmat, valamint a jutalomnyaralást a zánkai Balatoni Úttörőtáborba.

1986-ban mutatta be a Lego az egyik legizgalmasabb szériáját, a Model Teamet. Nagy méretarányú, relatíve nagy elemszámú és élethű járművekről van szó. A megjelenés pillanatában mindjárt három készlet került a polcokra: egy kamion, egy terepjáró és egy F1-es versenyautó.

Egyik legszebb szög

Mindössze 16-féle szett létezik, mondanom sem kell, hogy a gyűjtők imádják. Az összes készlet közül egyértelműen kiemelkedik a Giant Truck becenevű kamion. A névválasztás nem véletlen, a kész gép valóban hatalmas: több mint félméteres hosszával és majdnem 1800 elemével mai napig a legnagyobb Lego járművek között van.

Ezek direkt idegelnek. Én láttam az összes idei LEGO újdonságot még Nürnbergben, de erről szó sem volt. A Ford GT40 kerek ötven évvel ezelőtti sikere előtt tisztelegve ez a videó került ki a LEGO facebook oldalára:

És akkor most mi van, jön egy eddig titkolt készlet? Sajnos nem, ha hihetünk a poszthoz fűzött hivatalos LEGO-kommentnek, sajnos csak egy videó erejéig foglalkoztak a témával - ha valaki vágyik a régi GT40, vagy az idei LeMans-Ford LEGO-ból elkészített mására, kénytelen lesz saját kezébe venni a kezdeményezést. Hivatalos készletként nem fog polcokra kerülni, de talán megkönyörülnek a rajongókon, akik már most nyújtogatják a dollárjaikat, és legalább egy összeállítási útmutatót letölthetővé tesznek. Vagy lesz akkora a nyomás, hogy a végén mégis megvehetjük a Speed Champions sorozatban ezeket a Fordokat is? Jó lenne, mert az sajnos szinte kizárt, hogy ezeket nézegethessük otthon: 

A szervezők határozottan állították: nem fog esni. Az ilyen határozottság pedig még az időjárás-felelősöket is meghátráltatja: tényleg elállt az eső, a pálya felszáradt (nem mint ha ez egy drónverseny esetében szempont lenne).

...meg hideg, az is van. Talán a pilóta kezére húzott cérnakesztyű nem rontja az irányítóképeséget - a hidegben elgémberedett ujj viszont biztosan nehezíti a dolgot

Azért persze az meteorológiai illetékesek nem adják könnyen magukat. Oké, akkor nem fog esni, rendben legyen. De arról nem volt szó, hogy ne fagyaszthatnánk be mindenki seggét egy kis novemberi hideggel. És ha már így benne vagyunk, valaki bekapcsolhatná a szélgépeket is. Lobog a szélben a szélzsák...

Ahogy az várható volt, a versenyhelyzet megteszi a magáét, volt, aki izgalmában már a pilótaszékben ülve elindította a drónját, ami persze jól meg is csípte az utána kapó kezet. Aki viszont kijutott a pályára, jó eséllyel odavágta az aszfalthoz. Különbség eddig csak a módszerekben és a sebességben volt. Ki follgázzal kacsázott kettőt-hármat, ki a kapukon vett érintőt a földbecsapódás előtt. Azt hiszem egy vagy két gépet láttam egy óra alatt, amelyik tervezett leszállással ért földet - de egy biztos, a levegőben nem maradt senki, ahogy azt az ősi pilóta -bölcsesség is tartja.

Gyűlnek szépen. A képen három talajt fogott drónt láthatunk. Azért csak hármat, mert ebben a fordulóban ennyien indultak. A szél nem könnyíti meg az adrenalinzubogástól szenvedő pilóták életét

Itt pedig élőben lehet nézni a profi közvetítést, a személyes élmények hiányáért a drónok fedélzeti kamerájának képe kárpótol. Ez bizony tényleg marha látványos sport.

Átkozottul izgalmas dolog ott lenni egy új sportág születésénél, mert hiába vannak nemzetközi minták, azért az nem ugyanaz, nézni a videókat arról, hogyan versenyeznek mások, mit és miért úgy szerveznek a versenyeken, mint nekiállni, és megcsinálni.

Így néz ki a hungaroringi pálya - egy mezőn megépítve. Gyakorlókörök a verseny előtt.

Az első Drone Racing Hungary futamon az okozott sokaknak fejtörést, hogy a versenydrónokkal akár a vízbe is bele lehet esni a velencei parton száguldva, és 99 százalékos valószínűséggel homokban landoltak az gépek – és emiatt természetesen minden zeg és zug telement apró homokszemcsékkel. Sorban álltak a versenyzők a kompresszornál, hogy sűrített levegővel kifújhassák precíziós csapágyak közeléből is a minden forgó-mozgó alkatrészt pillanatok alatt erodáló kvarc darabkákat.

A kép közepére tessék koncentrálni. Annak a soklábú IC-nek nem ez a beépítési pozíciója, hogy finoman fogalmazzak. Ízelt lábú lett szegénykém, akkora pofontot kapott egy esésnél - ez azért elég jól mutatja, mekkora erők dolgoznak, ha egy ilyen apró alkatrész is le tud szakadni a nyomtatott áramkörről

De akik akkor esetleg panaszkodtak a talajra, most már ezerszer inkább örülnének neki, ha fél méter vastagon borítanák száraz homokkal borítanák a Hungaroring célegyenesét. Mert a homok laza, ha egy tárgy nagy sebességgel csapódik bele, ahogy a sok kicsi szemcse átrendeződik, finoman emészti fel a mozgási energiát – nem véletlenül ugranak a távolugrók gondosan elsimított homokozókba.

Van, aki 3D-nyomtatott védőelemekkel készül az esésekre. Tippek a

Hát, most ilyen energiaelnyelő réteg nem lesz, a frissen elterített aszfaltréteg nem lesz kegyes a drónokhoz. A betonkemény pálya inkább arra lesz jó, hogy az esetleg 130-140-nel földnek csapódó repülőszerkezetek maguk fogják a kinetikus energiát felemészteni – apró atomjaikra hullva lassulnak majd nullára. Most előre borítékolom, hogy nem lesz gép, amelyik megússza komoly sérülés nélkül. Mert hiába a tapasztalt pilóták, hiába tették a szervezők jó előre nyilvánossá a pályarajzot, sőt építették fel a Hungaroring mellett egy mezőn a pálya pontos mását és gyakorolhattak az indulók orrvérzésig – versenyhelyzetben az adrenalin felülír inden korábbi tapasztalatot, gyakorlatot. És itt elég egy kicsi hiba, a végeredmény atomizálódott drón lesz.

Időbeosztás

Ne feledjék, holnap Mogyoródon, a Hungaroring célegyenesében megnézhetik (szerintem a világon először), milyen az, amikor egy Grand Prix pályán a jövő F1-esei száguldanak – a levegőben. A rendezvény ingyenes, a lelátó fedett, a Volán buszjáratokkal szállítja a nézőket, ráadásul szimulátorozni, bringás ügyességi versenyezni lehet, szóval, ideális vasárnapi családi program. Azt mondják a szervezők, nem fog esni. Vagy ha igen, akkor is csak kicsit. De inkább nem.

Harminc éve, hogy az irtózatos tempóban versenyző Formula 1 versenyautók látványa először peckelte ki a nézők szemhéját – az ember pislogni nem mert, nehogy lemaradjon valamiről. Most vasárnap, azaz május 15-én ugyanilyen koncentrációra lesz szükség, mert a Hungaroring célegyenesében versenyautókat megszégyenítően agilis gépek, versenydrónok cikáznak majd a levegőben.

Az aszfalt, amitől most minden versenyző tart

Ezek a két tenyérnyinél alig nagyobb dögök pár méteren belül gyorsulnak százhúszra, durvábban fordulnak, mint a legfejlettebb vadászgépek. És a pilóta nem szabad szemmel irányítja a gépet, hanem a szeme elé húzott monitor képe segítségével – szinte úgy érezheti magát, mint ha maga is rajta ülne a többrotoros modellen. Nem csoda, hogy őrületesen nő a sport népszerűsége, élőben is marha látványos, a modellre szerelt kamera jelét nem csak a pilóta, de a nézők is láthatják a helyszínen, óriási kivetítőkön lehet a verseny minden pillanatát követni.

Először a nürnbergi játékvásárban láthattuk az új Technic autót. Akkor még autóipari álcázó minta volt rajta - legóék sokat tanultak a nagyoktól, így kell mutatni valamit, de közben fenntartani a titokzatosságot. Mert a végleges színt még senkinek nem árulták el.

A LEGO Technik Porsche 911-ese még nem a végleges formájában került ki a standra. Nem lehet tudni, milyen színben dobják piacra, ezért klasszikus autóipari álcamatricát ragasztottak rá, mint a titkos prototípusokra

Most már tudható, hogy láva narancs lesz a 42056-os számú Porsche 911 GT3 RS színe, és egyre több részlet is kiderül az 1:10-es méretarányú modellről. Lehet szentségelni, hogy mi kerül egy vödörnyi műanyag alkatrészen közel százezer forintba, de baszus, ennek a Technic készletnek épp csak egy közepesen tehetséges mágusra lenne szüksége, hogy igazi, működő 911-est varázsoljon belőle. Mert ezen nem csak a kormány működik, meg mozognak a dugattyúk a bokszerben, de rendesen, a kormány mögötti fülekkel kapcsolható a duplakuplungos PDK-váltó, sárga féknyergei vannak, mint az igazi kerámiaféktárcsás GT3RS-eknek. Az igazi legóbuzik azt is tudják, mekkora kincsek a csak ehhez a készlethez gyártott piros rugóstagok, a felnik, a speciális kasznialkatrészek, meg a satöbbik.

Igen, mindegyik LEGO Technic autónak egyedileg sorszámozott, lézergravírozott táblácskája lesz, amivel csak az ahhoz a számsorhoz tartozó online tartalmakhoz lehet hozzáférni - már ha van az embernek még ideje ilyesmire, hiszen a 2704 darab alkatrészt egy biblia-vastagságú könyv alapján kell összeszerelni, ami nem csak útmutató, de információs kiadvány is egyben.

A kormány mögötti fülekkel lehet sebességet váltani - a duplakuplungos sebességváltó is működik!

Aki összerakja ezt a Technic-szettet, nem csak az építés élményével lesz gazdagabb, de sokkal képzettebb Porsche-fanatikus is lesz egyben. És megtanulja becsülni azt a bő két évnyi fejlesztési munkát, ami ebben a készletben van. Mert ez nem csak egy vödörnyi műanyag alkatrész, ez tényleg egy legenda. Ráadásul már most lehet tudni, hogy pár év múlva a bontatlan, hibátlan készletek a mostani áruk sokszorosát fogják érni. Tisztára, mint egy igazi Porsche.

A kész modell

Azt nem lehet mondani, hogy háklis konstrukció lenne ez a MiniQ. Amióta kibontottam a dobozából, ez a kocsi szinte minden nap kemény nyúzópróbának volt kitéve: bárkinek, akit érdekelt, odaadtam, próbálgassa csak. Annál jobb nyúzópróba nem igen van, mint odaadni valamit egy teljesen fogalmatlannak, és figyelni, mi romlik el rajta. Esetleg fokozható, ha nagyon sok fogalmatlan üti-vágja.

A fura dekor megvezeti a szemet, de nem nehéz rájönni: ez egy Porsche 911

Nem gond, ha nekimegy a falnak, ha egy helyben pörög vele, és még az sem okozhat nagy bajt, ha valakinek a lábát találják el vele: könnyű, nem okoz kárt másban vagy önmagában. Bő öt hónap alatt csak akkumulátorokat cseréltem benne, meg asszem kétszer szöszmentesítettem egy ecset segítségével. Most ideje volt kicsit szétkapni, onnan is kipiszkálni a dzsuvát, ahová az ecset sörtéi nem érnek be. És megnézni, mi kopott, fogyott el rajta.

A velencei korzón olyan tömeg volt április első vasárnapján, hogy az arányaiban simán verte a Red Bull Air race tiszteletére Duna-parton összeverődő emberek számát. Mondjuk nem is csoda, elég rendesen megdolgoztak a szervezők a publicitásért, profi sajtótájékoztató az esemény előtt, meg aztán a helyszínen óriás kivetítő, komoly hangosítás, meg a jól megválasztott terület is sokat tett azért, hogy az emberek fürtökben lógjanak a korlátoknál. Komoly show-t láthattak, ráadásul egy új sportág első magyarországi versenyét is megnézhették – akárhogy is vesszük, ez dróntörténelmi esemény volt.

A pálya mellett hét méter magas háló védte a nézőket

Ennél látványosabb sport nincs: drónokkal egymást üldözik, százharminccal centikre a talaj felett száguldanak, kapuk közt fűzik át a gépeket. És mindezt egy szemüvegként viselt monitor képe alapján.

FPV szemüveg, meg egy hagyományos távirányító kell az FPV-drónozáshoz

Igazából egy árva szót sem kellene leírnom, itt van pár videó, ezek után senkinek nem lesznek kétségei: ez a jövő egyik legígéretesebb sportága. Az F1 ehhez képest nyugdíjasok délutáni csendes pihenője – csak Ecclestone rá ne jöjjön.

Itt egy komplett kör a Miami Dolphins stadionjában rendezett versenyről. Csak erős gyomrúaknak, mert simán lehet, hogy hányingert kapsz a látványtól, egyszerűn félelmetes: 

Az az igazán zavarba ejtő, hogy ezt a filmet elnézve nem tudom megmondani, a buggykkal szeretnék-e csapatni a homokban, m vagy inkább drónnal száguldani minden és mindenki felett.

Azért pár magyarázó mondatot fűznék a dologhoz. Itt FPV drónok röpködnek majd. FPV, azaz First Person View, tehát a drón orrára szerelt kamera képe alapján irányítják a modellt. Másképp nem is lehetne ilyen precíz repülést végrehajtani, a tempó és a pálya együtt már nem engedi meg, hogy a távolból, szabad szemmel követve próbáljunk repülni. De nem is érdemes, így pont azt az élményt kapjuk, mint ha benne ülnénk az egyik eszeveszett négymotoros turmixgépben. Persze a gyorsulást, a nehézségi erőket nem adja át a rendszer, de ez talán nem is baj, mert szerintem egyik-másik fordulóban sokat tapasztalt vadászpilótáknak is a bokájára csúszna füle, annyi G-vel manővereznek ezek a kis szarok. Amik akkor mennek 130-140-nel, ha a „kis”, négy cellás akksival repülnek, nagyobb pakkokkal 160-170 is elérhető.

A vázra szerelt kamera szándékosan néz felfelé: repülés közben előredől a drón, ilyenkor a lencse pont előre néz

A drónversenyzés épp csak a szárnyait bontogatja, bármennyire is idióta képzavar ez. Magyarországon április 3-án, Velencén a Korzón rendezik a legelső hivatalos versenyt – erre tényleg lehet mondani, hogy történelmi esemény, egyszer megsárgult JPEG és AVI fájlokat nézegetve fogják az emberek nosztalgiával emlegetni. A Velence Korzó lesz a hazai drónsport homokos bölcsője, de reméljük csak kevés drónnak lesz majd a temetője is: az nem kérdés, hogy odavernek-e párat a négy-ötszázezer forintos gépből, inkább csak az, hány darabot, és mennyire. Hogy mindeközben a nézőknek se lehessen bajuk, hétméteres hálóval veszik körbe a versenypályát, a verseny közbeni repülési magasságot pedig 5 méterben maximálják.

A szénszálas kompozit anyag a drónversenyző egyik legjobb barátja. Könnyű és baromi erős, még nagy pofára esésnél sem biztos, hogy eltörik

Hogy mennyire az elején vagyunk mindennek, ami a drón repüléssel és a versenyekkel kapcsolatos, mutatja egyrészről, hogy nemrég szemrebbenés nélkül lefoglalták a 444 drónját, mert olyan és annyi szabály vonatkozik a kamerás drónokra (amik éppen a kamera miatt már nem modellek, hanem repülőeszközök), hogy ha valaki packázni akar a drónossal, akkor akár l’art pour l’art, vagy politikai erőfitogtatási célból is megteheti. Ugyanis szinte lehetetlen teljesen szabályosan repülni ma ezekkel a dögökkel. Talán csak a verseny lesz az egyetlen, ahol minden le van jó előre papírozva, nem véletlen, hogy a sajtótájékoztatón ott volt az NKH pilóta-egyenruhás légügyi illetékese is (Farkas András, Nemzeti Közlekedési Hatóság elnökhelyettese, a Légügyi Hivatal vezetője). Igen, lesz kötelező biztosítás, be lesz jelentve az illetékeseknek a légtér használat is. Mondjuk azt nem hiszem, hogy minden egyedi gyártású versenydrónnak lesz használati útmutatója – a távvezérlőnek, az egyes alkatrészeknek talán, de nem a komplett eszköznek.

Egy ilyen képrögzítésre optimalizát drón olyan a versenydrónokhoz képest, mint traktor a Forma 1-eshez hasonlítva

Az más kérdés, hogy a versenyzők szinte mind – mint ahogy gyakorlatilag az országban majdnem mindenki – illegálban készülnek a versenyre. Mert nincs ember, aki minden repülést előre bejelentene, ráadásul a verseny- vagy hobbicélú drónokra eddig még biztosítást sem lehetett kötni, az Allianz kifejezetten a verseny miatt dobott össze egy konstrukciót. Külön bukéja a dolognak, hogy Velence ugyanahhoz a Fejér megyéhez tartozik, ahová Felcsút is, sőt, Dunaújváros is, ahol két éve bírságolták meg 100 ezer forintra az MTVA drónpilótáját. Talán az NKH-s együttműködés és a gondos, mindenre kiterjedő alapos szervezés (a tájékoztatón elmondottak alapján kínosan ügyelnek mindenre a szervezők) miatt a verseny alatt nem kell tartani a helyszínen szirénázó rendőrautókkal megjelenő kékekre.

Ezen a pici drónon nincs kamera -nem is kell bejelenteni sehol, ha repül vele az ember

Hála a verseny szervezőinek, úgy tűnik, elindul most egy folyamat, aminek köszönhetően nem kell majd akár egy egészen apró, de kamerás drón miatt rettegni. Mert ha most az ember felszáll a kertjében, és a szomszéd feljelenti, jöhetnek a hatóságok, hogy deresre húzzák. Megjegyzem, ha ugyanennek a kis drónnak a kamera nélküli változatával támad kedvem a belváros valamelyik zsúfolt éttermének terasza felett repkedni, azt megtehetem bejelentési kötelezettség nélkül is, kamera nélkül ezek csak modellek, egész más szabályozás vonatkozik rájuk.

Tenyérnyi drón, de van rajta kamera, így - elvileg - minden felszállás előtt be kellene jelenteni. Ami persze nonszensz, sehol a világon senki nem teszi meg

Egy újrahasznosított papírból ragasztott boríték várt a szerkesztőségben. Apró műanyag darabkák zörögtek benne. Kibontás nélkül is mindenki tudta, mi van benne. Ki ne ismerné két maréknyi építőkocka zaját?

Ez a két kis csomag jott egy borítékban

A marketingesek minden hájjal megkent alakok, de úgy tűnik, az olajiparban dolgoznak a leggonoszabbak. Ezek a zsigeri, mélyen beivódott reflexeinken keresztül rohannak le, arcátlanul kihozzák belőlünk a gyereket. És kajánul vigyorogva nézik, ahogy narkósként tépjük fel a kis csomagot, amiben olyan anyag van, ami néha még az aranynál is drágább. Igen, Legót küldtek.

Kicsi készlet, de egyáltalán nem kevés alkatrészből áll

Ezek sajnos vagy tökéletesen ismerik az adott ember profilját, tudnak minden apróságról, vagy évek alatt kifejlesztett sokadik érzésükre hagyatkozva találják meg a másik gyenge pontját. Mert nem elég, hogy ferraris Legó készletet küldtek, de egy zacskóban ott a TARTÁLYKOCSI is! Sátáni. Pont a napokban mentem el egy shelles tartálykocsi mellett, és nézegettem a vadonatfriss fényezését: basszus, ezt a színkombinációt olyan mélyen az agyamba égették a régi Lego készletekkel, hogy a fehér alapon piros és sárga csíkokról már a szürke nélkül is azonnal a kagylós logó ugrik be.

De szerettem volna egy ilyen tankert...Ha nem is kaptam meg a készletet, a meglévő darabokbólmegépítettem

Volt 604-es szervizkocsim, a katalógusokat lapozgatva a 671-es félpótos tartálykocsiról álmodoztam (ezt a meglévő alkatrészekből meg is építettem, igaz, kicsit tarka lett), és tudtam, ha a Jesszuska véletlenül nyerne a lottón, és hozna egy benzinkutat (akár a régi 377-est, akár az újabb 6371-est), napokig nem tudnék aludni az izgalomtól, meg aztán éjjel nyomna az ágyban a sok fehér-piros-sárga kocka. Mert persze csak avval együtt tudtam volna elaludni.

Eddig jutottam összeszerelési rajz nélkül

Az ember ilyeneken gondolkodik mit sem sejtve, erre tessék, ez történik, egyszer csak, a semmiből egy Lego tartálykocsi kerül az asztalomra. Mi ez, ha nem a háttérhatalmak és a gyíkemberek közös, összehangolt csapása? Így akarják elérni, hogy az újságírók még többet írjanak a bébifóka pusztító üzletágról, ezzel akarják elterelni a figyelmet a kemtrélszórásról. Ráadásul ezeket a kis készleteket a benzinkutakon is meg lehet venni. Ahol nem csak a gyerekek kívánnak rá egy-egy ilyen szettre, hanem mióta a Cinknek hála tudjuk, befektetésnek sem rossz egy ilyen csomag Lego, a nagyok is betáraznak belőlük.

A kész Forma-1-es, még matricák nélkül. Maradt pár apróság

Sajnos nincs eszköztelen vagyok az ilyen nemtelen támadásokkal szemben, nem tudtam megálljt parancsolni a kezeimnek, azonnal össze kellett építenem mindkét kisautót. A Ferrarival kezdtem, az egyszerűbbnek tűnt. Illetve nem csak tűnt, a tankernél tényleg szimplább, de bizony sokkal több alkatrészből van, mint gondoltam, és egészen bonyolult a felépítése. Ha nem látod minden oldalról, nem fogod fénykép alapján összerakni. Nekem legalábbis nem ment, a hátuljával meggyűlt a bajom. Elő kellett vennem az összerakási útmutatót. Mikor elkészültem, eszembe jutott, van egy régi F1-esem, érdemes lenne egymás mellé állítani a két kisautót. Megdöbbentő a látvány.

Kezem ügyébe került egy régi, durván negyven éves Lego F1. Látványos a különbség a kettő között

Aztán persze azonnal kibontottam a tartálykocsit, a kerti asztalra borítottam az alkatrészeket. Csinos kis halom jelezte, ez zsíros falat: meg sem próbáltam fotó alapján összerakni. Egész impozáns darab lett a végére, amihez sok régről ismerős alkatrészt, és néhány olyat is kellett használni, amilyen még sosem volt a kezemben. A kidolgozása nagyon klassz, sok érdekes részlet van rajta, amitől tagolt lesz a kocsi, látszik, nem fogalmatlan ember tervezte meg a készletet, figyelt a részletekre: aláfutásgátló, kipufogó, mind a helyén.

Ohhó! A tankerben van bőven anyag

Sajnos régi tankerem nincs, de egy ős-tűzoltóautót azért mellé tudtam állítani. A méretek és a részletesség is lenyűgöző. Persze ettől még egy kicsit közelebb állnak hozzám a régi, egyszerűbb felépítésű, több sztenderd kockából építkező szettek, de nincs igazán helye a régen minden jobb voltozásnak. Nem jobb, csak más volt.

A kész tartálykocsi, meg a maradék

Mondjuk, azért azon elgondolkodtam, hogy a kevesebb speciális alkatrésznek köszönhető-e az, hogy emlékeim szerint mi sokkal inkább használtuk kreatív építésre a Legót, mint a mai kölykök, akik inkább csak a készletek összerakására szorítkoznak. Mindegy is, a Lego még most is lenyűgöz, éppen ezért előre szólok és figyelmeztetek minden illetékest: kivétel nélkül minden korrupciós Lego-készletet elfogadok. Legfeljebb igyekszem majd titokban tartani. De ahogy magamat ismerem, nem bírok a véremmel.

Kattintsanak bármelyik képre, galéria nyílik!

Régi tankerem nincs, de a tűzoltóautó mellé téve is látszik, mekkora a különbség a negyven évvel ezelőtti készletek és a modern szettek között

Neked melyik kellene? Egy öreg, lemezből préselt szovjet szedán, vagy egy Ferrari V12 hangon üvöltő, felextrázható tűzpiros XXI. századi csoda? Az ember azt hinné, a döntés könnyű, engem is lenyűgözött az Actev Motors koncepciója. Mikor Karotta megosztotta a tűzpiros villanygokart videóját, kicsit könnyes lett a szemem, hogy már túlméretes vagyok egy ilyen szenzorokkal telepakolt, nyomkövetős, ráfutásgátlós, műanyag hátsó abroncs-rátéttel driftképes menőséghez. 

Introducing Actev Motors Arrow Smart- Kart from Actev Motors on Vimeo.

Az alapgép persze nélkülözi a dögös bodykitet, ezért száz dollárt kell fizetni, a listaáron 600 dolláros gép viszont lenyűgöző katalógusadatokkal bír: két, egyenként 250 watt teljesítményű elektromotor hajtja a kartot - ezek természetesen fékezéskor vissza is táplálnak az akkuba -, a gépen GPS, WiFi és a ráfutásos baleseteket megelőző ultrahangos közelség-érzékelő van. Az alap lítium-ion akksi 43,2 voltos, 2000 mAh-ás, elvileg fél-egy óra csapatásra elég, igaz, az alaptöltővel 8 órán át abrakol. Aki többre vágyik, megveheti a dupla erős akksit, meg a gyorstöltőt - ezt most az előrendelőknek egyébként ingyen adják. Okostelefonról lehet szabályozni az elérhető maximális sebességet, lehet korlátozni a fizikai területet is, ahol a gyerek játszhat a gokarttal (így elkerülhető, hogy forgalmas úton kezdjenek el csapatni a kölykök), és az ülésbe épített hangszórókon mindenféle motorhangokat üvöltethetünk (most még csak a V12, de jön más is) száguldás közben.

A képeket és az adatokat elnézve szkeptikus vagyok, durván kétszázezer forintért gyanúsan jó vétel a kiskocsi - minőségi 1:5-ös RC autót, hasonló paraméterekkel nem nagyon kapni ennyiért. Az akkumulátorról meglepően vékony kábelek csüngnek, a csatlakozó sem valami masszív darab, nagy áramot nem valószínű, hogy elbír, a gyorstöltőt rendes modellező még viccnek is gyengének tartaná. De aztán lehet, hogy ezek simán csak azért ilyen venyigék, hogy aztán lehessen tuningolni. Mindegy is, ha tényleg ennyiért adják, nem rossz vétel, a hátsó kerékre pattintható driftgumival biztosan botrányosat lehet csúsztatni a parkolóban, kicsit azt kívánom, bár csak nyolcéves lehetnék megint egy kicsit.

Ugyanakkor megláttam ezt a videót. És azt kell mondjam, bármennyire is fasza egy villanygokart, de nincs menőbb dolog egy apa által összerakott, önindítós, airride-os Moszkvicsnál. Jó, tolatni nem tud, lábbal kell löködni, de az, ahogy gombnyomásra elkezd dohogni a négyütemű Honda GX 35 motor, olyan kúlság faktorral bír, hogy a környéken tartózkodó minden villanygokartos kiscsávónak cellazárlatot kap az akksija. És aki még ezek után is menőnek érzi magát az applikációval leszabályzott elektromos nyünnyögőjével, annak is csak addig ül az arcán a telepi király-vigyora, amíg a holland kiskölyök igazi chicano módjára nem kanyarodik egyet - három keréken. Jo, bicsiz! 

Távvezérelhető csomagtérfedél alatt purrog a 35 köbcentis, 1,2 lóerős benzines motor, a levegős futómű gombnyomásra emeli-süllyeszti az egyébként totális sleepert. Nem hogy valami matrica, meg durva dekor, de még egy villantós metálfény sincs rajta. Igaz alázás lehet, amikor a játszón lesajnálják a többiek a pedálosmoszkvicsos kiscsírát, aki beül, majd rövid röfögtetés és low rider tánc után csíkot húzva eltép a lemenő nap és a hinták irányába.v

Most, Karácsony előtt igazán izgalmas visszanézni a januárban, a Spielwarenmesse standjain készült képeket. Itt ugye már az adott év karácsonyi őrületére (is) készülnek a gyártók és forgalmazók, elég jó eséllyel be lehet lőni, mik lesznek a szezon slágerei. Nézzük, mi az, ami akkor, nekem érdekesnek tűnt, és ezekből mi az, amiért megőrülnek ma a gyerekek, és persze a szülők.

Hagyományos fa játék ez a gitár, de a rá rögzített okostelefonnal igazi léggitár-hősökké válhatunk

Az látszott idén, hogy most már mindenki igyekszik felülni az okostelefon-tablet vonatra. Kisvasút, távirányítós kisautó, harckocsi, fából faragott léggitár, nagyjából bármit és akármit okostelefon-kompatibilissá tesznek. Ez pusztán csak azért fájó, mert a magyar Dension már évekkel ezelőtt kifejlesztett egy elektronikát, amivel mindenféle modell és játék vezérelhető volt, de sajnos egyrészt túlságosan megelőzte a korát, illetve a piac farkastörvényeinek megfelelően úgy lenyúlták a nagyok a technikát és az alapötleteket, ahogy kell. Igaz, hogy a WiRC néven (szűk körben) híressé vált elektronika beleállt a földbe, már nem gyártják, de a hozzá kapcsolódó ötleteket olyan világcégek, mint a Carrera (vájatvezetéses autópályákat és távirányítású játékokat gyártanak) hasznosították újra.

Ezek a harckocsik elférnek még egy gyerek tenyerében is, ráadásul okostelefonnal lehet irányítani őket

Ma már egy fejlett terepasztalt sem lehet elképzelni komoly számítástechnikai háttér nélkül, a mozdonyokat egyedi azonosító alapján lehet programozni, ha kell füstölnek, hangot adnak ki, a domborzati és terhelési viszonyoknak megfelelően mozognak. És nem csak a vonatokat, de a terepasztal egyéb járműveit is számítógéppel felügyelik, az asztal felett „lebegő műholdak” segítségével adatokat gyűjtő rendszerek segítségével a kisautók, buszok és a vonatok szinkronizálva mozognak. A rendszert tabletek érintőképernyőjéről vezérelhetjük, már senki nem tekergeti a nagy szürke Piko-transzformátor gombjait.

Műholdak a terepasztal felett. Nem lebegnek, de tényleg segítenek a helyzetmeghatározásban

Az igazi technológiai csemege az az egészen apró rendszer volt, amit modellvasútnak nevezni erősen túlzás lenne, hiszen egyetlen sínszál sincs a készletben, mert a mágneses lebegő-vasút rendszereket modellezi. Ugyanaz a technológia dolgozik ezekben a söralátét-méretű pályákban, mint amivel a NASA tervezi a jövő rakétáit az űrbe juttatni. Vagy ha úgy tetszik, a világ legbékésebb railgunjai ezek.

Jól látszik, egy apró pénzérme is óriási nagy tárgynak tűnik a Teeny Trains mellett. A mozdonyok és vagonok lebegnek a pálya felett, így egy papírlaot is nyugodtan a "sínekre" tehetünk, nem siklik ki a vonat

Ez a fura dinó a vásár Toy Award-díját is megkapta. Nem csoda, mert bár alapvetően egy igazi, haszontalan, semmire se való játék, de olyan technológia van benne, ami elképesztő. A lábaiba épített két keréken egyensúlyozik, mint egy Segway, izeg-mozog, a „gazdájának” a kézmozdulataira reagál, ideges lesz, megnyugszik, mindent tud, amit az ember egy ilyen kis robot-szerűségtől, elvárhat.

Egyre népszerűbbek a mindenféle drónok, multikopterek, lassan nincs olyan játékgyártó, akinek a palettáján ne lenne legalább egy csecsemőtenyérben is elférő kis repülő kütyüje. Mindenki kamerás drónt akar, mert az milyen menő már. És mivel nagyon sokan fognak röpködni ész nélkül, lesz majd sok balhé is belőle, de amíg nem szabályozzák a piacot a légügyi, meg hírközlési hatóságok, addig sok-sok apró darabra törő kis drónt el fognak adni. A nagyobbakból persze nem forgalmaznak sok százezres darabszámokat – az igazán komoly, akár rendőrségi vagy katonai feladatokra, kamera mozgatásra alkalmas, sokrotoros gépek nagyon összetett, bonyolult és minőségi alkatrészekből összeszerelt repülőeszközök, amik használatához komoly tapasztalatra és vastag pénztárcára van szükség.

Egyes multirotoros gépeket kifejezetten rendfenntartóknak terveztek

A hagyományos játékokat bemutató pavilonokban gyorsan rájön az ember, nem az atomfegyverek birtoklása az igazi hatalom. Hanem a Star Wars és egyéb Disney-márkák jogai feletti rendelkezési jog. Nincs, ismétlem nincs olyan játékkategória, amiben ne lehetne Star Wars témájú sorozatot találni, legyen az drága távirányítós modell, előre festett, összepattintható makett, építőkészlet, plüssfigura, vagy egyszerű gumikarikák. Mindenhonnan R2D2-k, X-szárnyúk néznek az emberre (igaz, a februári Star Wars dömping sehol nem volt a most tapasztalhatóhoz képest), de ha találunk egy sarkot, ahol épp nem az Erő ébred, az biztos, hogy sárga Minyonokkal van tele.

Nem túloznak, tényleg a galaxis egyik legjövedelmezőbb márkája a Star Wars

A legszebb, amikor egy felfújható, távirányítós R2D2-n röhög két felfújható, távirányítós Minyon. Disney-ék világhatalomra törnek, az ISIS hozzájuk képest ügyetlen hobbisták gyülekezete, robbanthatnak, amennyit akarnak, az öreg Walt örökösei úgy tekerik az ujjaik köré és irányítják a világot, ahogy egyetlen fanatikus vallási csoport sem lesz soha képes.

Fííjjűfű-pritty?? H-ha-ha-ha! Banana!

Azt most, így egy héttel Karácsony előtt le kell szögeznem, láthatóan senki nem volt eléggé felkészülve a Star Wars-őrület méreteire, mert az, hogy kenőmájastól kezdve az aprósüteményen át minden Star Wars dizájnt kapott, azt egy dolog, de hogy az igazán kurrens SW-játékokból egy csomó már egy héttel a film bemutatója előtt csak itt-ott kapható, az elgondolkodtató. Van, amire azt mondják, hogy legközelebb februárban jön új szállítmány, de beszerzési próbálkozásaim során találkoztam olyan termékkel is, amire egész egyszerűen mostanáig nem született a Disney-vel licenc megállapodás a kelet-európai piacra - magyarul a világon mindenhol kapható, csak itt nem.

A Revell standon már a bejáratnál Csillagok Háborúja-túladagolást lehetett kapni

Nem lehet nem észrevenni, micsoda pezsgés van az építőkocka-piacon. A szerzői jogok, illetve a vonatkozó szabadalmak miatt a LEGO-klónok helyzete nem fekete vagy fehér sok piacon, de az világosnak látszik, hogy mivel a technikai szabadalom oltalma már jó ideje lejárt, nem sok akadálya van annak, hogy egy rakás gyártó olyan játékokkal jelenjen meg, amire nem véletlenül írják rá, hogy „Más rendszerekkel is kompatibilis”. Ez magyarul azt jelenti, hogy vedd meg nyugodtan, otthon a gyerek simán belekeverheti a már meglévő LEGO vagy DUPLO kockák közé, a jobb másolatok esetében gond nélkül illeszkedik azokkal. Hogy melyik másolat milyen minőségű, nehéz kideríteni, itthon ezeket nem, vagy csak nagyon ritkán lehet kapni, Magyarországon még él olyan oltalom, ami miatt a LEGO sikeresen akadályozza meg a klónok támadását.

Ha nem látná az ember a márkajelzést, simán gondolhatnánk LEGO készletnek is, egy csomó alkatrész megszólalásig hasonlít a dánok kockáira

Az arcátlan LEGO-másolatok sok országban nem forgalmazhatók, de azok a játékok, amik csak a LEGO-szisztémát, méreteket másolják, gond nélkül a piacra kerülhetnek számtalan országban, éppen ezért nagy és neves gyártók jelennek meg tökéletesen LEGO-kompatibilis rendszerekkel. Van, aki összepattintós makettekhez használja a jól ismert illesztőcsapos megoldást, van, aki az orosz rajzfilmsorozatból ismert Mása és a Medve figurákhoz gyárt alkatrészeket. Aztán több cég is készít világító kockákat, amiket egymásra rakosgatva akár egy karácsonyfát is felépíthetünk.

A LEGO-elemek mintájára készülő világító kockákból akár fenyőfát is építetünk

Ez utóbbiak talán a hardcore LEGO-fanek szemében is elfogadhatók, de rendes kocka-őrült nem szennyezi be a kezét másolatokkal. Hiába nagy a kísértés, hogy valaki tankos meg katonás készletet vegyen - hiszen a dánok kötik magukat ahhoz, hogy fegyvereket, harckocsikat, katonákat nem gyártanak (itt most a Star Wars katonák és lézerágyúk kérdését ne feszegessük) – az emberekben ott van a sok évtizedes márka kötődés, sokan viszolyognak a másolatoktól. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy bár nem hivatalos LEGO-termék, de a LEGO-vonatokat színes-szagos-zajos, igazi terepasztali élménnyel felruházó kiegészítőket a szemellenzős márkahívők sem fogják kiátkozni.

Nem a LEGO-mozdony, hanem a bele szerelhető különleges elektronika az érdekes. Úgy vezérelhetjük a vonatokat, mint egy bármilyen modern terepasztalon: egyedi azonosítók, fény, hang - a teljes programot tudja

A szabadtéri játékok közt most az egyensúlyozó deszkák, Segway-másolatok a menők, de ilyeneket a kiállításon csak elvétve lehetett látni, fene se gondolta volna, hogy a hype mostanra odáig fajul, hogy egyre több nagyvárosban tiltják be ezek használatát, mert a gyalogosok közt ilyen kétkerekű ízékkel száguldozni elég veszélyes. Amire viszont nem lehetett nem felfigyelni, az a sok driftelésre kitalált, három-, négy- vagy éppen ötkerekű járgány. Mindenféle megoldással igyekeznek alkalmassá tenni a pedálos és elektromos gépeket, hogy úgy kanyarodhasson farolva az ember, mint a nagyok. Az egyik gyártó bolygókerekeket használ, a másik kőkemény műanyagból fröccsöntött hátsó gumikat, de a cél mindnél ugyanaz: a lehető legbiztonságosabban driftelni a játszón, a hinták közt.

Ez a drift-gokart már úgy működik, mint az igazi autók. a hátsó kerekeket hajtja egy villanymotor. Annyi csak a csalás, hogy a hátsó gumik kőkemény műanyagból vannak, hogy könnyen elveszítsék a tapadást

Azért aki hagyományosabb játékokra vágyik, azokra is gondoltak a fejlesztők. A huszonegyedik században már homokozni sem úgy fognak a gyerekek, mint régen: a varázshomokkal a szoba közepén is nyugodtan lehet homoktortákat sütni, ráadásul akár színes sütiket is gyárthat a kölyök. A hagyományosnak mondható játékok közül viszont ez a műanyag alkatrészeket tartalmazó csomag volt a nagy kedvencem. Végre lehet mondani a gyereknek: kisfiam, légy szíves játsszál az étellel!

Minden gyerek álma válik valóra, amikor anya ráordít: kisfiam, játssz az étellel! Bármilyen zöldségből versenyautó, repülő válik pár műanyag alkatrész segítségével

Nagyjából bármilyen zöldségből, de akár kifliből, zsömléből pár perc alatt versenyautót lehet faragni. Talán így hamarabb rá lehet venni a gyerekeket arra, hogy egyenek zöldséget, a répátől ügyesen fogsz fütyülni dumát úgy sem veszik be. És abban is biztos lehet az ember, hogy ezeket a kisautókat nyugodtan megrághatják a kölykök, nem hogy egészségtelenek, de tele vannak vitaminnal.

Jó a forma, hozza a 911-est, persze lexanból nem lehet túl részletes karosszériát csinálni, különösen nem ebben a méretben

Végre eljutottunk idáig. Imádtam az Iwavereket, ezeket az 1:28-as méretarányú kisautókat, mert jó minőségűek voltak, klassz távirányítót adtak hozzájuk, egész jól bírták a strapát, a puzzle-szerűen összeilleszthető versenypályán pedig óriási jókat lehetett kergetőzni a haverokkal. De. Ezek a kisautók sajnos csak hátul hajtottak, ami ugye egy 1:1 mératarányú kocsinál kimondottan örömteli dolog, de ekkora méretben megnehezíti az ember életét, mert ha nem tökéletes közeli a tapadás, csak esik-kel velük az ember, mint disznó a jégen. Márpedig otthon, esetleg az irodában, iskola folyosón, tornateremben általában nem ideálisak a körülmények.

A BMW is elég jól sikerült, igaz, a dekor kicsit becsapja a szemet - e fényezetlen kaszni sokkal béemvésebb

Ha az ember arra vágyik, hogy szinte bárhol, bármilyen felületű (de azért sík) padlón jóízűt csapathasson, elengedhetetlen az összkerékhajtás. A Kyoshónak már régóta van ilyen alváza, de sajnos a maga durván ötvenezres indulóárával sokak számára a luxus-kategóriába esik. A MiniQ viszont egyáltalán nem drága. MiniQ, na igen, ez a név egy kicsit izé, de hát mit csináljunk, egyszerű, gyors megoldás kellett: a Kyosho MiniZ kategóriájában lép piacra, ezért valami hasonló nevet akarhattak. Hogy miért pont Q, nem tudom, hiszen lehetett volna még ugye MiniB, esetleg MiniG, vagy mondjuk MiniP, de gondolom a Q a minőségre utal (esetleg a négykerékhajtásra?), ezért választották ezt a betűt. Szóval MiniQ.

Mihez képest nem drága a MiniQ? A MiniZ-hez képest ugye kimondottan bitang olcsó, hiszen a kezdő készletet, amit most is kóstolgatunk, 22.900,- forintért lehet megvenni. Egy hatezer forintos szupermarketes gagyihoz képest viszont a világ pénzét elkérik érte. Ha meg azt nézem, hogy ez az egész kisautó akkora, mint egy felnőtt ember keze, és 15-20 ezer forintért már zenélős terepjárót, meg nagy formaegyest is kapni a diszkontban, innen nézve kifejezetten átverésnek is hiheti az egyszerű vásárló. De azért azok, akik nem csak ár és méret alapján választanak, elég gyorsan rájönnek, jobb biznisz ezt venni, mint valamelyik nnnaaagy dobozos csudamasinát. Oké, a gigantikus karton jobban mutat a fa alatt, a Facebook fotón is menő egy kisiskolás méretű versenyautó mellett pózoló gyerek.

Ez az apró doboz rejti a ez egybeépített rádióvevőt és a motorszabályzót

Csakhogy ez a kisautó még akkor is működni fog, amikor a játékautók mind az elektronikai szemét színes kupacába kerültek. A minősége meggyőző, már napok óta kergetem én is, és a boltba letévedő gyerekek is – csak a tölthető AAA elemet kellett benne cserélni, semmi mást. Ráadásul ezeket a kis mikroceruza akksikat sem kell túl gyakran töltögetni, érzésre olyan 30-40 percet elmegy velük az autó. Ha esetleg mégis valami törne-kopna, cikkszám alapján lehet minden apró alkatrészt cserélni benne. De mivel kicsi és könnyű, nem érik akkora erők az alkatrészeket, mint mondjuk egy 1:10-esnél, kevesebbet is törnek, lassabban is kopnak a cuccok – ez nagyjából minden 1:28-asra igaz.

A felváz mart kompozit-lemezből van. A fogaskerekek nem kaptak tokozást, de ebből eddig még nem származott probléma. Az összkerékhajtás megfizethetetlenül jó dolog ebben a kategóriában!

És persze nem csak pótalkatrészek, de tuning cuccok is léteznek a kisautóhoz, a kemény műanyagból készült driftgumikat azonnal feltettem a tapadósak helyére, ezekkel a parkettán úgy lehet kilinccsel előre kanyarodni, hogy könnybe lábad a szemem. És a 2,4GHz-es kis pisztoly-távirányítóval meglepően precízen irányítható az autó – pedig ez tényleg csak a belépő modell, a legegyszerűbb rádióval, ötvezetékes mikroszervóval, siklócsapágyakkal, műanyag alvázzal. És még ez az egyszerű távirányító is tudja azt, amit sok más nem. három teljesítményszintből lehet választani, hogy a gyerek meg tudja szokni az irányítást, majd szépen fokozatosan tőgázzal csapathasson.

Nem egy bonyolult távirányító, de tökéletesen teszi a dolgát. Talán nem is baj, hogy kevés az állítási lehetőség, láttam én már olyat, hogy addig nyomogatták a gombokat, hogy se előre, se hátra

Az alváz és a futómű alkatrészeinek anyaga tökéletes, igaz néhol találni rajta sorjákat, de ez nem befolyásolja a használati értéket, viszont elég rugalmas a plasztik ahhoz, hogy jól bírja a gyűrődést, ugyanakkor ahhoz meg elég kemény, hogy ne az legyen az ember érzése, tejfölös pohárból fröccsöntötték az egészet. Az alvázat ráadásul egy kompozit-lemezből mart felvázzal merevítik, nem is tekeredik. Mind a négy kerék független felfüggesztést kapott, igaz, csak az egyszerűbb, csapszeges fajtát – aki lengőkarosra vágyik, az vagy vegyen nagyobb autót, vagy szurkoljon le egy komolyabb összeget, mert persze 1:28-ban is kapni dupla keresztlengőkaros alvázakat, de nem ebben az árkategóriában. De legyünk őszinték: ha a Kyoshónak hosszú évekig, még versenyzéshez is megfelelt a csapszeges futómű, nekünk sem lehet sok okunk panaszra.

Az elemtartóba 4 darab AAA elem vagy tölthető elem rakható. Jellemző a kisautó igényességére, hogy az elemtartót és a motort is lágy, szilikon szigetelésű, nagy átmérőjű vezetékek kötik össze az elektronikával

A MiniQ-kat kétféle kasznival szerelik, egy Porsche és egy BMW formájú, lexanból készült karosszériás verzióból lehet választani. A forma mindkettőnél teljesen rendben van, a fényezés dizájnjával sincs gond, de a feliratokat már érheti nem kevés kritika. Csakhogy Micehlin, Magic1, Splendid, Gallant, Yearlg feliratok virítanak mindenfelé. Persze, Ázsiában ezek még így is elég jól néznek ki, nekik a latin betű pont olyan nehezen olvasható, mint nekünk az ő írásjeleik, csoda, hogy a világot Procshe-feliratú pólókkal árasztják el? De nem kell sokat rugózni a furcsa feliratokon, akinek nem tetszik, matricázza át, vagy vegyen fényezetlen kasznit, az is van, Porsche, BMW, Lancer Evo és Ferrari F360-t is választhat. De úgy sem fog, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy mekkorát lehet sederinteni a kocsival, és hogy mennyire semmi kárt nem lehet tenni ezekben a vákuumformázott, belülről festett kasznikban.

A Porsche kb két milliméterrel rövidebb tengelytávot kapott, a BMW-nek viszont keskenyebb a hátsó kereke

Én most minden szabad percemben bóják körül driftelgetek a kisautóval, a fene tudja miért, talán a hosszú tengelytáv, talán az alacsonyabb súlypont miatt, de sokkal kezesebbnek tűnik, mint a Kyosho MiniZ. Persze az is igaz, hogy a nyitott hajtás miatt hamarabb összegyűjti a szöszöket, de a takarítást egy ecsettel és egy csipesszel pillanatok alatt el lehet végezni. Amire most a legkíváncsibb vagyok, az az, hogy mit török először össze rajta, illetve hogy mi fog leghamarabb elkopni. Tesztelem, használom, és mesélek a tapasztalatokról.

A dobozon minden információ rajta van

Őrület van, kérem, amiből mi sem maradhatunk ki. Bele sem merek gondolni, mi lesz itt a film bemutatása után, az emberek már most is szinte csak a Star Wars-cuccokra mozdulnak rá. A sok érdekes játék közül most ezt az X-szárnyút pécéztem ki, mert ilyet még nem fogtam kézben.

A nagyobb alkatrészek bliszterbe szorítva, a kisebbek nejlonba csomagolva kerültek elő a dobozból. A törzs-feleket nem volt könnyű kiimádkozni a bliszterből.

Mitől érdekes ez a gyerekeknek való készlet? Hát pont ettől, hogy egyszerűre, de igényesre kell megcsinálni azt a játékot, aminél az a cél, hogy a gyereknek tessen is, és miután az elsőt megkapta, a többiért is nyaggassa a szülőket, rokonokat. És éppen ettől izgalmas, hogy egy Revell készletről beszélünk – a régi makettjeik esetében gyakran nem figyeltek eléggé oda, amikor igényeskedni kellett. Meg aztán ott van benne a hangmodul, ami azzal kecsegtet, hogy már a fenyőfa alatt idegrángást kaphat a család, viszont a gyerek fültől fülig vigyoroghat minden egyes lézerágyú sorozat után.

Ez az összes alkatrész

Mi van a dobozban? Jól megleptek, mert az összes alkatrész külön van csomagolva, egyetlen darabot sem kell öntőkeretről levagdosni. Én még nem láttam makettet, amihez ennyire _tényleg_ semmilyen szerszám nem kellett. Még a hangmodul gombelemei is a helyükön várják az első bevetést, egy szigetelő műanyag lapka kirántása után már használható is. A kis robot – akinek a neve BB-8, az új X-szárnyúkban már nem R2D2 ül hátul – fejét kell megnyomni, hogy a három különféle hanghatást előcsaljuk.

Ez az alkatrész felelős a hangért. A kis átlátszó műanyag fóliát kell kihúzni, hogy működjön

Ó, és ha már említettem, hogy új X-szárnyú: ez bizony csak messziről, hunyorítva hasonlít a klasszikus X-szárnyú vadászra. A The Force awakens – Az ébredő Erő krikszkraksz-szárnyúin jól láthatóan másfajta hajtóművek vannak, és a szárnyak formája és mérete is más, mint a klasszikuson. De ha jobban utánaolvas az ember, kiderül, hogy nincs két egyforma alkatrész, ez, amit a dobozból meg lehet építeni, egy X-Wing Evo, nem kétséges.

Egyetlen mozdulattal összeálltak a szárnak

Az összeépítés pedig annyira gyerekjáték, hogy szinte szót sem érdemes vesztegetni rá: ott a rajzos útmutató, az alkatrészek, lehet összelapátolni. Ami furcsa, hogy az alkatrészeket nem számozták be, de a rajzon szám szerint említik őket. Mindegy is, nem okoz nagy fejfájást forma alapján beazonosítani a darabokat, fényképezéssel együtt sem volt öt percnél több az összeszerelés.

A szárnyak végére ugyanaz az alkatrész megy - a nagyobb illesztőcsappal a szélesebb, a kisebbikkel a keskenyebb szárnyra. Elég szorosan illeszkednek ahhoz, hogy ne essenek le, de nem túl szorosan ahhoz, hogy kényelmesen lehessen összeszerelni a darabokat

Jó, fényképezéssel együtt több volt, mert mindenképp meg akartam mutatni, hogy a pilótafülke egész részletes, hogy a szárny végeire kerülő fene tudja micsodák milyen ügyesen vannak megoldva – ugyanaz a darab minden szárnyhoz stimmel, de úgy vannak az illesztő csapok és mélyedések kiképezve, hogy minden tökéletesen a helyére kerüljön, semmit ne lehessen összecserélni.

Egyszerű kis készlet, de a minősége egész meggyőző, nincsenek sorják, problémás illesztések, minden úgy csúszik össze, mint ha valami LEGO-készlettel játszanánk. És viszonylag masszívak is az alkatrészek, sem a nyitható fülketető, sem a mozgatható szárnyak nem fognak az első játéknál letörni. A főfutókat persze hamar el fogják hagyni a kölykök, mert azok nem kihajthatók, mint az orrfutó, hanem csak a szárnyba kell beledugni a futószárat, de egy ilyen vadászgépnek nem a polcon kell porosodnia, hanem nagy sebességgel üldöznie a Sötét Oldal gépeit. Én sem bírtam magammal, azonnal fordultam egy kört az X-szárnyúval, lőttem, amire csak lehetett.

A kész X-szárnyú vadászgép

Sok lemaradásomat kell behoznom, vagy három évre visszamenően nem meséltem el, milyen kincseket sikerült beszereznem. Ezzel a poszttal elkezdem ledolgozni a hátrányt. Kis lépés ez nekem, még kisebb az emberiségnek, talán szükségtelen is, de a belső kényszer nagy úr.

Veterános börzére nem csak autó- és motoralkatrészekért jár az ember. Nagyjából bármit lehet az ilyen zsibvásárokon kapni, ahogy markosnádasék mondták, talán még máig harcoló német alakulatokat is. Mondjuk a mannheimi Veteramán nem biztos hogy örülnének az ilyen hasonlatnak, de most magunk közt vagyunk, mi meg értjük a viccet.

Asszem két éve láttam meg a Veteramán ezt az összerakott, közel teljes Lego-szettet egy kis kempingasztalon. Nem bírtam magammal, ráadásul nem is egyedül volt, de nem lőhetek le minden poént egyszerre. Az árat ne kérdezze senki, már nem emlékszem rá, de bőven-bőven fájdalomküszöb alatt volt. Ha valaki nagyon erőszakoskodna, azt mondanám, ez a készlet olyan két-háromezer forintos nagyságrendél nem lehetett többe.

A csoda az benne, hogy ez még tényleg nagyon régi, nagyon klasszikus Lego, ha az ember rákeres a vonatkozó tematikus oldalakon, gyorsan kiderül, egy 1969-es kiadású készletet láthatunk a képeken. Lehet, hogy a kockák maguk pár évvel fiatalabbak, hiszen nem csak abban az évben árulták, amikor piacra dobták, de a dizájn bizony közel ötven éves.

Imádni való minden részlete, sajnos a fenyőfa semmiképpen sem korhű, az eredeti készletben egy egészen más stílusú lombos fa volt, meg hiányzik a bokor és a kémény teteje is, de legalább az antenna megvan, az nekem kicsit fontosabb. Csodálatos a fekete-fehér kockás padlójú terasz, a gigantikus ablakok, eleve ez a lapos tetős forma. Az egész épületegyüttes, inkluzíve a kocsibeálló nagyon letisztult, nagyon skandináv. És ugye egy menő, modern ház tulajdonosának menő, modern autó dukál. Egy menő granturismónál, egy fasza kis kupénál kevesebbel nem is érheti be a tulaj, ilyen áll az udvaron.

Nézzék meg ezt a kisautót: az orrán egy kimondottan járművekhez gyártott, hűtőrácsos-fényszórós 4x1-es tégla, a futóművében ősrégi, egész kocka magas kerék blokkok, a gumik futófelülete még sima. Ilyen abroncsokat 1976 után már nem nagyon gyártottak. Még nincsenek kimondottan járművekhez készített szélvédők, nem szempont, hogy a minifigurákat be lehessen ültetni – naná, még ős-minifigurák sem léteztek ekkor.

Mini osztálykiránduláson voltunk a szerkesztőség nem nyaraló tagjaival: buszos gyárlátogatást szerveztek az omnibuszos srácok. Erről majd nemsokára jönnek a beszámolók, én most a mátyásföldi túra kisautóblogra kívánkozó részét mutatnám meg.

1:24-ben közel fél méter hoszú a 415-ös

Lengyel László a látogatás végén, szerénykedve húzott elő egy kartondobozt, és mutatta meg nekünk ezt a 415-öst. Lehet, hogy sokan majd meg akarnak verni ezért a kijelentésemért, de meggyőződésem, hogy ilyen minőségű Ikarus busz még sosem járt a volt gyár területén. Aki csinált már életében akár csak egy komoly makettet, az tudja, menni munka van abban, hogy ilyen tiszta legyen a végeredmény, ha sok száz kis műanyag alkatrészt kell összeragasztgatni. És azt is tudja, hogy mennyi elképesztő meló a semmiből létrehozni azt a sok alkatrészt: ezen a buszon szinte minden egyedi és kézzel készült.

Nézzék az ablaktörlőket! A szélvédőüvegeket László vákuumformázással gyártotta

A tapasztaltabbak kiszúrják az Italeri felniket és gumikat, ezek valamilyen kamionos szetből származnak. Minden más azonban saját készítés: sztirol lemezekből, rudakból, csövekből, fotómaratott alkatrészekből állnak össze a kaszni, a beltér darabjai. Az én agyam a rendszámtábla keretnél füstölt le, 1:24-ben, de igazából semmilyen méretarányban nem láttam még csak hasonlót sem.

Még a tetőalakra is jutott tájékoztató matrica. A rendszámtábla tartó műanyag keretet olyan részletesen sikerült kidolgozni, hogy az már szinte fáj

Megvan az összes matrica, a fülke hátfalánál a szürke függöny. A kapaszkodók fittingjei. A lépcsők környéke, a fűtésdobozok. Az összes kis kapcsoló. Nem azt mondom, hogy nem lehetne még ennél is részletesebb egy ekkora makett, mert természetesen lehetne. Az alváz, a futómű, a motortér mind lehetne még kidolgozottabb, de lássuk be, ez azért már így is fergeteges.

A műszerfalon minden a helyén

A legszebb az egészben, hogy ha minden jól meg, egyszer bárkinek lehet egy ilyen Ikarus 415-je, mert László minden alkatrészt úgy gyártott le, hogy viszonylag egyszerűen reprodukálható legyen műgyantából. Azt persze senki ne gondolja, hogy impulzusvásárlóként bármelyik játékboltban megveheti. Az ilyen kis szériás makettek a sok tízezres kategóriában mozognak, és természetesen nekünk kell összerakni, lefesteni, sok-sok saját munkát beletenni. Ha már lesz sorozatban készült készlet, mindenképpen megnézzük közelebbről is. Adig is kattintsanak bármelyik képre, nézzék végig a galériát, van min ámulni!

Lengyel László gondos Godzillaként rakosgatja a kicsinyített Ikarus-t

Kötelező póz a Kontrolleremberrel

Azt mondta gyors telefonos összefoglalójában a magyar "pilóta", hogy ezt sajnos ő rontotta el. Szeretnék én olyan bénázást elkövetni, mint amit Tóth Antal hozott össze a Carrera-világbajnokságon. De tényleg, amikor ebben a sportágban valaki úgy csúszik le a dobogóról, hogy előtte csak német és osztrák versenyzők vannak, az szinte felér egy győzelemmel. Mint ha japánok mögött lennél negyedik origamiban, kínaiak szorítanának le a dobogóról pingpongban, úgy, hogy mindenki más, aki nem japán, vagy kínai, csak mögötted kullogna.

Természetesen Benjáminnak is kellett egy közös fotó az idei világbajnokkal

Magyarország nem egy slot-car nagyhatalom, de a Tóth családnak köszönhetően ott vagyunk már a világ slot-car térképén. Ugyanis 2012-ben Antal fia, az akkor hétéves Benjámin képviselte hazánkat a Carrera VB-n – igaz, akkor nem sikerült bejutni a döntőbe, de egy hétévestől már az is komoly eredmény, hogy összemérhette magát a világ legjobbjaival. A családfő viszont viszont nem takarózhatott alacsony korral, kevés tapasztalattal, hiszen a magyar bajnokságot már igazán komoly versenyekben nyerte meg, az otthoni pályán, amin három éve még Benjámin gyakorolt, most ő koptathatta fényesre a kontrollert.

Egyforma Ferrarikkal és Astonokkal mentek a csaták

Sajnos idén mi nem lehettünk ott a Nürburgring főépületében felállított pályánál, hogy élőben nézhessük végig a csatákat, de a három évvel ezelőttiből kiindulva most sem lehetett kisebb a versenyzők akarása és a feszültség. Ami nem csoda, nem csak a dicsőség és a Carrera-kupa járt a győztesnek, de egy tízezer eurós utazást is nyert a bajnok. Azért azon már van mit izgulni, ha ekkora a tét.

Tizenkét országból tizennégy versenyző állt az összesen 40 méter hosszú Carrera-pálya mellé, hogy teljesen egyforma, véletlenszerűen kisorsolt, vadonatúj Ferrarikkal és Astonokkal álljanak rajthoz. Ami slot-car versenyt eddig láttam, mindben két fontos visszatérő elem határozta meg, hogy valaki mennyire jó eredményt ért el a végén: ügyes nyálazás, és a hidegvér. A kocsik hátsó – meghajtott – kerekét benyálazott ujjal tisztítják meg a versenyzők, minél zsírmentesebbre, pormentesebbre sikerül nyalni a slickeket, annál jobb lehet a rajt és az első pár kör. A hideg fej pedig abban segít, hogy a totális koncentráció mellett az ember ne izgassa fel magát azon, ha valaki megelőzi, vagy esetleg ő maga kisodródik. Hiába villámgyors valaki, ha minden második körben kirepül a pályáról, mire a segítők észreveszik, és visszarakják a pályára, simán elmegy 2-3-4 másodperc, de akár több is. Ez olyankor, mikor egy teljes kört megtesznek a versenyautók 8-9 másodperc alatt, akár több körös hátrányt is okozhat.

Látni, nem babra megy a játék

Azért ezt a 8-9 másodperc/kör időt érdemes kicsit tovább boncolgatni. Ez, ha a 40 méteres pályával számolunk, 16 km/órás átlag sebesség, ami, hogy ha méretarányosan felszorozzuk (1:32-es autókkal versenyeznek), kijön, hogy olyan gyorsan kell menni, mint ha egy 1,25 kilométeres pályán kellene 512 km/óra tempós átlagot menni. Ehhez azért kellenek a reflexek, na.

Hárommillás utazásért érdemes volt sokat gyakorolni

A végső sorrend (a verseny 24 körös volt, zárójelben a versenyzők összideje):

Erich Öhler (230,534 másodperc) – Ausztria
Dominik Mühlberg (251,089 másodperc) – Németország
Tobias Radlinger: (258,375 másodperc) – Németország
Tóth Antal: (265,003 másodperc) – Magyarország

Tóth Antal egyáltalán nem tűnt csalódottnak, amikor a versenyről kérdeztem, azért egy ilyen mezőnyben "csak" negyediknek lenni nem kis fegyvertény."Majdnem, hogy családias volt a légkör, ez nagyon meglepett, 2012-ben mindenki morcosabb volt, senki senkire nem mosolygott. Idén ment végig a poénkodás, a nevetgélés: pacsi akár kiestél, akár nem, ha jó időt mentél, ha nem. Még akkor, 2012-ben megfogadtam, én is eljutok egyszer versenyzőként a VB-re – hát most sikerült.Célom a legjobb 4 közé jutás volt, ez sikerült. Nem mondom, megfordult a fődíj is a fejemben, de kinek nem? Magamnak köszönhetem, hogy csak 4. lettem, de olyan ideges voltam amilyen még életemben nem." Hiába csúszott le Antal a dobogóról, a negyedik helyezést is elismerték a carrerások: egy külön az alkalomra gravírozott iPad és egy limitált szériás, szintén gravírozott Timex óra emlékezteti a nagy csatára.

Ezt az iPadet nem hiszem, hogy valaha is el fogják adni

Nálunk nincsenek évtizedes múltra tekintő klubok, ahol gigantikus pályán, akár saját készítésű autókkal már generációk nyomkodnák a szabályzókat. De úgy tűnik, egyre többen vannak, akik – hála a Carrerának – komolyan belebonyolódnak ebbe a szobai autóverseny-sportba. Talán nem kell sokat várnunk, hogy legyen egy magyar világbajnokunk.

Egyesek már pelenkában úgy vezetnek, ahogy mások sosem fognak tudni. Csak kell hozzá egy megfelelően kicsi, és menő autó.

Először csak ezt a videót láttam meg, amiben a kölyök tényleg a legnagyobb főnököket megalázóan parkol be két járgány közé. Még a kanyarokban is el-elindul a kisautójának a segge, de nem hibázik.

Aztán belefutottam ebbe. Neki nem kel játékautó, ő az igazival alázza a nagyokat. Tízéves görög kiscsávó úgy driftel az E30-cal, ahogy a világ 99%-a sosem fog. Pedig Sztavrosztól már az is szép, hogy egyáltalán eléri a pedálokat.

Nekünk, egyszerű halandóknak marad az RC-drift, akár 1:28-ban:

Persze hogy csaltak, egyértelműen nem egy menetben vették föl a videót, sőt, talán sosem tudnák egy húzásra lefűzni a pályát, de ettől még baromi látványos. És nagyon tetszik, ahogy a kamerát a kocsi mögé szerelték. Pontosabban csak annyit látok, hogy egy plexi vagy polikarbonát lappal oldották meg az összeköttetést, de vajon hogy oldották meg, hogy a kamera nem libeg-lobog? Kerekeken gurul? Mert egy ilyen vékony műanyag lap nem tartja meg rezgés nélkül a kamera súlyát. Talán lesz Így készült film is, addig is tessék élvezni, és utánacsinálni.

A modellezés addiktív hobbi. Akármennyire is elhatározza az ember, hogy csak egy gépet vesz, vagy, hogy tényleg nem akar többet, előbb-utóbb úgyis jön még. Mert nem elég, ha van homokfutó, kell egy monster. Meg egy short course truck. De akkor már egy triál-autó is. Meg kell valami aszfaltra. Meg a levegőbe. Ki ne tudná folytatni?

Lehetne nyavalyogni egy sort a Fast and Furious szériáról, de több okból sem teszem. Az egyik, hogy láttam, tizen- huszonéves autóbuziknak mennyire fontosak ezek a nekem csak blődli filmek. És ha ilyen bárgyú akciófilmek a kapudrogok a jövő/mostani generációnak, hogy autófüggővé váljanak, hát legyen. Ha meglátják azt ezekben a gépekben, amiért mi is imádjuk őket, mit érdekel engem, hogy műmájer fejű fazonok rajzfilmekben is túlzás számba menő mutatványain ejtik el a popcornos zacskót.

A másik, hogy én csak a legelső mozifilmet láttam, azt is csak tévében (innen azért érezhető, mennyire izgultam rá), és ugye most már a hetedik rész a legfrissebb, tehát nagyon nem vagyok képben. Az ember meg legalább kóstolja meg a majomagyvelő-burgert, ha el akarja mondani, milyen az íze. De engem már a látvány is taszít, ezért csak felületesen tudom megítélni a csemegét. Ennyiből (tehát a beharangozókból, az így-úgy elcsípett filmrészletekből, meg az első rész emlékei alapján) azért ezzel együtt is igen nagy magabiztossággal meg merem kockáztatni, az alábbi kisfilmnek (amit a Furious 7 miatt kaptak fel megint) több köze van a valósághoz, mint a F&F bármelyik részének. Itt igazán akkorát ugratnak a kocsikkal, hogy egy toronydaruba akadnak az autók, a csillogó karosszéria alatt tényleg nagy teljesítményű motorok és hajtásláncok vannak, nem pedig egy bogár alváza.

Ahányszor csak elindítom a kisfilmet, széles mozdulatokkal lengetem a kalapomat. Sok meló van benne, szépek az RC autók, ügyesen megcsinálták a helyszíneket, de ami igazán lenyűgöz, az az, ahogy a kamerákat kezelik és az RC-autókat vezetik. Aki fogott már a kezében távirányítót, az tudja, nem is olyan egyszerű egy 1/10-es méretarányú autót úgy vezetni, hogy a képernyőn akár igazinak is el lehessen adni. A kis méret, az agresszív mozgás miatt teljesen más látványt nyújt egy száguldó modellautó, mint az igazi. Itt jól látszik, mennyi eszköz, mennyi meló van ebben a kisfilmben. És természetesen itt is zörögnek a számítógépek, mindent nem lehet a modellekkel eljátszni, kell a CGI, a számítógéppel megrajzolt lángok és robbanások.

Csináltak a srácok egy másik filmet is, az még jobban visszaadja az irreális mese hangulatot. Még több RC modell, bigger ugratások, even more robbanás, repülő, helikopter, tank, levegőbe repülő Ferrari Enzo FXX és PÓKEMBER - having a shit!

Ehhez a mozihoz is csináltak werkfilmet, érdemes megcsodálni, mennyi cucc és milyen trükkök kellenek egy ilyen amatőr filmecske összerakásához is:

Ez a pár francia kölyök tényleg megérdemel minden elismerést.

Már a Facebookon is megtalálod a Kisautóblogot! Kattints és kövesd, hogy ne maradj le semmiről, ami nem fér el a blogon.