Játszottunk már hajóval a blogon, de az egy láncfűrész motorral szerelt, hatalmas, és elég drága holmi volt. Mit tehet az ember, ha szerényebb költségvetéssel akarja megoldani a csónakázást? Például vesz egy ilyet:
A Revellt eddig leginkább a makettjeiről ismertem, bár valószínűleg inkább én vagyok tájékozatlan. Gyártanak földre, vízre, és levegőbe is, ahogy az árakat elnézem a kispénzű kezdőket célozva meg. A Tide Breaker például tizenhatezer forintért vihető haza, és ahogy a skála jelzi a doboz oldalán, ezért a pénzért már modellt, és nem játékot veszünk.
Hogy hol a különbség? Én általában úgy definiálom, hogy az alkatrészek valamilyen szabvány szerint készülnek, ezáltal cserélhetőek. Itt sincs másként, a motor 380-as méretű, és a szervo is bárhol megvehető. Ez nem csak akkor jó, ha valamit kifekszik a rendszerben, de a tuningnak is ideális táptalaj.
A hajó valahogy sokkal hamarabb válik egyhangúvá, mint egy autó, hiszen nincs lehetőségünk ugratni, driftelni, és hasonlók, ilyenkor érdemes a tempót növelni. Mi kezdésképpen egy lítium-polimer akkumulátort dobtunk be a gyári helyére, amely súlyban fele a gyárinak, nem beszélve arról, hogy mennyivel jobban megy vele a hajó. Csak egy dologra kell vigyázni: ez a fajta akku károsodik, ha túlmerítik, rosszabb esetben akár el is füstölhet. Ezt megelőzendő beépítettünk egy lipo-őrt, amely jelez, ha elértük a minimum feszültséget.
Lehet, hogy csak a személyes paranoiám, és amúgy semmi baja nem lenne, de ezzel az akkuval néha leálltam, hogy hűljön a motor. A másik gond már a mi hülyeségünk folyománya: a motor kihajtásán egy apró ventilátor hajtja a levegőt a fémházra, ebbe pedig beleakadt az új akku hosszabb kábele, és szépen ledarálta. Nem tudom, hogy a zárt testben keringetett meleg levegő mennyit számított, de jobb a békesség, kerítünk másikat.
A játék általában néhány perc próbálkozással kezdődik: a hajó valahogy sosem akar elsőre beindulni. Lehet, hogy a mi példányunkkal van a baj, de két-három újraindítás kell ahhoz, hogy végre meglendüljön. Sokszor magát a hajót nem lehet csak úgy bekapcsolni, igaz nincs is rajta hagyományos kapcsoló. A test alján lévő apró fémszegecs és a csavar között záródik az áramkör, ha vízre bocsájtjuk. A gond ott van, hogy a kis fémszegecs szeret elkoszolódni, és leszigetel.
Viszont, ha egyszer sikerül vízre tenni, akkor megy, mint a veszedelem. Az apró test hamar kiemelkedik a vízből, aztán inkább repül, mint úszik. Vigyázni kell az irányváltássokkal, a 2,4 Ghz-es táv kormánya érzékeny, és annyira kitekeredik a kormánylapát, hogy fel is tud borulni.
Sosem gondolkodtam rajta, vajon hogy áll talpra, ha egyszer felborul, pedig egyszerű: felpörgetjük a motort hátramenetbe, aztán hirtelen előre, a nyomaték pedig felállítja. Kifejezetten vicces látvány, és jobb, mint úszkálni. Azonban akármennyire is jól néz ki a manőver, nem kell erőltetni. Van tömítés a felső rész alatt, de ez sokszor úgy is beengedi a vizet, hogy csak simán megyünk vele, hát még fejjel lefelé. Okos ötlet, hogy az elektronika még a testen belül is egy zárt, szigetelt dobozba került, így nincs szabadon olyan rész, ami végleg elázhat.
Akármennyire is belépőmodell, lehet vele szép hosszú íveket rajzolni, és még viszonylag nagy hullámok közt is jól elvan. A gyár szerint hússzal tud menni az apró hajó, de az erősebb teleppel valamivel többet bír. A víz sűrű közeg, ezért nem tart olyan sokáig a játék, mintha ugyanezt az akkut egy autóba tennénk, de negyed óránk így is van. Érdekes, hogy a gyári telep tíz méter után feladta. Először arra tippeltünk, hogy csak néhány kisütés után éri el a teljes kapacitását, de inkább arról lehet szó, hogy túl régóta állt a polcon, és tönkrement.
Ha valaki hajózni szeretne, lelke rajta, nekem kicsit egysíkú szórakozás egy idő után. Persze más a helyzet, ha a haveroknak is van, úgy már nagyon nagyokat lehet csapatni egymás farvizén. Szerencsére van otthon egy másik is, az majd egy következő poszt témája lesz.
