Míg a nürnbergi kiállítási központ egymástól legtávolabb eső pavilonjai közt cikáztam, találtam rá egy kis cseh cég feltűnésmentes standocskájára. A marketingesek és dizájnerek nem a kiállítási megjelenés megtervezéséért kiállított számlákkal fedezik a család malajziai nyaralását, de a gyártó termékei nagyon is figyelemreméltóak.
A Kovap lemezből sajtolt, felhúzható óraműves meghajtású játékokat gyárt. Jobban belegondolva, nem is szabadna a játék szót használni rájuk, hiszen a lemezalkatrészek éles felületei sérüléseket ejthetnek a gyerekeken. Kizárt, hogy ezek a 21. században játékként értékesíthetőek legyenek – amennyire tudom, a Lemezárugyár utódai is ebbe a falba ütköztek. De a gyártó honlapját böngészve nem csak újabb, zseniális játékokra bukkantam, de EC-tanúsítványra is. Tehát nem csak gyűjtői értékkel bírnak, a lelkes, nosztalgikus hangulatú szülők nyugodtan odaadhatják a gyereknek a színes traktorokat meg utánfutókat, burgonya és egyéb betakarítógépeket.
Hogy a mai gyerekeket mennyire köti le egy ilyen tisztán mechanikus játék, amiben sehol egy G-szenzor, négymagos processzor, meg force-feedback. Illetve az pont van. Hiszen erőnek erejével meg kell feszíteni az óramű kis rugóját, amitől aztán a pléh járgány elindul. A traktoroknak filigrán sebességváltójuk is van. Illetve már tudjuk, nyomatékváltójuk, pontosabban áttétel-váltójuk, de a kisautóblogra elég lesz a pongyola sebváltó is, mindenki tudja, mire gondolunk.
A személyes kedvencem ugyanakkor nem a piros Zetor volt. Hanem a bogárkák. Illetve azok mutációi. Mert felhúzhatós, csáppal tapogatózó katicát már láttam. Ami ugye aranyos, de nem autó. Ha ugyanezt a mechanikát sziluettjében nagyon hasonlító formájú héj alá szerelik, amit ugyanakkor egy öreg Tatrát idéző grafikával díszítenek, nekem végem. Mikor megláttam az öreg 603-ast, meg a Tatra 87-est, teljesen kész voltam. Aztán kiderült, van hasonló Porsche 356 és VW bogár is.
Zseniális, ahogy minimális formai változtatással egy még az eredeti játéknál is sokkal helyesebb terméket hoztak létre. Ha én cseh állami vezető lennék, ezeket a kisautókat nevezném ki hivatalos cseh szuvenírnek. Mert mi tud ennél is pozitívabb szimbolikus jelentéssel bírni, mint egy olyan nemzeti ikon, amely elmegy a végsőkig (az asztal széléig), de mikor megérzi, hogy innen már nincs tovább (a kis csápok a kocsik elején ráfeszülnek a felületre,, és ha hirtelen azt érzik, elfogyott az út, mechanikusan irányt változtatnak) teljes magabiztossággal megfordul, és elkerüli a veszélyt.
Van annak bája, ahogy ezek a kőkorszaki, tisztán mechanikus játékok működnek. Manapság, mikor szinte mindent elektromotorok és kifinomult vezérlőelektronikák mozgatnak, irányítanak, felüdülés ilyesmit látni.
