Vagy makettezni? Mint már korábban említettem, én nem szeretem ezt a makettezés szót, bár kétségtelenül szoktam használni, néha jól is jön, amikor az ember a működő modellekkel való foglalkozás és a részletesen kidolgozott modellel pepecselés között tennék különbséget.

De én bizony mindig is modelleztem, nekem így egyszerűbb. Egy biztos, mindenféle rendszer nélkül fogom használni a két kifejezést.

A műanyag makettek összeépítése nagyon jó móka, jó játék, de talán sokkal fontosabb, hogy hihetetlenül sok mindenre megtanít. Nagyon jó alapot ad a későbbiekben egy rakás szabadidős tevékenységhez, vagy akár szakma gyakorlásához. Mert nem csak az történik egy készlet dobozból összerakásakor, hogy fogja az ember a kis plasztik darabokat, meg a ragasztót, egymáshoz rögzíti az alkatrészeket, meg lefesti őket, aztán kész is, lehet tologatni, sugárhajtómű hangot utánozva kézben röptetni a nagyszobában. Persze, ez az első pár készlet sorsa, de aztán fejlődik az ember kézügyessége, javul a kezei közül kikerült munka minősége, egyre összetettebbé válnak a feladatok. Az ember megtanul bánni pár alap szerszámmal, rájön, hogyan tud az oldalcsípőfogóval dolgozni, hogyan vágja meg magát a legkevésbé sniccer/szike/modellező kés használata közben. Hogyan lehet a festéket a legegyenletesebben, de nem túl vastagon felvinni a felületre, miért is kell zsírtalanítani a felületet festés előtt (ez abban a pillanatban következik be, amikor először dörzsöli le véletlenül a modell felületéről a gondosan felvitt álcázó festést), hogy a fröccsöntött műanyag felületét nem érdemes nitrohigítóval zsírtalanítani (ez általában a legérzékenyebb, lehetőség szerint átlátszó alkatrésznél derül ki). Ezek nem öncélú tapasztalások, amiket csak modellezés közben tud az ember hasznosítani, jól jönnek, mikor valaki az ablakkeretet mázolja, mikor az autón végez el karbantartást, javítást. Tudni fogja, hogyan használja az ecsetet, azt is, hogy a kocsi lámpaburáját nem próbálja meg (újabbaknál a fényszóróét sem) acetonnal tisztítani.

Ha csak ilyen jellegű gyakorlati tapasztalatra tenne szert az ember, meg annak gyereke, akkor is érdemes lenne foglalkozni ezzel az érdekes hobbival, de ennél sokkal több hozománya van a kicsinyített járműgyártásnak. Műszaki alapfogalmakkal ismerkedhetünk meg, dolgok felépítését tanulhatjuk meg, történelmet tanulhatunk, hogy csak párat említsek. Mondjak példát is? Megpróbálom.

Vegyünk, mondjuk egy hmmm.. egy 1/35 arányú Willy’s Jeep modellt. Azért ezt, mert mindenki látott már Willy’s-t, ha nem is élőben, hát a Kelly hőseiben, vagy a Ryan közlegényben, járműtörténelmi mérföldkő. Ebben a méretarányban pedig minden gyártótól egész olcsón meg lehet kapni.

A dobozban található leírásban rögtön találunk egy rövid ismertetőt. Persze nem magyarul, sajnos el kell fogadjuk, nem vagyunk elég nagy piac, inkább angolul, franciául, németül, japánul, spanyolul fogjuk ezeket az infókat megtalálni. Ja, nyelveket is tanulhatunk modellezés közben, ezt mondtam már?

A történelmi és technikai összefoglaló elolvasása után a töri szorgalmi feladatot már el is végeztük. Összeszerelés közben megtudjuk, hogy is néz ki egy alváz, milyen alkatrészeket láthatnánk egy oldalára borult Jeep alján. Aki kicsit lelkesebb, utána olvashat a típusnak, az internet használatát is gyakorolhatjuk. Persze a vonatkozó oldalak böngészésével ismét olyan mennyiségű információ birtokába juthatunk, amit feldolgozni sem kis feladat. Korabeli és restaurált autók fényképeit nézegetve, elemezve megtudhatjuk, hol kopott meg a festék a kocsikon, hová rakódott sár használat közben, hiszen gyakorlottabb építők már ilyesmikkel is foglalkoznak. Közben újabb információkkal leszünk gazdagabbak: megtudhatjuk, mit ittak az amerikai katonák (kokakólát, naná), pletykák szerint hány Willy’s Jeepet adtak a háború után a feketepiacon egy német Schwimmwagenért (ez volt a a Bogár alapjaira épült Kübelwagen úszóképes verziója).

Ha csak összerakjuk, lefestjük, matricázzuk, nem koptatunk, koszolunk, akkor is jó érzés két kezünkkel létrehozni valamit, ami aztán a polcunkon is jól mutat.

Én, személy szerint, nap mint nap hasznát veszem mindannak, amit már tizenévesen megtanultam az íróasztalom mellett modellezéssel eltöltött nagyon, de nagyon sok óra alatt. Eleinte csak, és kizárólag a repülők, helikopterek érdekeltek, aztán 16-17 évesen kezdtek az autók, motorok is mozgatni.

Megtanultam, miért is nem esik le a repülő, mi tartja a levegőben, ha mégis baj van, hogyan menekülhetnek meg a pilóták, hogyan befolyásolta az emberiség kultúráját, divatját a repülés fejlődése. Hogy miért más színű a katonai repülők alja, mit a teteje. Hogy aztán később miért lettek szürkére festve, és nem terepszínűre.

Autók, motorok építésénél megtanultam, hogyan tudok szépen fényezni, nem csak festeni, hogy a különböző alapú festék és lakk bizony képes „összeveszni”, hogyan lehet plexiből karcokat eltávolítani, mi van egy teljesen burkolt motor idomzata alatt.

A műanyag makettek építése, átalakítása nagyon sok olyan tapasztalatot adott, ami aztán a távirányítású modellek építésénél is jól jött. Sőt, az igazi autóknál, motoroknál is. Volt már a kezemben csavarhúzó, láttam már dolgokat apró darabjaiból összeépülni, átláttam a rendszert, hogy miért csak bizonyos sorrendben lehet dolgokat csinálni. Meg azt is, hogy van, amikor azzal teszem a legtöbbet, hogy nem csinálok semmit -várok, amíg szárad a festék, ragasztó, vagy míg kimegy belőlem az ideg. Mert ha izomból, dühből próbál meg az ember bizonyos problémákat megoldani, ahelyett, hogy gondolkodva türelemmel tenné, több bajt csinál, mint amennyi előtte volt.

Aztán persze hallottam már azt is sokszor, hogy azért jó, ha a gyerek modellezik, mert addig sem drogozik, huligánkodik. Mondjuk ez igaz a számítógép előtt ülésre, Playstationös lövöldözős-hentelésre, a néptáncra, meg a focizásra is. Nem azt mondom, hogy ez  minden hobbik legjobbika, de az biztos, hogy ha valakiben meg van a technika iránti érdeklődés, vagy ha csak annyit akarunk elérni, hogy a gyerek ne legyen teljesen kétbalkezes, nagyon jó időtöltés lehet.

Néha azon is el szoktam gondolkozni, vajon véletlen-e, hogy a japánoknál annyira népszerű a modellezés, illetve nem tudom nem elfelejteni, hogy a régi Csehszlovákiában bizony komolyan dotálták a modellezést. A tematikus kiállításokon látunk Cseheket, meg Szlovákokat is, szép számmal. Nem csak látogatóként vannak ott, saját termékeiket állítják ki. Lehet, hogy a műszaki kultúrájukat is alakítja, hogy már gyerekként modelleztek?

Egy biztos: modellezni jó! Próbáljátok ki, akár csak egy egyszerű készlettel, milyen az, amikor a konyhaasztalból autógyárat csináltok.

Ui.: ez a Willy’s példa annyira megtetszett, hogy meg is mutatom, hogyan áll össze egy ilyen készlet. Megyek, szerzek egyet.