Nincs olyan boltbamenés, hogy ne vennék a gyereknek valamilyen autót. Értik, a gyereknek. Persze, neki, aki ugyan két és fél éves, és betéve tudja az összes márkát és típust, de manuális képességeiben két és fél éves. Most épp a kresztáblákat tanuljuk a szőnyegen, már szépen tud egy párat és az utcán, élőben is figyeli, és mondja melyik micsoda. Nem is tudom miért mondtam ezt végig, mikor nem is erről szerettem volna beszélni, hanem az egyik koranyári estén beszerzett, eddig számomra ismeretlen tárgyról.

Erről.

Észrevettem a boltban az újféle kisautók érkezését. Ez Buragó méretű – és márkájú is egyben – nem tudom a méretarányt. Egy kicsit megpróbál bevezetni a modellezésbe, mert ez összerakható. Hogy a gyártó így spórol-e az előállítási költségeken, hogy a gyerekre-szülőre bízza az összeszerelést, vagy tényleg a közös játék-e a célja, nem tudom, de működik. Többféle is volt, én a Minit választottam, jó ízlésre kell nevelni a gyereket, meg amúgy is van otthon mindenféle Minije, legyen ilyen is.

Maga az összeszerelés nem ment zökkenőmentesen, végül maradt egy sárvédőív, ami minduntalan elenged, de ragasztani nem kell, nem is lehet, bepattintós minden. A művelet nem több tíz percnél.

A dobozból többnyire zacskók esnek ki, de csak elsőre ijesztő az ilyen sose modellezett nyomorult apukának, mint én. Egyben a beltér, egyben a lámpák, egyben az üvegek. Persze rutinos IKEA szerelőként egyből az útmutatóval kezdtem, érthető és világos minden.

Először a tetőt kell felpattintani az üvegekre, ezzel nem volt gond. A következő lépésben a lámpatestek kerülnek be a kaszniba, itt már volt egy kis gond, mert nem szimmtrikusak a lámpák, de semmiből nem derült ki számomra, melyik melyik, így elsőre rossz helyre tettem.

A következő lépés az alváz és a kerekek, ez jó móka, a kerekek is darabokban vannak, először a felnire a gumit, aztán a kis tengelyre, az alvázra a kész kereket. Tényleg, ez alvázas.

A fellámpásított kasznit és a feltetőzött üvegeket összeillesztve, betesszük az alvázat, ez nem túl bonyolult, de oda kel figyelni, mert a belteret is most illesztjük be. Ez önmagában volt vagy két perc, a gyerek egyre türelmetlenebb volt.

A belteret végül a sárvédő domborítás fogja meg, ekkor már nem esik szét az alkotás.

Végül a kerekes alváz kerül a helyére, amit a két rendszámtartó tart a helyén, sajnos az első kicsit kijár.

Kész is lett a mű, eltelt tizenpár perc, boldogabb a gyerek, és egy újabb lépést tettünk a pénzzabáló, időrabló és egyben teljesen felesleges modellezés felé. De olyan jó volt játszani egy kicsit.

Jóval ezer forint alatti árával egész kellemes, emlékeim szerint ötszáz fölött volt valahol. Azóra is részese a gyermek Mini flottájának.