A szervezők határozottan állították: nem fog esni. Az ilyen határozottság pedig még az időjárás-felelősöket is meghátráltatja: tényleg elállt az eső, a pálya felszáradt (nem mint ha ez egy drónverseny esetében szempont lenne).
Azért persze az meteorológiai illetékesek nem adják könnyen magukat. Oké, akkor nem fog esni, rendben legyen. De arról nem volt szó, hogy ne fagyaszthatnánk be mindenki seggét egy kis novemberi hideggel. És ha már így benne vagyunk, valaki bekapcsolhatná a szélgépeket is. Lobog a szélben a szélzsák...
Ahogy az várható volt, a versenyhelyzet megteszi a magáét, volt, aki izgalmában már a pilótaszékben ülve elindította a drónját, ami persze jól meg is csípte az utána kapó kezet. Aki viszont kijutott a pályára, jó eséllyel odavágta az aszfalthoz. Különbség eddig csak a módszerekben és a sebességben volt. Ki follgázzal kacsázott kettőt-hármat, ki a kapukon vett érintőt a földbecsapódás előtt. Azt hiszem egy vagy két gépet láttam egy óra alatt, amelyik tervezett leszállással ért földet - de egy biztos, a levegőben nem maradt senki, ahogy azt az ősi pilóta -bölcsesség is tartja.
Itt pedig élőben lehet nézni a profi közvetítést, a személyes élmények hiányáért a drónok fedélzeti kamerájának képe kárpótol. Ez bizony tényleg marha látványos sport.