A modellezés addiktív hobbi. Akármennyire is elhatározza az ember, hogy csak egy gépet vesz, vagy, hogy tényleg nem akar többet, előbb-utóbb úgyis jön még. Mert nem elég, ha van homokfutó, kell egy monster. Meg egy short course truck. De akkor már egy triál-autó is. Meg kell valami aszfaltra. Meg a levegőbe. Ki ne tudná folytatni?
Aztán persze akkora lesz a géppark, hogy komoly logisztikai problémát okoz a tárolás. Ricsi is így járt, ezért meg kellett szabadulni az egyiktől. Hogy miért pont erre a Traxxas 4-TEC-re esett a választás, és miért ingyen elvihetőként hirdette, azt nem tudni, de az öcsém volt az első jelentkező, így nálunk kötött ki. Ja, és annyi pótalkatrész is jött vele, hogy majdnem még egy autóra elég. És még a kaszni is egy Opel Calibrát mintáz, ami - legalábbis rc-s körökben - nem gyakori.
A kocsi szinte kiváló állapotú, az összes csapágya új, és azon kívül, hogy az egyik gátló nyomórúdja rövidebb, nincs baja. Szíjhajtású, vagyis a motor áttételéről egy bordázott szíj viszi az első és hátsó diffikhez az erőt. Ezek golyósak, nem fogaskerekesek, így a mechanika feszítésével állítható be a zárás mértéke.
Ezen a kocsin a hátsó tengely teljesen összezárt, mivel a gazdája driftre használta, és ezt a szép hagyományt mi sem akarjuk megszakítani. Próbáltam már az rc-driftet, de az első pár alkalom után valahogy elmúlt a varázs. A KPE-kerék egyszerűen túl kemény, ami a csúszásnak jót tesz, de egyáltalán nem valósághű. Ezen a kocsin viszont érdekes keverékű gumik vannak, amelyek vannak olyan kemények, hogy a kocsi még szépen csússzon, viszont be is tudnak tapadni, ha gyorsítanánk.
Sokkal élethűbb az autó mozgása, és irányítani is jóval egyszerűbb, mint egy műanyag kerekű kocsit. Nagyon finoman kezelhető, főleg ezzel a kefe nélküli villanymotorral. Üresen érkezett, roller-ként, de mivel a Himoto úgyis éppen időszakos szervizre vár,ezért egy ideig átkerült a Traxxasba a motorja. A szerkezet amúgy masszív, elképzelhetetlennek tűnik, hogy bármi is tönkremegy rajta, néhány alkatrésze még tartósabbnak is hat, mint az off-road kocsikban.
Játszani pedig elképesztő vele, ha az ember egyszer elkapja a ritmust, akkor nagyon szépen lehet vele hosszú íveket rajzolni. Érdekes, de a legnehezebb egy csatornafedelet szabályos íven megkörzőzni. Megfelelő tempóval elindítva elég csak a fordulatszámot egyenletesen növelni, így tízből kétszer sikerül az a kör. Fontos a teljesen sima felület, ami lehetőleg egyenletes minőségű. Világos aszfalton amúgy nagyjából lehetetlen a játék, a sötéten lesz igazán élethű a mozgás, ilyenen meglepően nagyokat lehet vele gyorsítani.
Egyelőre nem múlik a varázs, pedig már vagy húsz akkut kijátszottunk vele. A következő cél a gymkhana, bár ahhoz kelleni fog egy finomabb szervo, és még több gumi. Rengeteg gumi.
