Huszonnégy évvel a hátam mögött képmutatás lenne kijelentei, hogy régen minden jobb volt, de modellmotor-fronton határozottan jobban teljesített az ország. Néhány napja az aranykor egy tárgyi emléke akadt a kezembe, az MMI M 21 vagy más néven MOM. Láttam már ilyet, de a bennem élő elvetélt mérnök még mindig tud lelkesedni az apró dugattyú iránt.
A 3,5 köbcentis motor három változatban készült, attól függően, hogy földre, vízre, vagy levegőbe
szánták. A különbség a hűtőben rejlik: a repülős Pylon változatnak kicsi, a hajómotornak vizes, míg az autósnak nagyobb átmérőjű, magas, és sűrűn bordázott alumínium hőcserélő jutott. Ezek a motorok nem sokkal a rendszerváltás előtt jelentek meg, ugyanis a zalaegerszegi Magyar Optikai Művek modellmotorokkal akarta kihasználni a zavaros gazdasági helyzet miatt parlagon heverő gyártókapacitást. A dologhoz persze az is hozzájárult, hogy Hársfalvi István, a cég egyik műszaki vezetője véletlen pont ismert, és sikeres modellautó versenyző volt, aki egy olasz üzleti úton rájött, hogy a talján versenyzők bizony sokat adnának egy jóféle motorért. A forgattyúház kokillája egy szintén 3,5 köbcentis olasz motor alapján készült, a végleges terveket pedig Mayer Imrével közösen vetették papírra. Az izzítógyertyás, tengelyszívású motor felületi edzésű főtengelyt kapott, amely golyóscsapágyakon fut, a bronz hengerpersely pedig keménykrómozott felületű, benne könnyűfém dugattyú siklik. Az első elkészült prototípusok a megrendelőknek is tetszettek, koccantak a grappás poharak, majd 1991-ben megkezdődött a sorozatgyártás. A nemzetközi piacon MMI-jelzéssel – Micro Motors International – futó motor aztán még ebben az évben bekerült a Compagnucci 399-nevű RC-autóba, amit az év modellautójává választottak. Jóból sosem árt a sok, így aztán végül elkészültek a már emlegetett repülőbe, és hajóba átalakított változatok, amelyek aztán importőrökön keresztül százas nagyságrendben kerültek külföldre. Akit mélyebben érdekel a téma, annak kötelező olvasmány Gere József 100 éves Magyarországon a repülőmodellezés című kiadványa, a fénykép is az ő gyűjteményében lévő darabokról készült.
Ja, hogy miért is került hozzám? Törzsolvasónkat, Tittyee-t megfogta a tunéziai öntevékeny diákkört bemutató poszt, és felajánlotta a motort, hogy náluk biztos jobb helyen lesz, itt meg azóta is visszhangzik az alf sukran (ezer köszönet). A reptéri átvilágításnál persze elakadtam vele, egy kézipoggyászban sem fordult még elő motorblokk. Néhány furcsa pillantástól eltekintve nem ért atrocitás, elvégre játék ez, vagy mi. De még milyen szuper! A kompresszió így több mint húsz év után is megvan, a főtengely végén ott a röpsúlyos kuplung, innen már csak a lelkesedésük szab határt a felhasználásnak. Abból pedig nincs hiány.
Már a Facebookon is megtalálod a Kisautóblogot! Kattints és kövesd, hogy ne maradj le semmiről, ami nem fér el a blogon.