Kicsit rendhagyó lesz ez a poszt: a mostani kütyü se nem úszik, se nem gurul, de még csak nem is repül. Miért gondolom úgy, hogy mégis itt a helye? Egyrészt mert játék, másrészt pedig egyszerűen zseniális.
Nem új találmány, jó húsz éve az általános iskolai technikaórán mi is hajtogattunk drótból ördöglakatot. Mivel mi készítettük, ezért nem jelentett nagy kihívást, viszont amikor kaján vigyorral barátaink kezébe nyomtuk, akkor igazán jól szórakoztunk. Van ezekben a nevetségesen egyszerű szerkezetekben valami csodálatos, amiért az ember csak nézi, annak ellenére, hogy már ezerszer megértette a működését.
Aztán édesapánk ezzel a három párgrammos fémdarabbal állított haza a Nürnbergi karácsonyi vásárból, persze akkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk. Talán a legegyszerűbb a drótból hajtogatott fejtörő volt, olyan háromnegyed óra alatt fejtettük meg. A vicc az, hogy annyira nevetségesen egyszerű a megoldás, hogy elsőre véletlen jöttünk rá, és jó darabig nem is tudtuk megismételni. Óhatatlanul is bennünk volt, hogy kicsit erőltessük, de nem kell, mind a három lakat annyira finoman oldódik, hogy csak németek készíthették. ÉS pont az egyszerűsége az, ami az őrületbe kergeti az embert, mert annyira simán kéne kibújnia az egyik huroknak a másikból, de nem és nem és nem.
A következő réz-színű darabot elsőre nem is tudtam hogy megfogni, a klasszikus kérdés csengett a fejemben: ez most valami, vagy megy valahová? Három láncszemet kell szétfűzni, de a szemek bumfordi végeibe apró vájatokat martak. Elsőre tényleg úgy tűnik, hogy ez már örökre így marad, de ha az ember rájön a nyitjára, akkor leheletfinoman oldódik. De mire rájön! Ez teljes egészében az öcsém érdeme, én a kézbevétel utáni harmadik percben ítéltem reménytelennek. A földet így sem érintette, hiszen az egész család, később pedig a rokonok adták kézről-kézre habzó szájjal, és az ünnepekhez méltatlan káromkodásokkal.
Az utolsó, egyben legnehezebb lakat úgy néz ki, mint egy misztikus film mágikus kelléke. Maga a szerkezet egy korongból, és egy C-alakú lemezből áll. A korong mind a két oldalán egy-egy labirintus, a C végein két apró pöcökkel. Ezeket kell végigvezetni a két labirintuson, de nem elég, hogy a két pöcök nem egymással szemben helyezkedik el, de a két labirintus is teljesen más. Amikor az egyik oldalon könnyedén, két-három fordításból végigvezethető, a túloldal zsákutca. Három nap megfeszített munka után végül az öcsémnek sikerült ez is, ám a tortúra nem ért véget, össze is kéne rakni. A siker felett érzett örömében, egyszerűen elfelejtette megnézni, hogy merre is lehet visszavezetni.
Akárhogy is, az ördöglakat hatalmas buli, és komolyan igénybe veszi az agytekervényeket. Apám szerint az eladó, akitől vette, még vagy százféle ilyet árult, ezeket csak találomra hozta el. Remélem jövőre még vagy tízet hoz, mert egyszerűen nem lehet letenni őket. Ha megoldottuk, akkor sem lesz unalmas, hiszen folytathatjuk a rokonok vegzálásával.
Már a Facebookon is megtalálod a Kisautóblogot! Kattints és kövesd, hogy ne maradj le semmiről, ami nem fér el a blogon.