Távirányítós kisautót tesztelni nem valami informatív dolog, érdekes, hogy mennyit bír az akksi, érdekes, hogy milyen gyors és fordulékony, de ezeket kábé fél perc alatt kipipálja az ember, aki már nem gyerek, és emiatt kelleténél már legalább kéttucattal többször kiesett a meglepetés-csipa a szeméből.
Ez alkalommal a valóban egész tűrhetően forduló (villanymotoros szervó tekeri a kormányt, nem mágnes, ezért fokozatosan is lehet irányítani, ami jó. A motor elég erős benne, a leírás szerint 20 km/h-t megy, ami szobában már épp túl sok, ezért érdemes vele vigyázni. Meglepő az akku, ami elméletben 40 perces játékidőt bír, amiből 25 még viszonylag durva használat mellett is igaz, utána meg szűk másfél óra alatt feltölti a masszív adapter, ilyen szempontból kiváló a gép. Azt a bő 18 ezer forintot nem holmi sorjás kínai átverésre dobjuk hát ki. Igaz-e?
Ennek kiderítéséhez meg kellett válnom gyermeki énemtől, helyette felvettem az apai szigor mályvaszín brokátköntösét. Családi bankárunk, Kati feleségem izzóan szúrós tekintete szinte perzselte a nyakam, miközben nekiláttam, hogy feltárjam: mitől tartana nálunk tovább egy ilyen drága és fényes holmi a kínai netes gagyinál. Hiszen ez is kínai, maximum más volt a megrendelő...
Némi fogalmam már volt a Carrera és a mezei kínai cucc közti minőségről, mert bő egy hónapja volt nálam egy Carrera quadrocopter, aminek Bálint fiam a hajszálpontos mását kapta meg - eredeti csájníz kivitelben. A kettőt csak a színük és a távirányítójuk különböztette meg, legalábbis a kicsomagolásig. Aztán kiderült: míg a Carrerát hárman gyötörtünk tanulójárműként a halálba, és egyetlenegy rotor, egy csavar, egy bármi soha nem esett le róla, addig a 40 százalékkal olcsóbban beszerzett, Bálint féle (és csak általa, már gyakorlottan használt) kínai ugyan jól bírja, de minden alkalommal lerepül róla valamelyik rotor, lecsúszik a keret, már lapát is tört. Van különbség.
A Porsche esetében összehasonlító elemzésről nem lesz szó, bár korábbi (szintén kínai RC-autókon szerzett tapasztalataim alapján) azért sejtem, hogy néznek ki ezek belülről, s azt is elég pontosan tudom, miért mennek tönkre. Kösz, levelek, feltekert hajszálak, alulméretezett kapcsolódó elemek, túlhevülő elektronikák, csak nagyjából kitalált forgó-csúszó-kattanó alkatrészek - minddel volt már dolgom.
Nos, a Carrera érdekérvényesítési képessége úgy tűnik, jóval nagyobb a kínaiak felé, mint Csikós Zsoltié. A Porschén például minden elem szépen illeszkedik, a matricák (a seggén levő Carrerát leszámítva) mind állnak, nincsenek elnyomva, szép a rajzuk, a műanyag felületek csillognak, simák, nem hullámosak, a kapcsolódásoknál nem rosszabb a találkozásuk, mint egy nem-távirányítós műanyag autónál, pedig ez itt jóval erősebb plasztikból készült.
A gumik ha nem is fúvottak, de bezárták a belsejükbe a levegőt, ezért elég kemények, a hajtást masszív, hatszögletű tengelyek viszik a hátsó kerekekre, elöl független tekercseken rugózik, hátul az egész híd egyben ring a motorral-hajtással együtt, mint mondjuk az olcsóbb quadoknál.
Akkor le a fedéllel.
Mindenütt rend, folytatódik az a minőségélmény, ami kintről látszik. Jól záródó tokban lakik a vevőrész, a hajtás és a kormányszervó - ha vízbe ugyan nem is meríteném, de pocsolyákon át mernék vele gázolni, s szerintem a por sem hatol be túl könnyen. A mechanikai hatásoktól sem kell annyira tartani - a kormányszervó kihajtásánál például ilyen rugós, szétugrós biztosítás van, ha a kereket megütné a padka. Cserélhető a kaszni alatt az orr-ütköző és a hátsó ütköző, ahogy a Carrerát ismerem, ezeket az alkatrészeket nem vészes áron meg lehet venni az anyacégnél.
Nézzünk a burkolatok alá. A kormányzást a hetvenes évek közepe óta már biztosan gyártott Mabuchi R130-as, lapos villanymotor kínai koppintása végzi - gyerekkoromtól jó pár tucatnyi ilyennel volt dolgom különböző modelljeimnél, soha, egyik nem ment tönkre. Érdekes, hogy a régi technika még mindig húzza, de tény, hogy baj nem valószínű, hogy lesz vele.
A vevőrész fedele alatt vastag vezetékek, szép forrasztások, s egy híg nyáklap, alig valamivel rajta. Az érzékeny rádióvevő panelecskét a rezgés ellen magas szivacsbakokra ragasztották - okos gondolat, mert ez tönkre szokott menni. Bent a hajtásban, hátul, masszív, széles fogazású műanyag fogaskerekek, túlméretes diffi, minden agyonkenve (szerintem) szilikonzsírral. Ezzel itt nem lesz probléma. Pláne, hogy a motoron még kivezetett hűtőlemez is van, túlterheléses használatra készülve.
Minden csavarozva, biztonságból pattintós fülekkel ellátva, ahol kicsik a műanyag fülek, ott nagy alátétek osztják el a terhelést a csavarfejek alatt. Így hirtelen nem látom a mechanikai gyenge pontokat, szerintem előtt törik szét a bódé, pláne meg előbb unják meg a gyerkőcök, minthogy tönkremenjen.
Pesze tud még olyanokat, hogy mivel digitális a távirányító, ezért egyszerre akár 16 ilyen Porsche is róhatja a szlalomköröket a placcon, no meg minden dobozhoz jár két darab bója (16 autóból már 32-bójás akadálypálya jön össze, pszt), de ezek szerintem már a pro user level kategóriába tartoznak - ez a Porsche meg azért ne feledjük, inkább csak egy szép, nagy - 1:16-os arányú a modell, tehát közel másfél arasz hosszú - és gyors játék. De annak nagyon minőségi.
