A Carrera tesztjárművei közül a legviccesebbet választottam, abban biztos vagyok. Super Mario, egy a tizenhathoz! Azt nem tudom, hogyan jött ki ez a méretarány, de ez alapján a Nintendo-hős az életben elég magas lehet, a gokartja pedig közel öt és fél méteres. Mario az ülőgumójától a feje búbjáig cirka 180 centi, ehhez jönnének még a lábak. Akárhogy is nézem, egy NBA-játékossal van dolgunk.
Aki, legnagyobb megrökönyödésemre a szemtengely-ferdülés tüneteit is magán hordozza. Mondjuk ki: bandzsa. Nem is akármennyire. Nem is minősíteném, de Isaura hozzá képest egyenes tekintetű volt.
Nem baj, így szeretjük, elvégre itt nem komoly modellezésről van szó, hanem a játékról. A technika is ehhez méltó, a rugózás gyakorlatilag a fúvatlan, elég puha gumik feladata, minden felfüggesztés fix. Hátsó differenciálmű? Érdekes, de az van, tehát ha az egyik kerék a levegőbe kerül, kegyetlenül ledifferál, vagyis onnantól se előre, se hátra. Nem baj, a gyerek odamegy, arrébb rakja és kész.
Super Mario különlegessége, hogy a kanyarokat látványos bedőléssel köríti, ahogy a kis videón is látszik. Nézzék csak, felműtöttem egy GoPrót a gokart orrára.
A doboz tanúsága szerint nemcsak Mario vezetheti a gépet, hanem Yoshi is. Nekem olyan egyfejű sárkánynak tűnik, de valójában dínó. Mindegy, vicces így is.
Hogy miért tetszett? Egyrészt azért, mert a lányomnak is tetszett, másrészt azért, mert pont annyit bír az akkisja, amennyit egy 6-7 éves gyerek eljátszik vele anélkül, hogy megunná. Az akkucsomag látszólag két cerkaakksi-méretű Li-ion cellából áll, vagyis elég picike a rendelkezésére álló üreghez képest. 7,4 voltos és 5,18 wattórás, ami talán nem sokat mond. Viszont nettó 20-30 percet biztosan kibír, sőt, inkább többet. A töltés kábé nyolcvan perc, ehhez külön adaptert kell a konnektorba dugni, erre egy stekkerrel csatlakozik az akkucsomag.
Ez igen tisztességes helytállás az akksitól, mivel a Mariokart nem kicsi, és nem is könnyű. A teljes hossza 34 centi, és nehezebb, mint 1,15 kiló, ami nem pillesúly. A hivatalos adat szerint 20 km/órával is elmegy, bár nem csekkoltam, teljesen reális. Olyan, mintha egy 16-szor ekkora kocsi 320-szal menne...
Talán a foglalkozásom miatt, vagy a gének játéka, nem tudom, de a lányom a mai napig nagyon szereti az autókat, szerencsére már a Barbie-kultúra és egyéb babázós dolgok is felütötték a fejüket otthon. Úgyhogy nálunk Mario a Barbie-kat taxizta a szoba egyik végéből a másikba. A prűdebb olvasók kedvéért nem egy meztelen Barbie-val fotóztam le, mert a többség az. Elárulom, hogy a mostanában menő, nagy muffin-baba pont ráilleszthető Mario fejére. Erről nincs fotó, képzelje el mindenki maga.
Egy dolog van, amire vigyázni kell. 20 km/óra rettentő sok egy szobában. Mi díszpárnákkal és egyéb védművekkel raktuk körbe a nappali bútorait, mert iszonyatos sebességgel tud nekicsapódni bárminek a gokart, de egy lábnak menés is szinte fáj. Igaz, ez csak az első félórában kínos, mert egy gyerek ennyi idő múlva úgy megtanulja kezelni, hogy csak na.
Az sem árt, ha nem túl sima a padló, amin használjuk. Egyébként a gáz egész finoman adagolható, nem a gagyi RC autók vagy padlógáz, vagy nulla. Itt a szerkesztőségi folyosó műanyagján például csak úgy lehetett elérni vele a végsebességét, hogy először szép lassan felgyorsítjuk valamennyire negyedgázon, és csak utána odahúzni neki a kakaót. Persze csak akkor, ha nem akarunk eleve driftelni, vagy gumit égetni. Na jó, ez túlzás, de pörögni.
