Úgy tűnik, a tízes évek a repülő játékok aranykora az RC-világban. Nekem a helikopter a mai napig űrtechnika, pedig az már nagyon 2011, aki pedig követi ezeket a trendeket, annak biztosan feltűnt, hogy idén a quadrocopter a menő. A Carrera egyszerre mindjárt négyféle négyrotorossal szórta meg a szerkesztőség RC-szekcióját. Az egyik kamerázni tud, a másik szaltózni; van, amelyik kisebb, mint az öklöm, van, amelyiknek egy rotorja is nagyobb nála. Szóval overload van, kérem, pörög a lakossági drónpiac.
Nekem a Quadrocopter CA XL néven futó modell jutott. 13,5 centis rotorjaival, 35 centi hosszával, 33 centi szélességével ez már a kültéri méret, még ha 2,4 méteres belmagasság mellett a kézikönyv a lakásba is beengedi. Igazából középhaladó szinten már szobajátéknak sem utolsó, de a tető alatt hamar megvan a baj, a hungarocell-szerű külső keret pedig könnyen reped.
Amennyire bonyolult szerkezetnek tűnt ez, amikor először kézbe fogtam, annyira szimplának látom most, amikor négy hét nyüstölés után készülök visszaadni. A habszivacs védőkeret nagy ötlet, főleg, hogy a keret töve maga a copter váza. Az egész így mindössze 120 gramm, amiből 18 gramm az akkumulátor. Egy repülő RC-nél különösen fontos a súlycsökkentés, de amikor a quadrocopter könnyebb, mint egy telefújt papírzsepi, minden fuvallat ellenség. A videóval ezt próbáltam meg érzékeltetni.
A kézikönyvben ötven méteres hatótávot írnak, de ezt csak Beaufort-skála szerinti nullás szélben próbálnám meg feszegetni. Tudják, az olyan, amikor a füst egyenesen megy felfelé, mint a lift. Köznépi nevén ez a szélcsend.
A szélnél nagyobb ellenség a gyakorlatlanság. Hasonló ez a helikopterezéshez, de mint arra, úgy erre sem készített fel a sok százezer éves evolúció. Ellenben odáig gyúrta agyunkat, hogy képes legyen megtanulni koordinálni egy olyan összetett játékot, ami egyszerre forog a tengelye körül, emelkedik és süllyed, valamint változtatja a dőlésszögét.
A távirányítón van egy érzékenység-kapcsoló 30, 60 és 100 százalékos módokkal. Harminc százalékon nagyon leszedált, ez lényegében a tanulómód, százon ellenben villámgyors, csak haladóknak ajánlott feltekerni. Odáig viszont hosszú az út: ergo egyet elfogyasztasz, amíg megtanulsz vele kis sérüléskockázattal repülni. Sikerült is alaposan körbetörnöm a tesztpéldányt, pedig a rotorok mellett ívelő habszivacs nagyon bírja a strapát. Élre nem szabad vele nagyot esni, és a sok kicsi esés is kinyírja idővel: az ívek sarkaiban egy darabig gyűlik a feszültség, aztán a kis repedésekből nagyok lesznek, majd jön a törés. Szóval két út járható. Egy magas-tágas szoba közepén, erős önuralommal kivárod, még agyadban kiépül a képesség, vagy rögtön rock n' roll, és a tanulópéldányt bekalkulálod a hobbikeretbe.
A CA XL hatvan perc töltéssel 7-10 percet megy el. Kezdőként nem is kell több, ennyi idő alatt leszívja az agyad. A szaltót, amit a videóban látni csak magas töltöttség mellett engedi, egy gombot kell megnyomni hozzá a karon. A töltés vége hirtelen jön, nálam legtöbbször zuhanás volt a vége. Magyar ajánlott fogyasztói ára ennek 18 ezer forint, karácsonyra hangolva valószínű minden áruház felteszi majd a polcára.
Számomra annyi a tanulság, hogy a quadrocopterezés király dolog. Kezdőként a CA XL bőven megteszi, de kétórányi repüléssel a kezemben erősebbet vennék állandóra, lehetőleg olyat, amit nem fúj el a légyfing.