Az idei nyár nélküli nyár egyetlen előnye az volt, hogy a szokásosnál is több időt töltöttünk a legós-vödör mellett. Az igazi az, amikor az ember saját kútfőből dolgozik, és készül egy KRAZ, esetleg egy Piaggio Ape. Viszont, ha kifogyunk az ötletekből, az sem szégyen, ha mások terveiből építkezünk. Ezeket a leírásokat moc-nak nevezik, nagyon hasonlítanak a dán gyártó rajzaihoz, csak lelkes magánemberek készítik és terjesztik őket.
Az egyik legismertebb moc-készítő egy lengyel srác, Sariel néven fut. Érdemes megnézni a youtube-csatornáját, igazából csoda, hogy még nem a legónál tervez főállásban. Néhány videójához még leírást is csatolt, így nekifuthatunk otthon is az építésnek. Engem általában az egyszerűségében nagyszerű gépek nyűgöznek le, most épp ez a kétsebességes automata váltó.
Nem bonyolult szerkezet, a lelke egy bolygómű, amely eredeti rendeltetése szerint differenciálmű volt egy Unimogban. Tulajdonképp itt sem csinál mást, mint a hátsótengelyben, vagyis elosztja a nyomatékot. Ez a váltó kettes fokozatban áll alaphelyzetben, erőltetés hatására kapcsolja a rövidebb egyes fokozatot. Amikor lefogjuk a kimenetet, a bolygómű elfordul, és elhúzza fogaskerekeket, viszont amint megszűnik a terhelés, egy gumigyűrű kettesbe rántja vissza a szerkezetet.
Itt persze nem az építésben rejlik a kihívás, hiszen mindössze fél óra alatt össze lehet rakni. A nagy dolog az alapelv kigondolása, amelyre én sosem lettem volna képes: ez egy mezei manuális váltó, amelynek a fokozatait a nyomatékkülönbség tologatja. Megreccsen kapcsolásnál, mert szinkronizálva nincs, de egy kisebb járművet gond nélkül mozgat. Kettes fokozatban direkt forgatja a motor a kihajtást, de ha jön az emelkedő, akkor 2,7:1-hez arányú áttétellel mászhat fel a gép.
Ha azt hiszik, hogy ez valami, akkor nézzék meg ezt a háromsebességes, röpsúlyos csodát. Ennek még egy darabig nem állnék neki, de a mechanika működését még úgy is jó csodálni, hogy nincs benne motor, a futópad hajtja a gépet.
