Sok ember - köztük én is – azért szereti a modelleket, mert amúgy elérhetetlen gépeket birtokolhat, még ha csak kicsiben is. Akár egy túraautó, vagy egy homokfutó, ott a technika, amelyet kedvünkre hangolhatunk, építgethetünk, és természetesen versenyezhetünk is vele. Nekem a kedvenc kategóriám a Short Course Truck, ez a valóságban is elég izgalmas. Több mint 600 lóerős, csővázas szörnyetegek, méteres rugóúttal versenyeznek, hol aszfalton, hol pedig homokon. Ez már rossz nem lehet, szóval igaz, hogy csak 1:10-ben, de van is egy itthon.
Nagyon régi vágyam meghajtani egy valódit, de erre nincs sokkal több esélyem, mint holdra szállni. Viszont a másik jellemző modell-géposztály, a homokfutó végre megvolt, igaz, kicsit visszafogott kiadásban. Szó szerint, ugyanis az 500 köbcentis Piaggio motor csak a fordulatszámmérő feléig tolta fel a tűt, tehát mire kezdett volna húzni, addigra vége is volt a mókának. Rossz persze így sem volt, hiszen a fojtás ellenére is vagy húsz lóerő mozgat 400 kilót, ami az illúzióhoz pont elég. Az illúzióhoz, ugyanis minden lelkesedést meg tud ölni, amikor padlógázzal gyorsítva is könyörtelenül távolodik az 1.4-es Polo.
You can drive anywhere, except on the beach – mondta a PGO tulajdonosa, mikor odaadta a kulcsokat. Valószínűleg minden kuncsaftnak ez lehet az első kérdése, és én sem terveztem nagyon mást. Miután lőttek a hosszú broadslideoknak a homokban, a centrumból kellett kiverekedni valahogy, ami nem is olyan egyszerű egy üdülővárosban. Távol áll tőlem a magamutogatás, de a Kispolszkinál is kisebb alapterületű kocsit még úgy is megnézték, hogy legalább négy helyen lehet bérelni a parton.
Bár az igazi VW alapokon lenne, azért ez a modern változat sem csúnya. A buggy-műfajban amúgy is van némi túlzás, itt is bátran húzták meg a műanyagelemek vonalait, tényleg kiad egy játékautót. A technika sem sokkal bonyolultabb annál, gondolom üzleti megfontolásból került bele robogó-szerű CVT váltó. A megcélzott célcsoport elég tág lehet, hiszen a pedálokon egy GO, és egy STOP felirat segít eligazodni, plusz a váltónak is van egy rövidebb, és egy hosszabb fokozata, ezt szigorúan csak álló helyzetben lehet kapcsolni. A váltó melletti kart jó eséllyel kikötötték, ugyanis ez a diffit zárja, gyakori gumicserére ítélve a céget.
Nem tudom, hogy konstrukciós sajátosság, vagy a karbantartás hiánya teszi, de messze nem volt olyan közvetlen, mint vártam. Ha engedte a hely, akkor beleszaladt a nyolcvanba, de ilyenkor kanyarodva csak bizonytalanul imbolygott, mintha egyszerűen kivették volna a szilenteket a futóműből. A kormány viszonylag gyorsan, de rém pontatlanul reagált, összességében olyan volt, mintha egy hatalmas tál kocsonyán gurultam volna. Ellenben, ami a buggy lényege, azt jól hozta a BR500i, vagyis már harmincas tempónál úgy éreztük magunkat, mintha száguldanánk. Hiába na, ennyit tesz a szélvédő hiánya, és az alacsony ülések. Kicsit elrontotta az élményt, hogy a kuplung 3000-fordulaton zárt össze, és 5000-nél már le is tiltott, de valahol a bérlőst is meg lehet emiatt érteni.
Azért sikerült találni egy apró kavicsokkal felszórt, betonozott parkolót, és kicsit azt csinálni vele, amire kitalálták. Túlzás lenne azt állítani, hogy jó volt vele menni, inkább érdekesnek mondanám, elvégre mikor vezet az ember szélvédő nélkül autót forgalomban? Egy óra után már soknak is tűnt, de inkább a fülünktől centikre zörgő motor miatt. Kicsit meggyötört a kelletlen hang, bár ez a fojtás miatt lehetett olyan, amilyen. Harmincöt eurót persze megért, főleg, ha azt vesszük, hogy nagyjából gokartozhattam egyet a forgalomban. Az viszont komolyan érdekelne, hogy mire képes, ha nem fogják vissza.
