Apám az egykori sportsérüléseit nyögve időről-időre gyógyfürdőben kötött ki. A mostanra méregdrága cseh Karlsbad (Karlové Vary) akkor még aránylag egyszerű módon látogatható volt a csehszlovák állampolgárságú földi halandók számára is, így ha tehette, évente elugrott fiatalodni.
Gyerekként mindig örültünk, ha visszajött, mert a fényképei között volt pár vagány nyugati autó és motor, másrészt a városban már a szocializmusban is volt Lego bolt – ha jó volt a bizonyítvány, mindig hozott.
Akkoriban még nem volt nagy truváj az év végi színjeles, így szépen gyarapodott a gyűjtemény – gondolom a szüleim is elégedetten nézték, hogy órákig szüttyögök a szőnyegen őrületes cuccokat teremtve.
A csavarozós vasjáték nekem kimaradt. Életemben egyszer, harmadik általánosban játszottam olyannal, amikor máig imádott osztályfőnököm, Bohuš tanító néni az iskolai játékraktárból valahogy kikönyörgött pár dobozzal – amúgy mélyen hallgattak róla, hogy ilyen is van.
33 éves koromig kellett várnom az második lehetőségre. Azt hiszem, akárcsak bármilyen csavarozás és szerelés, ez se nekem való – sokkal jobban élvezem a Legót, máig. Ennek ellenére két hír megírása között örömmel raktam össze a pótkocsis kistraktort, amit Sipos úr hozott Nürnbergből. Igazi kínai német minőség - az instrukciók alapján hamar összeállt a fémjáték, igaz, a zacskóban maradt két fölösleges alkatrész, és ezeknek egy darabig még kerestem a helyét, mielőtt befejezettnek tekintettem volna a nagy művet.