Pár mondat erejéig térjünk vissza a múlt heti vasútmodell kiállításhoz. Vasárnap is kiugrottam, mert tényleg lenyűgözött a hely hangulata, és ezt a barátnőmnek is meg akartam mutatni, ezért őt is vittem magammal. Persze a modellek marhára nem érdekelték, de a csarnoktól tátva maradt a szája. Azért nem szabadult könnyen, a legszebb részleteket kutyafuttában megmutattam neki, mikor annál a szerkezetnél megállt, ami a mozdonyokat mozgatta a csarnokban.
Amíg fényképezett, nézelődtem, és elkerekedett szemmel néztem egy vagont: ezt meg hogy a francba nem vettem észre tegnap? Persze, tudom miért. Nem voltak nagy, látványos feliratok rajta, ezért azt hittem, hogy csak a terület lezárásaként toltak be egy kiszuperált vagont. De mekkorát tévedtem.
Az oldalán látható szlovák feliratot olvasgatva, a régen oroszból tanult pár kifejezés halvány emlékét felhasználva rájöttem, ez bizony a komárnoi modellező klub utazó helyisége áll előttem. Az ötlet egyszerűségében zseniális -biztos nem ők az elsők és egyetlenek, akik ilyen módon oldották meg a terepasztaluk stílusos és praktikus tárolását és szállítását. De akkor is, most komolyan, mennyire lehet klassz dolog, egy vasúti kocsiban tartani a vasútmodellező szeánszokat?
Bent terepasztal, relikviák, táblák szlovákul és magyarul. A kicsinyített vasutasvilágban a dolgok a régi csehszlovákiát idézik: Tatrák, Skoda Popularok mindenfelé. A vagon egyik végében valamiféle kiszolgáló helyiség van, érdekes konstrukciójú ablakkal (vajon ez gyárilag is rajta volt a vagonon, vagy a klub készítette utólag?). A kijáratnál egy kis szuvenírbolt-szerű működik, mindenféle képeslappal, faliórával, vasút modellekkel, kiegészítőkkel. Kicsit csábítottak a különféle Tatra teherautó modellek, amik a számomra idegen 1/87 méretarányban készülnek, de sajnos/szerencsére nem volt összeállítható csőrös Tatra a kínálatban, készen meg nem veszek. Hiába, aki makettezett, az már csak maga szereti összeépíteni a kisautókat.
Nem bírtam magammal, meg kellett kérdeznem a pult mögött álló úriembert: mégis, hány éves ez a vagon. Mert ugyanis meg voltam róla győződve, hogy még a szocializmusban bocsájtotta valamelyik brigád a klub rendelkezésére, természetesen előtte szocialista felajánlásban önkéntesen felújították az egészet, akár kommunista szombatokat is vállalva a kielégítő végeredményért. De kiderült, nem is tévedhetnék nagyobbat. Megtudtam hogy a rendszerváltás előtt semmi szükség nem lett volna egy ilyen ideiglenes klubhelyiségre -hacsak nem kiegészítőként-, mert a korabeli klubokat kellően támogatta az állam, lett volna hol űzni a vasútmodellezést. Azonban mikor a kilencvenes évekre megváltozott minden, elmúltak az ilyen jellegű támogatások (ahogy az úriember ízes tájszólással mondta áztán jött á kemény ékonomiká), szükség lett egy klubhelyiségre, így nagyjából tizenöt éve készült el a klubvagon.
Akárhogy is, az ötlet csodás, de az a szerencse, hogy nem űrhajó modellekkel foglalkozik a klub -nehéz lenne egy kiszuperált Szojuz vagy Vosztok egységet, esetleg egy Burant szerezni a klubgyűjtemény bemutatására.
