A tavaszi OT-expón, a Totalcar standon kiállított modellek-makettek közül párat már megnéztünk. A mai adag az első, ami a durvább cuccok közül való.
A japókról tudjuk, hogy egészen furcsa a kapcsolatuk gyakorlatilag mindennel. Ha valamit szeretnek, azt olyan rajongással tudják imádni, hogy az ember csak néz bután a túlzásokat látva. Ez a helyzet a mangákkal, animékkel –magyarul képregényekkel, rajzfilmekkel is. És ha egy képregényhős, vagy sorozat népszerűvé válik, akkor tolltartó, mobiltelefon tok, üdítőital, autó, motor, videojáték, minden készül róluk-velük. Remélem senki nem gondolta, hogy majd pont a makettek maradnak ki a szórásból.
Ebben a posztban egy Nissan Cedricet, illetve két Datsun Z-t mutatok meg, amik a Shakotan Boogie című manga/anime sorozat egyik szereplőjének autóját mintázzák . Michiharu Kusunoki nem csak ezt a sorozatot, hanem a Wangan Midnightot is jegyzi. Autós témában otthon lehet emberünk, mert igen jól kidolgozott karaktereket rajzol (itt a szereplők autóira gondolok elsősorban). Maga a sorozat elnevezése is az autós szubkultúrára utal.
Shakotan eredetileg a Hokkaido-félsziget egyik városának neve, de autós körökben csak annyit jelent: porig ültetett. A hasmagasság kifejezés megcsúfolására egészen extrém megoldásokat is megengedtek korábban maguknak az építők. Mára a törvényi előírások miatt kicsit másképp mennek a dolgok, könnyen legalizálható légrugós felfüggesztésekkel építik meg a shakotan gépeket –így ugye bármikor le lehet engedni a kocsit annyira, hogy egy doboz Marlboro se férjen alá, de ha kell, meg is lehet emelni, hogy a rend szigorú őrei ne csapják le egy szamurájkarddal a rendszámot a kocsiról.
Persze régebben minden más volt. A botrányosan nem létező hasmagasság érdekében a japók pont annyira agyament megoldásokat voltak képesek alkalmazni, mint elődeik, mikor a nők kicsi lábát istenítve megnyomorították asszonyaikat. ( Ezzel az a hasonlattal az a baj, hogy miután publikussá vált a poszt, Charlie Brown jelezte kommentben, hogy nem japán, hanem kínai tradíció volt a lábfej torzítása. Utánaolvasva kiderült, nem csak hogy nem japán szokás volt, de éppen a japánok tiltották be Tajvanon, miután a fennhatóságuk alá került. Pedig olyan szépen passzolt a gondolataimhoz... Csak az vigasztal, mások is rosszul tudták, és majd most számukra is kiderül az igazság. Kösz Charlie!) Mert a kinézetért sokan a kínszenvedést is vállalták: no-sas. Ez is egyike azon mókás japán kifejezéseknek, amik eredetileg angolok voltak, miszerint no suspension, japánul no-sas. Mert akinek nem volt elég drasztikus egy ültetőkészlet, nem volt elég alpári a rugóból kivágni, az egyszerűen kiiktatta a rugókat a játékból. Mondjuk ez szerintem nem lehetett egy túl népszerű megoldás, pedig a japán utak minőségét elnézve nem okozhatott akkora kínokat, mint ha ugyanezt Európa egyik legbalkánibb úthálózatán próbálták volna ki. Igen, a sajátunkra gondolok.
Tipikus shakotan megoldás a hippari tire, a feszített gumi. Mondjuk 9,5 coll széles felnin 205-ös abroncs. Több okot is meg szoktak nevezni, miért is használnak ilyeneket a tunerek. Driftnél is szokták alkalmazni, az a mondás, hogy így merevebb az oldalfal, pontosabban kontrollálható a gép –ezt persze már sokan, sokszor cáfolták, majd ugyanennyien cáfolták a cáfolatot is. Maradjunk annyiban, hogy leginkább azért vannak feszített gumis, hippari tire autók, mert a gazdájuknak tetszik. Nem érdekes, hogy gyorsabban kopik a gumi, nem számít, hogy egyszerű gumisműhelyben föl sem tudják tenni, vagy ha igen, ahhoz szó szerint a tűzzel kell játszani.
A kis kitérő után nézzük a Yanky Mate modelleket. Mindkét Z Datsun az Akira nevű szereplőé, csak átfényezés előtt és után. A dobozokon részleteket lehet látni az eredeti mangából –ha kész a modell, érdemes a dobozt kilapítani és bekeretezni, annyira jól néznek ki.
A kék verzió festetlen, míg a mustárszínű gyárilag festett kasztnival, illetve kiegészítőkkel kerül ki a dobozból. A karosszériák szépek, a műszerfal részletes, de már-már fájóan egyszerű a kivitel. Sok alkatrészhez még ragasztót sem kell használni, csak összepattintani őket. De az világosan látszik, hogy a végére egy nagyon durva kiállású zíkár lapíthat a polcunkon, az előre festett alkatrészekkel kis energiabefektetéssel is szép végeredményt érhetünk el, még ha nem is mondható el, hogy komoly makettezést hajtottunk volna végre. De elég csak a vödör felnikre, meg a feszített gumikra nézni, meg az iszonyatos szélesítésekre, hogy az ember ne is foglalkozzon a makett hiányosságaival. Jó, a szélesítés iszonyatossága erősen viszonylagos, van nekünk egy Karottánk, akinek a Z-jéhez képest ezek a Datsunok zörgő csontú, anorexiás csajok a kifutón.
Ha már a magyar autósújságírás driftelő fenegyerekét, és az ő aktuális projektjét emlegetjük, ne menjünk el szó nélkül a fekete Gloria, japánul Gülolia esetleg Cedric (Szedülik) mellett. Hiszen Bazsó „Karotta” Gábor első japánautó-építős projektje egy Nissan/Datsun Cedric/Gloria volt, amitől sajnos már megvált. De attól még mindenki, aki a magyar autós szcénában kicsit is járatos, tudja, hogy „Az Elnöki” szókapcsolat csakis a gyöngyházfehér, emberfeletti munkával talpra állított Karotta-Gloriát jelentheti.
Nos, a mi Gloriánk nem fehér, hanem fekete, nem visszafogott, hanem közönséges, de nagyon. Az Aoshima Grand Champion sorozatának egyik darabja. Hogy a Gurachan (újabb csodás japán-angol kifejezés) , mint stílus, pontosan mit is jelent, nem tudtam rájönni. Pontos leírással eddig nem találkoztam, amiket meg Gurachan-stílusú autóknak neveztek, simán elmentek volna Bosozokunak, vagy Shakotannak. Maradjunk annyiban, vödör felnik, spojlerek és ültetés az, ami biztosan jellemző. A fekete Gloriánál ez mind meg van, ráadásul a makett igencsak részletes.
Sajnos motort nem találunk a készletben, de a karosszéria szép, a beltérben még a plafonra szerelt, Karotta által is megénekelt fancy-light is megvan. Az utastérben kitombolhatja magát a kisautó-tuner A leírásban automata váltós kivitel összeszerelését írják le, de van hárompedálos pedálsor, meg manuál váltókar is, lehet válogatni. A középkonzolra ősi rádiótelefont, a kalaptartóra extra hangszórót, a kesztyűtartó alá erősítőt vagy CB rádiót lehet szerelni. Ha a ráncos kárpitozású fotelek helyett valami másra vágyna az ember, van még egy komplett ülés-szett a készletben, meg egy kagylóülés is.
A hátsó futómű rugózik, az elsőnél az irányítókarok, összekötők is mind megvannak. Külső visszapillantóból is van háromféle, a gumik itt is hipparik, homasitás tuning-gépeket megszégyenítő szárny jár a modellhez. Küszöbspojlerekkel, meg nagyobb lökhárítókkal lehet szigorúbbá tenni a nagy fekete limuzint, igaz a lökhárítók felszerelése nem túl kifinomult: egyszerűen rá kell ragasztani az eredetikre. Matricakészletet is kapunk, fel lehet dobni a gépet pár Kenwood, Lonesome Car-boy, meg egyéb levonókkal. Igaz, a gumikra ragasztható feliratoknál hiba csúszhatott a gépezetbe, mert a LOPDUN felirat csak egy kínai abroncson mutatna jól. Gyanítom, szerzői-jogi kérdések állhatnak a háttérben, nem pedig diszlexia.
Azok, akik azt hiszik, a mai, kvázi Karotta-különkiadás a japán autómodelles perverziók legsötétebb bugyraiba pillanthattak be, sajnos tévednek. Lesz még itt szemkerekítés, higgyék csak el!
Befejezésül egy Wangan Midnight részlet, amiből kiderül, hogy ha elvernek egy Porschéval, venni kell egy 240Z-t:
