Vasárnap Tökölön a gymkhana verseny kvázi betétprogramjaként rendezték a HDSTEAM drift bajnokság harmadik fordulóját. Csodálatos apropónak tűnt, hogy egy lendülettel megnézzem magamnak a gymkhana-sport első magyarországi versenyét, és élőben is találkozhassak magyar RC-drifterekkel.
A hét vége felé több időjárás-előrejelzés is azt jósolta, hogy esni fog 15-én. Sajnos az RC drift nem az a sport, amit nem befolyásol az időjárás, esőben semmi értelme megrendezni a versenyt. A srácok azt mondták, ha reggel esik, el se induljak, biztosan nem lesz verseny. Mikor én felkeltem, nálunk nem esett, bár kétségtelenül elég reménytelen volt a helyzet. Gyors telefon Tökölre, ahol abban a pillanatban tényleg nem esett, de reggel zuhogott, és éppen úgy fújt a szél, hogy teljesen értelmetlennek tűnt versenyt rendezni. Persze, akik már kint voltak és felállították a pályát, azért autóztak, bemutatóztak a saját szórakoztatásukra. Sajnos Winkler begyávult, elvették a kedvét az alacsonyan sötétlő fellegek, így kénytelen voltam egyedül kimenni. Az esőkabátomat azért beraktam.
Hat-nyolc versenyző volt a pályán, tíz-tizenöt autóval. Természetesen gyári autót, gyári festéssel nem volt érdemes keresni. Csupa saját gyártású driftkerék feszült a tuning felniken (KPE-csőre esküsznek a menők, abból gyártja mindenki magának a költséghatékony, de a gyártáshoz kézügyességet kívánó driftkereket). Én eddig még csak gyári drift-gumival mentem, ezért kíváncsi voltam, milyen is a házi megoldás. Két autót is kipróbálhattam, egy Himoto-kompatibilis Maverick Stradat, illetve egy szénné alu-tuningolt Tamiya alvázas gépet. A technikai részletekbe most nem megyek bele, ezt majd az aktuális, később megrendezésre kerülő versenyről beszámolva megteszem, legyen elég annyi, hogy a két kocsi teljesen másképpen viselkedett, de mindkettővel élvezet volt a driftelés. Nem volt egyik sem határozottan jobb, vagy rosszabb, de más élményt nyújtottak. Nem állítom, hogy versenyen értékelhető eredményt tudtam volna produkálni, de az biztos, hogy minden kanyart élveztem.
A próbakörök alatt az is nyilvánvalóvá vált, miért nem lehet ilyen időben versenyt rendezni: a nagy, elnyújtott ívű kanyarban vitorlaként kapott bele a fel-fel erősödő szél a karosszériába. Tökéletesen érezhető volt, ahogy az autók ilyenkor felgyorsulnak. Erre a néhány pillanatra igazán környezetbarát RC autók voltak: a nem csak elektromos, de szélenergiát is felhasználó sporteszközök még a legméregzöldebb környezetvédő számára is elfogadható kell legyen (pláne, hogy kontrasztként a szomszédban ugyanekkor V12-es bálna-Mercivel gyártották az átláthatatlan gumifüstöt).
Jó móka volt, köszönöm a srácoknak a lehetőséget. Ígérem, mindent megteszek, hogy a következő futamon ott legyünk, és kicsit többet mesélhessünk az RC-driftről.