A japánokat egy időben a miniatürizálás nagymestereiként emlegették. Korabeli Hahota magazinban megjelent kis vicc is megemlékezett róla: Japán gyerek kérdezi magyar barátját: Mi van a kezemben? - Hifitorony! - Igen, de mennyi?! (A Hahota egy havonta megjelenő, zsebfüzet méretű kis, humorosnak szánt magazin, amit manapság a humortalanság egyik mércéjeként szoktak emlegetni. Talán ezért sem tört ki senki nevetésben a fenti viccecskét olvasva. Bár szerintem, ha a Hahota egy mértékegység,  1 Hahota csak nagyon apró váltószáma lehet 1 Sas Józsefnek, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

Természetesen motorkerékpárból is csináltak kisméretűt. Amikből természetesen csináltak kisméretű modellt is. A Totalcar OT Expo standjának témája miatt adta magát, hogy mutassunk pár régi japán motort, autót feldolgozó modellt is. Gyorsan átfutottam az Aoshima kínálatát, mert emlékeztem, hogy van pár beteg modelljük, meg makettjük is, ami egész jól illeszkedik a régi japán járműves stand-tematikához.

Motorok közül kettő kedvencem volt, amit mindenképpen szerettem volna, ha vitrinbe tehetek a Vasúttörténeti parkban: a Honda Motocompo, amely bár nincs még harminc éves, de ikonikus tárgy, a Honda Monkey viszont nem csak elég régi, de örökifjú, és természetesen ikonikus tárgy.

Szerintem sokan vannak, akiknek a Motocompo típusnév nem sokat mond. Nem csoda, japán belpiacos izék voltak, ráadásul nem is gyártották őket hosszú évekig, így hozzánk nem nagyon jutott még konténeres robogóként sem. Nem volt kiemelkedő üzleti siker: gyártásának nem egészen két éve alatt 53369 darabot gyártottak, ami a korabeli Japánban kifejezetten a várakozásokon aluli forgalom volt – a tervezett havi  tízezer helyett alig háromezer ment el.
Mikor olcsón meg lehetett volna venni őket, elavult kis minirigának nézhették, manapság viszont gyűjtői darab, eladásra kínált példányt ritkán találni.

Ezt a furcsa szerkezetet még a nyolcvanas évek legelején tervezte a Honda. Az alapötlet szerint egy olyan kisméretű robogóra volt szükség, ami akár a Honda Jazz kisautó csomagtartójában is elfér – így, ha az ember dugóba kerül, csak széthajtogatja a robogót, mint egy Camping biciklit, és mehet tovább.
A műanyag karosszériába behajtogatható a kormány, a lábtartók és az ülés is. Az összecsukott robogó így egy téglatesthez hasonló, 1185×240x540 mm méretű alakot ölt, ami valóban befért még a Jazz fenekébe is. A motorja egy szimpla kétütemű blokk, minden szempontból robogószerű a hajtáslánca is. A koncepció akár működhetett volna, ráadásul a reklámját sem bízták a véletlenre: a Madness tagjai adták arcukat és higanymozgásukat a kisfilmekhez, amikben a csomagtartó-robogókat népszerűsítették. De nem úgy jött össze a dolog, ahogy szerették volna. Kár, hogy a Motocompo, meg az anyahajója, az első Honda Jazz is igen ritka állat. Pedig mennyire bírnék egy sárga Honda Jazz Turbót, a fenekében egy sárga Motocompoval...

A másik gép egy Honda Monkey. Rendes Belsőség olvasó-kommentelő-találkozóra járóknak nem kell bemutatni a típust, Balázs barátom még 2009-ben egy Ford Fiesta hátsó ülésén lehozta a sajátját a sukorói treffenre. Akik akkor ott voltak, személyesen is megtapasztalhatták, hogy miért is lett Monkey a neve: bármilyen normális magasságú ember úgy néz ki rajta, mint majom a köszörűkövön. Hát még Balázs Viktor, akinek nagyjából azóta a találkozó óta köszön a Bende csak annyit, hogy kettes van már?

A Honda „Z” sorozatának egyik darabja a Monkey, másik tagja a Gorilla. Az első szériás gépek, melyek 1967-ben kerültek piacra, még merev vázasak voltak. Eredetileg 3 sebességes, automata kuplungos váltójuk volt, de később már kézi kuplungos, négysebességes váltóval is kapható lett. Nagyon sok verziója készült, tuning alkatrészek tömkelege kapható hozzá, természetesen versenyeznek is velük. A világ minden táján vannak Monkey klubok, a nagy érdeklődésnek köszönhetően nem csak az igazi Monkey készült nagyon sok éven át, de a kínai replikák is szépen fogynak. Mivel ez a kismotor is szépen összecsomagolható, a korabeli lakókocsikon gyakran használták, mint helyi közlekedési eszköz, amivel le lehetett ugrani a boltba, vagy a tengerpartra.

A tuningolhatóságra szép példa Balázs Monkeyja: a hangja alapján 400-as endurónak gondolná az ember a közeledő gépet, de a menettulajdonságai is messze felülmúlják azokat az elvárásokat, amit az ember egy ilyen zsebmotorral kapcsolatban megfogalmaz az ember. Takegawa és Yoshimura alkatrészekkel van felpöckölve a gép, ez is mutatja, hogy a neves tuningcucc gyártók is szívesen foglalkoznak a típussal.

A kiállításra rendelt maketteket nem azzal a céllal szereztem be, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljenek. Párat megtartok magamnak, egy részüket viszont már most lestoppolták az ismerőseim. Persze, tudtam én, hogy ha nem is nagy számban, de azért lesznek, akiket ezek az igazi ínyencségek lázba tudnak hozni, ezért egyik-másik modellből eleve többet rendeltem - a kartonban elférnek. Zirig "Baowah" Árpi még standépítés közben jelezte igényét egy Motocompóra, amiből így már csak kettő maradt, az egyetlen Monkeyt viszont Balázs barátom stoppolta le szombaton: így az igazi mellett nem csak egy 1:6-os, de egy 1:12-es méretarányú Monkeyja is lehet, ami ráadásul egy Takegawa tuningos verzió kicsinyített mása.

Természetesen a többi makettet, modellt is be fogom mutatni, lesz pár igazán elvetemült, perverz darab is, ezt meg merem ígérni!