Éreztem én, hogy érdemes lesz elmenni a Duna Plázába, és kicsit közelebbről megnézni a magyar LEGO truck-trial krémjét. Volt szerencsém már igazi, böhöm nagy teherautókat is látni, mikor úgy másznak föl a siratófalra, mintha a gravitáció, mint olyan, nem is lenne rájuk érvényes. A különlegesen átépített teherautó kis gondolkodás után, a szennyvízcső átmérőjű kipufogóból felböffent egy kövér korompamacsot, majd a lökhárítójával több köbméter földet maga előtt tolva komótosan megmássza a a közel függőleges, laza talajú falat. Hátborzongató az ilyet közelről látni. Az, ahogy az irtózatos vastömeg nekilódul, és feltartóztathatatlanul halad előre, egészen lenyűgöző.
A LEGO TT ugyanez, csak kicsiben, korompamacs nélkül. Meg a vasak műanyagból vannak, de forgatónyomaték itt is van, rendesen: keményen gyűrik maguk alá az akadályokat a szigorú szabályok szerint épített gépek.
A kis pódium felé haladva még megcsodálhattam a Gagarin-mozaikot, ami egyszerű, egyes LEGO-kockákból állt össze egy házfal méretű képpé. A kihelyezett LEGO játszóasztalok majdnem kísértésbe vittek, nem sok hiányzott, hogy én is az ovisok mellé üljek alkotni. De szerencsére, a szpíkernek hála, hallani lehetett, hogy már nagyban zajlik a triálozás.
A modelleket elnézve picit meglepődtem: ezek tényleg "nagyvasak". Ha valamelyik nézőnek esetleg nem is jött át, hogy micsoda technikai bravúr egyik-másik teherautó, annyi biztosan megmaradt nekik, hogy nagyok. Ez, mármint hogy egy modell nagy, a fene tudja miért, de sokszor fontosabb szempont egy modell, vagy játék megítélésekor, mint hogy milyen minőségű, milyen tudású. Nem mintha itt a minőség, vagy a tudás a mérethez képest háttérbe szorult volna.
A LEGO építők alapvetően jófej, játékos emberek, de szigorúak. Csak sztenderd kockákból, elemekből szabad építkezni, mindegy milyen ágát műveli valaki a legózásnak. Tilos ragasztani, átalakítani, festeni. Amit nem tudsz megépíteni a rendelkezésre álló alkatrészekből, az nincs. A kreativitást pont annyira serkentik a korlátok, mint a határtalan lehetőségek.
Be kell valljam, nagyon régen legóztam utoljára (az a pár készlet, amit csak összeépítettem, mint például a billundi emlék, amit Legolandben vásároltam magamnak, nem számít igazi legózásnak), ezért a járgányok építéséhez felhasznált kockák nagy része teljesen új volt nekem. Szerintem egy ilyen legózásból kiesett embernek a lehetetlennel határos dolog lenne megpróbálni valami hasonlót összerakni, mint amiket itt láttam. Nem ismerem a kocka-választékot, ezért azt sem tudnám, hogy egy adott feladat megoldásához mit tudnék felhasználni. Talán nem is véletlen, hogy a résztvevők szemre egy nagyon bő tízessel fiatalabbak voltak nálam.
Ők valószínűleg sosem tették félre a Technik készleteiket, folyamatosan csiszolták a tudásukat. Mert ezeknek a komplex gépeknek a létrehozása nagyon komoly tudást igényel. Érteni, érezni kell az áttételezések mikéntjét, a futóművek építésének alapszabályait, mérlegelni, hogy milyen feladathoz melyik megoldást érdemes választani. Példaként érdemes rögtön a távirányítás módjáról beszélni. A truck-trial nem egy száguldozós sport, ezért mindhárom, LEGO által használt távirányító rendszert lehet alkalmazni. Van a klasszikus drótos rendszer, az infrás távirányítós, meg a rádió hullámokkal parancsokat továbbító cucc. Mindnek meg van az előnye és hátránya. A madzagosnál sem a rendszert üzemeltető elektronika, sem az elemek nem vesznek el helyet a modellben, viszont kerülgetni kell a drótokat, illetve érzékeny a rendszer a túlterhelésre -volt, akinek a legkellemetlenebb pillanatban oldott a védő hőkapcsoló, ilyenkor se előre, se hátra. Az infrás vevő kis beépítési helyet igényel, nincsenek kábelek, de elég közel kell hajolni a modellhez, a napsütés meg is zavarhatja a jeleket. A teljesítménye ennek a rendszernek sem optimális az ilyen jellegű igénybevételhez, de azért jól használható. A rádiótávirányító vevő-szervó-szabályzó egysége sajnos nagyon sok helyet foglal, de kevésbé korlátos a használata, és a teljesítmény szempontjából ez a legjobb.
Egy teherautó sikeressége sok mindenen múlhat. Az egyiknek az egyik, a másiknak a másik pálya fekszik jobban, de az sem utolsó szempont, hogy mennyire ügyesen sétál a sofőr: a pályákat időre kell teljesíteni, a stoppert a versenyző indítja a bírói pultnál, a kocsijához siet, majd elkezdi legyűrni az akadályokat. Aki a fényesre suvickolt márványpadlón bőrtalpú cipőben kell csoszogjon, mint egy gésa, az sajnos itt időt veszíthet -igaz, akinek rádiós a rendszere, már futtában elindíthatja a gépét.
Nagyon fontos, hogy a futóművek a lehető legjobban megfeleljenek az extrém terepnek. Differenciálmű nincs egyikben sem, minden keréken folyamatosan szükség van a hajtásra. A felfüggesztések extrém nagy szabadsággal rendelkeznek, óriási rugóutak kellenek, hogy az nehéz terepen minden kerék a lehető leggyakrabban érintkezzen a talajjal. Gumiválasztásra nem nagyon van lehetőség, pár sztenderd kerék használatos ebben a sportágban. De azért egy kis tuning itt elfér: volt, aki azért nem tudott rendesen felmászni a kaptatón, mert bár a nyomaték meg volt, a gumik tapadása is jó volt, de a felni egész egyszerűen elforgott az abroncsban. Az RC-sportban ilyen balesetek ellen pillanatragasztóval rögzítik a gumit a keréktárcsához, de itt, mint írtam, a ragasztás tilos. De a befőttesgumizás nem. Ezért a felni peremére egy befőttesgumit feszítenek, és erre húzzák a gumiabroncsot. Zseniális trükk, és működik is.
Lenyűgözően komplexek ezek a modellek, én bizony azt mondom, hogy ilyet senki nem fog tudni kapásból építeni. Ha nincs összeépítési útmutató egy ilyen összetett rendszerhez, ember legyen a talpán, aki összerakja a semmiből, akár csak az első tengelyét a nyolckerekes Rábának. Az az érdekes, hogy a srácok tisztán kútfőből alkotnak, nem használnak semmilyen számítógépes programot, amivel előre ki lehetne kísérletezni a dolgokat. Az építési idő erősen függ a bonyolultságtól, meg a zsákutcák számától, amibe az ember a fejlesztés során belefut. Aztán az sem kőbe vésett dolog, kinek mennyi ideig marad meg egy alkotása. Van, akinek már egy éve ugyanazt a formát adják ki a legókockái, van, akinek pár hét-hónap után transzformálódnak valami új gépbe.
Engem teljes mértékben lenyűgöztek a LEGO teherautók, a képeket rendezgetve is újra, meg újra hitetlenkedve ingattam a fejem. Nem valószínű, hogy én most hasonlóba fognék, de teljesen megértem azokat, akik színes kis műanyag biszbaszokat raknak egymás mellé, hogy a végén Unimogjuk legyen.
Egy biztos: aki nekem azt mondja, a LEGO gyerekjáték, lehülyézem. Kétszer.
Ja, el ne felejtsük: a kisautóblog gonosz, velejéig romlott. Valakit el akarunk indítani a lejtőn, hogy a jövőben időt, pénzt és fáradságot nem kímélve, alkotó truck-trialos legyen. Bár legutóbb egy másik készletről volt szó, úgy gondoltuk, a 8184-es jobban passzol az alkalomhoz. Ezt lehet holnap megnyerni.
Valamikor a nap folyamán (ami ugye nulla óra nulla perckor indul, és tart éjfélig) fel fogok tenni egy kérdést, ami kapcsolódik a mai posztunkhoz. Nem lesz bonyolult, de könnyű sem. Aki először adja meg a helyes, és teljes választ, nos, az kénytelen lesz egy ilyen 8184-es készletet átvenni tőlünk. Szóval, csak az válaszoljon, aki tényleg szeretne belebonyolódni a legózásba. Súlyosan addiktív dolog, én is elzárva tartom a nyeremény dobozát, nehogy egy őrült pillanatomban kibontsam, és összerakjam. Nagy a kísértés.
