A múltkori Bogárnak hamar lett lakótársa. Nem sokkal az után, hogy a háztartásba került, a Rita lelkesedésemet látván körülnézett az interneten, és hamar megtalálta ezt az öreg vackot. Még Goodwoodban készítettem néhány képet a versenyző Cobrákról, az egyik kint is van otthon a falon. Bőven volt ideje megtanulni mindenkinek, hogy mi ez, még a három éves fiam is tudja.
Épp a karácsonyi emésztőrendszeri fertőzés közepén tartottam. A születésnapom volt aznap, így az egyik WC-és az ágy közötti ingajáratban megszólított a feleségem, mit sem törődve a hidegrázással és az általánosan borzasztó közérzetemmel. Nézd, boldog szülinapot! És átadta ezt. Nagyon jól esett, bár a dohos dobozszagtól ismét birtokába kerített az a kellemetlen érzés, amikor az ember legszívesebben traccsolna valakivel a nagy fehér telefonon. Csak egy rövidet, interurbán. Szóval örültem, de nem tudtam rendesen kimutatni.
A gyerek persze azonnal birtokba vette, hiszen a karácsonyi szünetben otthon voltunk, tologattuk egymásnak. A gumik meg is fáradtak rajta, most kicsit megviseltebb, mint újkorában. Amikor felépülve ismét munkába jöttem, hosszas rábeszélés után hajlandó volt átmenetileg megválni tőle. Megértette, hogy tulajdonképp én kaptam, és a helye állagmegóvási okokból az irodám ablakpárkányán lesz, amíg ő nem megy iskolába. Ez egy elég közeli, ugyanakkor ilyen esetekre kellően biztos távolságban lévő céldátum, úgy hiszem, ha akkor is emlékszik majd rá, tőlem elteheti a polcára. Nem kötelező alanyi autóbuzit nevelni a gyerekből.
A konkrét példány egyébként egy 1965-ös Shelby Cobra GT, 427-es motorral, olyan állapotban, mint a valóságban - feltételezésem szerint – sohasem létezik, hívjuk ütött-kopott fellelési állapotnak. Két furcsasága van elsőre. Az egyik a csíkozás, ami egy vastag és két vékony csíkból áll – az internet bugyraiban nem találtam ilyen Cobrát, az egy vagy két vastag csík a menő. A másik a bukókeret-nélküliség: Cobra GT-t csak ezzel látok, tudják, a vezető feje mögött elhelyezett, fejreállított U alakú bukócső, hátrafelé kitámasztva.
Amúgy a kidolgozottsága az árának megfelelő, kormányozhatók a kerekei, alulról látszik a hűtő, a ventilátor, a karter, a váltó, a kardán, a difi és a feltengelyek. Az utastere kellemesen puritán, a Cobráé élőben is ilyen, két kagylóülés, egy kormány, egy informatív műszerfal, három pedál és egy váltó. Ennyi elég is egy versenayutóba. Egyetlen gyenge pontja van, hogy gurigatáskor a gumik lejönnek a felniről. De tulajdonképp ezt nem gurítgatni kellene, csak nézegetni a polcon. Na vissza is teszem a dobozba, mielőtt idekeveredik a gyerek, és szétcincálja.
