Azt hiszem felesleges ódákat zengeni a Legóról, hiszen, aki ezt a blogot olvassa, annak szinte biztos, hogy gyerekkorában volt, vagy még mindig van. A mi családunkban velem kezdődött a hagyomány, és az öcsém vitte tovább. Most nagyjából tizenöt kilónyi van itthon, de amíg én nyolc évesen három napig vigyorogtam, mert kaptam egy villanymotort, addig az öcsém már nagyban játszik. Igazán nagyban:
Naná, hogy csak a nehézgépek. Volt már Unimog, több mint 2000 alkatrészből, exkavátor, autódaru nyolcvan centis gémmel, és még ki tudja mi minden, de itt a zseniális Mindstorms készlet is. A programozható elemekből nagyon sok mindent ki lehet hozni, az esztergától elkezdve összeszerelő gépig széles a skála, de most éppen egy öntöltős katapult épül.Vannak egyetemek, ahol szemléltető eszköznek is használják, szóval akad benne potenciál.
Viszont aki kicsit is gerjed a keleti blokk műszaki vívmányaira, annak a LEGO Tatra T 813 viszi a pálmát. Már az eredeti is sokak szemébe csal könnyet, és azt hiszem, célszerszám ritkán sikerül ennyire szépre. Olyan, mint egy Opinel kés, mentes minden felesleges sallangtól, de süt róla, hogy amire kitalálták, arra egyszerűen nincs jobb. Mélázhatnánk még a levegős V12 hangjáról, a független futómű groteszk kerékszögeiről, de mások már megtették helyettem, kattintsanak.
Talán látszik, hogy nem ez az első ilyen gép, ami kikerül az öcsém kezei közül, sőt, talán már konkrétan ilyen T 813-as is készült, de eddig ez a legkiforrottabb változat. A súlya elemekkel együtt alulról veri a két kilót, a hossza pedig 54 centi. Hogy miért csak 6x6, nem pedig az igazán súlyos nyolckerekű? Az ok prózai, ennyi kerék volt itthon. Összesen hat villanymotor dolgozik rajta, egy a mozgásért, kettő a kormányzásért, kettő a kompresszor hajtásáért felel, egy pedig a levegős futómű szelepét kapcsolja.
Igen, mert az első futóművet pneumatikus munkahengerek emelik fel. Öncélú bonyolításnak tűnhet, hiszen tekercsrugók vannak hátul is, de nem az. Amíg csak az alváz volt kész, remekül működött hagyományos rugókkal, de amikor felkerült a nehéz fülke, akkor a súlytól olyat spárgázott a futómű, hogy Van Damme emigrált volna szégyenében. Mivel nem volt itthon erősebb rugó, és a geometrián már nem lehetett változtatni, ezért a levegős megoldás maradt, viszont biztosítani kellett a rendszer nyomását is, ezért épült egy távirányítású kompresszor a platóra.
A gép amúgy nem félkész, de a fülke padlóját, vagy tetejét felesleges keresni, ezek a könnyítés áldozatául estek. A Colin Chapman életműbe persze még így sem férne bele, de egészen meglepő emelkedőket képes leküzdeni, és ez az igazi cél.
Voltak komoly akadályok az építésnél, például, hogy akármilyen masszív alváz készült a teherautó alá, a műanyag elemek illesztései miatt csavarodott, és mivel a kardán végigfut alatta, ezért könnyen megszorult a hajtáslánc. A probléma végül úgy lett megoldva, hogy nem lett megoldva, mert továbbra is csavarodik, csak most már a csuklókkal tagolt tengellyel együtt.
Akármihez is viszonyítjuk, gyorsnak nem lehet nevezni, de nagyon nincs előtte akadály. A motor negyven newtoncentiméter ( 0,4 newtonméter) nyomatékot ad le, és akár 220-as fordulatig is felpöröghet, szóval a Lego Tatra inkább a lassú erő szimbóluma. Mókás látvány, ahogy a kerekek egymáshoz képest mekkora szögben képesek dőlni, olyan benyomást kelt, mint egy százlábú, ami átmászik egy kavicson. Erről gyerekként azt hittem, hogy a teherautónak mindjárt kiesik a kereke, pedig ez igazából a legendás terepképesség feltétele, a lengőtengely miatt ilyen. Nézzék csak, hogy követi le az egyenetlenségeket:
A csodálatos pedig az, hogy ezt a LEGO változat is tudja. Nem akad el, nem erőlködik, csak szép komótosan átmászik mindenen. Igazából egy ellensége van, az pedig a napfény. Szobában annyira nem zavaró, de szabadban jó, ha negyven-ötven centiméterről működik az infrás távirányító.
Ilyenkor bizonyosodik be újra és újra, hogy a Legóból nem lehet kinőni. A mai napig gyakran leülök az öcsém mellé, és akkor lőttek a produktív délutánnak, de néha egész napok tűnnek el a doboz mellett. Ő már persze túlnőtt rajtam, robotokat programoz, ultrahang szenzort épít egy lánctalpasba, de vannak gépek, amiket egy öreg Ericson telefonról irányít. Sokak szerint ez már így nem az igazi, és hűtlen a Lego eredeti szellemiségéhez, de nincs így. Ez a játék mindig is egyfajta roller volt a kreativitásnak, csak ez a roller most már kapott combos motort is. Jöhet konzol, tablet, szimulátor, vagy akármi, a játék, az a LEGO marad.