Az RCX első napján kiszúrtunk Balázzsal egy Camarót, ami a szabadtéri parkoló közepén állt. Gyönyörű, fakó, mállott fényezésű, igazi kaliforniai-lepattant öreg autó volt, irtózatosan erős kisugárzással. Az első kérdésre odaadtuk volna érte a Murano CC kulcsát. Aztán este a gazdájával is összefutottunk, egy ázsiai srác nézte értetlenül, miért állunk a kocsija mellett és ingatjuk a fejünket. Miután megbeszéltük, hogy oda vagyunk a gépéért, élvezettel mesélt róla, majd a kulcsot elfordítva elrotyogott a long beachi naplementébe.
Másnap a standon álldogáltunk, mikor egy Willy's Jeep gurult elénk, a sofőr kézmozdulatokkal kormányozta a gépet az emberek közt, és jobbra-balra fordítva a fejét pásztázta a terepet. A többiek teljes harci felszerelésben, merev tekintettel néztek maguk elé. Mit mondjak, furcsa, mikor egy ekkora katona a sisakja alól ránk sandít. Pillanatokon belül megjelent az egység parancsnoka is, kezében egy távirányítóval. Ahogy az egyik botkormányt mozgatta, úgy forgatta a fejét a GI Joe. Azonnal megismertük emberünket, ő volt a camarós srác, csak most egy 1/6-os méretarányú jeepet vezetett, pár méterre lemaradva a kocsitól figyelte a nézők reakcióit.
A kiállításon egyébként is mindenki nagyon közvetlen volt, de Jack már ismerősként köszöntött minket, csak azon csodálkozott, hogy itt látja viszont a tegnapi két srácot. Természetesen érdeklődött, hogy mit is állítottunk ki, majd mikor a WiRC élő képéről és a kamerával készíthető felvételekre terelődött a szó, elmesélte, hogy ő a modelljeivel filmet forgat, komplett harci jeleneteket ad elő. Egy kicsit meglepődtünk a dolgon, de manapság mindenki fotózik, videózik, kézenfekvő, hogy egy kis kamerával legyártsa a maga Kelly hőseit.
Ha már ennyire haverságba keveredtünk, úgy éreztem, ő lesz a megfelelő ember, hogy megkérdezzem, ami már a kiállítás megnyitása óta piszkálta a csőrömet: miért ennyire felülreprezentáltak az ázsiaiak ebben a modellező hobbiban. Akárhová néztem, kínai, japán, koreai és még ki tudja milyen származású srácok, férfiak pöckölgették a távirányítókat, csavarozgatták a modelleket.
Jack azonnal kész válasszal állt elő: kulturális hagyományaik lehetnek a dolog mögött. Az ázsiaiak imádnak uralkodósat játszani. Vagy éppen varázslósat. Elég csak annyit tenniük, hogy erősen akarják, hogy a tank megmozduljon, és már el is indul arra, amerre a Nagyúr parancsolja. Oké, nem árt, ha tudja kezelni a távirányítót a Nagyhatalmú Vezér, de akkor is, az ő szavára, akaratára mozdulnak meg dolgok, irányíthat egy kisebb hadsereget. Ennél a pontnál széles mozdulatokkal elkezdte utánozni a kínai filmekben látható harcsabajszú varázslókat, akiknek tekintete villámot szór, kezük egyetlen mozdulatára sziklák csusszannak arrébb. Hirtelen uralkodóvá vált, aki hirtelen intésével ezreket küld csatába, fél pillantásától kemény harcosok rogynak térdre.
Meg aztán ott a frusztráltság, hogy családfőként már se az asszony, se a gyerekek nem azt teszik, amit ő mond. Mikor kínaiul vonja felelősségre a taknyosokat a kupleráj miatt, azok már angolul feleselnek. Ilyenkor elég kézbe venni a távirányítót, és helyükre kerülnek a dolgok -itt az történik, amit én akarok! A katonák nem feleselnek, a járművek is azt csinálják, amit én parancsolok. Logikus magyarázatnak tűnt a dolog, még ha csak viccelődtünk is, az előadás meg különösen meggyőző volt.
Naná, hogy meggyőző volt, ahogy a varázslót eljátszotta nekünk Jack Yang, mert mint kiderült, ez a magas, jóképű srác színész, már mi is láthattuk több tévésorozatban szerepelni, videójátékok karaktereit mintázták róla. No, azért ne gondoljunk őrületes címszerepekre, inkább csak epizód szereplések ezek, de az imdb jegyzi őt, a Jack Yang nevet beütve a keresőbe az ő képei ugranak fel elsőként.
Este a hotelban Balázs rá is keresett a Jack által emlegetett videóra, amin az általa forgatott csata látható. Ügyesen megcsinált kis filme, amiben M5 Stuart harckocsi akaszkodnak össze egy Tigrissel:
