Lassan a végéhez közeledik a Spielwarenmesse, már csak egyet kell aludni, és jönnek a srácok elbontani a WiRC standot. Mert bármennyire is király dolog a legnagyobb márkák képviselőivel tárgyalni, akiknek a szemében látni a meglepődést és azt, amikor rádöbbennek, mit sodort eléjük a szerencse, azért fárasztó, na.
Egyik-másik cég (inkább a játék vonalról) a kiállítási terület legmásikabb végében van, ami talán légvonalban nem olyan vészes táv, de tömött pavilonokon keresztül megközelíteni a helyszínt már komoly idő és távolság. Ráadásul minden második standnál ott a kísértés, hogy megálljak, és megnézzem, mit is kínálnak. Nem minden alkalommal tudok ellenállni. Eddig azt hittem, a Spielwarenmesse egy rohadt nagy kiállítás. Pedig ez egy átkozottul, nyomasztóan rohadt nagy kiállítás.
Visszafelé tartva láttam meg ezt a zseniális cuccot. Így kell Chevrolet Corvette-függőt nevelni, aki aztán egy életre nem tudja kiradírozni a tudatalattijából a márkát.
A gyerek egy impozáns méretű, igen jó kidolgozottságú, Corvettet mintázó ágyban hajthatja álomra okos kis fejét. Gigantikus felnik, peres gumik, a felni küllői között világosan kivehető, malomkeréknyi féktárcsák. Az ágy mellett egy dizájnban tökéletesen passzoló ágyneműtartó, a kocsi fényszórói világítanak, mi kellhet még?
Egy frankó éjjeli szekrény. Ami esetleg fehérneműtartó, vagy a játékokat dobálja be estére az ember. Naná, hogy szerszámoskocsinak van álcázva, pontosan úgy néz ki, mint ha valamelyik szakszervizből tolták volna ki.
Ilyen dolgokat látva mindig elgondolkozom, miért is kérnek licenszdíjat az autógyártók a játékgyáraktól. Ez a legjobb módja az imidzsépítésnek, egy életre rajongóvá válhat valaki, ha jó minőségű, a gyártó által jóváhagyott kisautóval játszhat gyerekkorában. Tudják ezt mások is, a Siku (német Matchbox) gyártójának csillogó standján is pontosan erről beszél a szlogen.
