Rézmányi úr torz grimasszal lecsatolta a Merci-csillagot a kulcstartójáról. Kicsit méregette a tenyerében, aztán gondosan elhelyezte a fiókban. Levette a láncot a pénztárcájáról, hiszen arról sokan felismerik. A céges belépőkártyát is leakasztotta, odatette a csillag mellé. Egy pillanatra elidőzött a tekintete a bőrdzsekijén, aztán alig láthatóan megrázta a fejét. Nem, álruha is kell.

Felzizzent a villanyborotva, kéjjel tolta le a borostát. Úgyis ki akarta próbálni egyszer, milyen sima képpel kimenni az utcára. Hamvas babapopó-minőséget varázsolt az arcára, de a pajesznél megállt a keze, azt azért mégsem lehet. Inkább sapkát húz majd, az eléggé megváltoztatja a fejét. Szűk farmer, bőrcipő, kockás ing - már csak egy áramvonalas napszemüveg hiányzott. Egy pillanatra megállt fanyalogni a tükör előtt, gondolt egyet, és rendesen betűrte az inget. Kész, így már senki nem fog ráismerni.

Így indult Balázs beszerezni a BMW-t. Mégis, hogy veszi ki magát, ha egy megrögzött, többszörös Mercedes-tulaj előre megfontolt szándékkal a főellenség egyik ikonját emeli le a polcról? Megbocsáthatatlan bűntett - lenne, ha saját vitrinjébe csempészné be, mint egy fekete bárányt a legelésző SEL-ek közé.

De Rézmányi urat ennél nemesebb szándék vezérelte. Kollégáját ért - nem is olyan fájó - veszteség pótlására kereste a megoldást. Egy alig kétcentis, fröccsöntött, fémgőzölt műanyagszilánk csak nem okozhat gondot az embernek, aki Paul Bracq-kal levelez.

Lökhárítót mégsem sikerült kapnia. Pajzán gondolatként átfutott az agyán, ha már ennyire beöltözött, a bolt egyik sötét hátsó szegletében kipattinthatná az átlátszó csomagolású 02-esből és suttyomban zsebre tehetné, hátha nem veszik észre. De ez nem lenne méltó egy ajándékhoz.

Elhozta hát a klónt, hogy alaposan zavarba ejtse Bandit, aki nehezen fogad el ajándékokat. Aki már rég nem bánkódik az elhagyott lökhárító miatt. Sőt, most már titokban örül is neki, különben hogyan különböztethetné meg a két Bristol-szürke 02-est?