Taki bácsit sokaknak nem kell bemutatni. Bár, ez a bácsizás -kora ellenére-talán tiszteletlenül hangzik. A kollégái is inkább Taki professzornak hívják. Igaz, világszerte sokan tudják, ki ő, de azért Magyarországon kevesen ismerik fel arcról. Nem, ez a Taki bácsi nem Magyarország taxis Taki bácsija. A mi Takink csak képzeletben létezett, és a zseniális Zenthe Ferenc keltette életre. A Taki, akiről most szó lesz, élő, hús-vér ember, aki milliók álmait váltotta valóra, sőt mi több, milliók álmait álmodta meg.
Mint már korábban is említettem, komoly hatással volt rám a japán Tamiya, az 1986-os katalógust rongyosra lapozgattam, és csak álmodoztam róla, milyen lehet egy rádiótávirányítású modellautóval vagy -harckocsival játszani. A vasfüggöny mögött ez szinte teljesen elérhetetlennek tűnt egy tizenéves gyerek számára -különösen, ha tudjuk, hogy azért nyugaton sem volt minden háztartásban profi RC autó. Különleges, drága dolog volt egy minőségi készlet. De ettől még -sőt, talán pont ezért is- az ember fia lefekvés előtt hosszasan eljátszadozhatott a gondolattal, mennyire király dolog lenne egy ilyen géppel csapatni. Mondjuk, a király lenne kifejezés helyett valami mást használhattam, de ez most mindegy.
Mióta Nürnbergbe járok, első dolgaim közé tartozik a Tamiya stand felkeresése. Lehet, hogy manapság már nem ők adják ki a legvagányabb dolgokat, nem ők diktálják a piaci trendeket, de az igényes modelljeik még most is alapvetésnek számítanak a piacon. Ráadásul minden évben találtam valami nosztalgiázni valót is a vitrinekben.
Tavalyi nagy dobásuk a Sand Scorcher 1:1-es méretarányú modelljének bemutatása volt. Egy német társaság úgy döntött, nekik kell egy ugyanolyan autó, mint a Sand Scorcher volt gyerekkorukban, de most már belülről akarják vezetni. A gép csodás lett, pontosan úgy nézett ki, mint az eredeti, ami ugye csak egy modell volt. Mint amikor Lara Croft megelevenedik. Játékból valóság.
Nos, a Sand Scorcher előttem nem volt olyan ismert modell, mint a '86 utániak. Az 1986-os katalógusban már nyoma sem volt sem a VW buggynak, sem testvérmodelljének a Champ/Rough Rider buggynak. Ezért, mikor először került a kezem közé egy Sand Scorcher, leesett az állam. Szinte minden alváz és futómű alkatrész fém öntvény, a futómű pontosan az eredeti Bogár mintájára működik, a karosszéria precíz, fröccsöntött műanyag.
Idén, mikor Koncz Janival megérkeztünk, talán a második, vagy harmadik stand volt a Tamiya, amit meglátogattunk. Mikor barátom meglátta a Scorchert, földbegyökerezett a lába, és egy rövid monológ után azzal fejezte be a mondókáját: neki egy ilyen kell. Egyetlen más RC modellnél nem fogta el a bírvágy. Látva ezt, egy kedves, kopasz japán úriember jött hozzánk, pár kérdés és válasz után csak annyit kérdezett (gondolom látta a press kitűzőt): volna-e kedvünk a kocsi tervezőjével beszélni. Se japánul, se angolul nem tudtam volna azt mondani, hogy már hogy a rákba ne, ezért csak hevesen bólogattam. (Tudom, tudom, how into the crab not, de mosmá mindegy.)
Bemutatott egy nem túl magas, öltönyös, szemüveges, igazából olyan tipikusan japán úriembernek. Igyekeztem udvariasan köszönni neki, kicsit még meg is hajoltam. Ha mindazt előre tudtam volna, amit csak a beszélgetés végére tudtam meg, a földig hajolok előtte, az biztos.
Ő volt ugyanis dr Fumito Taki, aki nem csak a Sand Scorchert és a Rough Ridert alkotta meg, de hozzá köthető a Sherman, a Porsche 934, a Hotshot, egy vitorlázó repülő, és ki tudja még hány jármű tervezése. Sherman-em nekem is van, aminek már az építésekor is csak pislogtam, mikor láttam a műanyagba gravírozva az eredeti tervezési/gyártási dátumot. Az eredeti, 1/16-os makettet 1974-ben kiadták, ennek továbbfejlesztése az RC modell, amit először pár évre rá, tán '76-ban építettek meg rádiótávirányításúnak. Több, mint meglepő, milyen minőségű munkát adtak ki a kezeik közül a hetvenes évek közepén...
A Hotshotot ismerem, sokat nézegettem a '86-os katalógusban. Zseniális szerkezet. Ez volt a Tamiya első négykerékhajtású buggyja -2007-ben ismét kiadták. Idén azonban egy másik járgányt adnak ki újra: az Avante kitjét veheti meg, aki valami igazán érdekes RC autóra vágyik. Hogy ki volt ennek az autónak a tervezője? Taki bácsi, naná.
Az utóbbi években rendre jönnek az új modellek, de sokak vágyát teljesítik az újrakiadásokkal. Persze, lehetne akár azt is mondani, aki ilyen régi Tamiya modellt szeretne venni, irány az e-bay, tessék licitálni. Csak az a baj, hogy akiknek gyerekkorukban elérhetetlenül drága volt egy korabeli modell, azoknak ugyanaz a modell most is őrületesen drága. A gyűjtők egy eredeti dobozos, legendává vált autó készletéért olyan összegeket fizetnek ki, hogy az ember csillagokat lát, mikor meglátja az aktuális ajánlat mezőben az összeget. Az újrakiadások sem egy Himoto árszintjén mozognak, de jóval kevesebbért hozzájuthat az ember egy darabka RC történelemhez, mint ha csak a harminc évvel ezelőtti eredetit vehetné meg. Persze, picit módosítanak rajtuk, a korszerűség, meg az eredetiket gyűjtők érdekeinek megóvása miatt is. Az idei Avante matricalapja is más lesz, mint az eredetié.
Taki professzor igen érdekes életpályát tudhat magáénak. A Sand Scorchert 24(!) évesen tervezte. Ami azért nem kis dolog, hiszen ha kicsiben is, de ez egy komplett, működő autó, áttételekkel, futóművel, alvázzal, karosszériával, kerekekkel, gyakorlatilag a semmiből létrehozva. Ugyanis a Tamiyának, de leginkább egyik gyártónak sem volt korábban hasonló autója. A Tamiya is épp csak belekezdett az RC-bizniszbe, mikor a Sand Scorcherrel előugrottak. Korábban a Porsche 934 modelljét alkották meg, aminek szintén érdekesek a születési körülményei. 1/12-ben megcsinálta a Tamiya makett részlege a 934 makettjét. Ez egy óriási erőforrásokat igénylő munka volt, drága szerszámokkal és magas költségekkel, sőt, a tökéletességre törekedésre olyan szintig jutottak, hogy a cég vett egy 911-est, és apróra szedte, hogy minél részletesebben ki tudja dolgozni a makettet. Később a kocsit odaadták egy japán Porsche-szervíznek, aki ismét összerakta. Ez az autó a mai napig ki van állítva a Tamiya saját bemutatótermében.
A makett viszont nem fogyott úgy, ahogy tervezték. A cég vezetősége közben felfigyelt az egyik munkatársukra, aki a parkolóban játszódott egyik saját rádiótávirányítású modelljével. Ez a fiatalember volt Taki úr, aki ekkor már benne volt a Sherman motorizálásában. Tamiya úr kiadta neki, hogy csináljon egy RC autót, méghozzá a már meglévő Porsche 934 alapjaira. Ami persze így marhaság, mert a makettnek nem az alapjait, hanem a tetejét használták fel: az alváz teljesen új fejlesztés lett, a karosszéria viszont a már meglévő szerszámokkal gyártható makettől származik. Bár akkoriban a robbanómotoros modellek voltak inkább a jellemzőek, Tamiyáék az elektromos irányba léptek. Az első autójukat még egyszerű szárazelemekkel táplálták, de ez sem akadályozta meg, hogy gigantikus siker legyen. Abban az időben, ha egy robbanómotoros modellből évente 6000 db felett adtak el, már sikeresnek számított. Éppen ezért, mivel az elektromos modell új volt, szerényebb számot tűztek ki célul. Olcsónak nem volt mondható, 9800 Yen volt az alap kit ára, ami a duplájára emelkedett, ha mindent meg vett hozzá az ember -akkoriban ez egy kisebb vagyon volt. Ennek ellenére meg lett a kitűzött cél. Nagyjából hússzorosa: már az első évben több, mint 100.000 db-ot értékesítettek. Ezzel le is fektették a cég RC-jövőjének alapjait. A mai napig fontos jellemzője a Tamiya RC autóknak, hogy a karosszériájuk még akkor is makett-szintűen kidolgozott és részletes, ha nem fröccsöntött, hanem vákuum-húzott műanyagból készül. Ez a modell ma a gyűjtők számára az egyik legnagyobb kincs. Minden további nélkül megadnak akár ezer dollár feletti összeget is egy jó állapotú, esetleg bontatlan darabért. Volt ugyanennek az autónak egy fekete karosszériával kiadott verziója -ezek ma több, mint kétezer dollárt érnek!
Miután megtudtam, hogy a Shermant is Taki úr tervezte -meg a kezdeti megilletődöttségemet is legyőztem- megfogalmazódott bennem egy kérdés. A Sand Scorchert kezemben tartva, és a sok fém alkatrészt nézegetve eszembe jutott, hogy a Shermant is fém lánctalppal adták ki eredetileg, de aztán praktikus okokból műanyagra cserélték őket. Kisebb a lánc súlya, rugalmasabb, nem terheli annyira a hajtás elemeit, és valamivel kevésbé is kopik, mint a fém csapokkal összeszerelt öntvény lánctalpak forgópontjai. Ezért feltettem a kérdést: ha ma tervezné meg ugyanezt Sand Scorcher modellt, mit csinálna másképpen.
Taki úr nagyon udvarias ember. Kedvesen mosolyogva nem azt kérdezte, hogy miért kérdezek hülyeségeket, csak jelezte, nem teljesen érti, mire gondolok. Kicsit pontosítottam: a mai anyagok ismeretében hol alkalmazna a fém helyett műanyagokat, kompozitokat.
Taki úr nem csak udvarias, de alapos is. Látszott, homlokát ráncolva komolyan elgondolkozik a válaszon. Ami az volt, hogy igazából semmit sem változtatna. Mivel az eredeti koncepció szerint a Bogár futóművét, az igazi autók technikai megoldásait másolják le kicsiben, ezt most is ugyanezekkel a megoldásokkal tenné meg. Nem akartam akadékoskodni, de a régi, váltós pick-upok utódainál a váltóházat, a merev hidakat, az alváz szupportjait bizony műanyagra cserélték. De nem is ez a lényeg: az eredeti alváz egy igazán csodálatos műalkotás, én sem szeretném, ha más anyagokból csinálnák a friss kiadás alkatrészeit.
Hihetetlen élmény volt Taki úrral pár mondatot beszélni, és ezzel egy kicsit bepillantást nyerni egy régi, meghatározó modell- és makettgyártó történelmébe. Őszintén remélem, hogy sok olyan modellel örvendeztetnek meg minket, amik még harminc év múlva is klasszikusnak számítanak majd. Nincs valakinek egy bontatlan, eredeti Hotshotja olcsón eladó?
