Eddig azt hittem, hogy mindegy, a szobai autóverseny milyen autókkal megy. A játék, a vetélkedés és a küzdelem a lényeg, nemde?. A szerkesztőségünkben már nagyon komoly darabok is megfordultak a műfajból, sőt, talán túl komolyak is. A gyerekek nem tudják igazán értékelni, milyen gyönyörűen kidolgozott a DTM-versenyautó, vagy épp a rendőrségi 911-es. Oszt úgyis összetörik.
Szerencsére van ebből olyan játék is, amit nem a felnőttek buzériáinak kielégítésére találtak ki. Meg is kaptuk a tesztpéldányt, az 1:43-as léptékű Carrera GO!!!-t. A TC-s akikapjamarja-rendszert kihasználva, rögtön lecsaptam rá. De csakis a Verdák rajzfilm miatt. Elvileg ugyanolyan slot-carok ezek is, de azért valahogy sokkal játékosabb az egész. Villám McQueen és Joe Komposztor csatáját újrajátszani a Szelep Kupáért – van ennél jobb?
A rajzfilmmel elég bensőséges a viszonyom, azt hiszem, többször láttam, mint bármit. Minél többször látom, annál inkább érzem: a Verdák tökéletes. (Azt leszámítva, hogy a Piston Cup magyarul Szelep Kupa lett, noha a serleg is dugattyú-alakú, kedves fordítók.) Minden a helyén van benne, zseniálisak a figurák, elképesztően kigondolt jellemekkel. És kegyetlen jó poénokat helyeztek el benne a szülőknek is, nyilván tudták, hogy nem egyszer kell szegényeknek megnézniük. Köszönjük.
Ugyanis van egy két és fél éves lányom, és folyton a Verdák-DVD megy nálunk. Elég fura viselkedés ez egy lánytól, elvégre van elég rózsaszín rajzfilm a világon, de ezt akarja. Amikor nem a Kisvakond autóját nézi. (Bár, mostanában néha be kell tenni egy Hello Kitty DVD-t is néha, ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy miért nem kérdezik meg Észak-Koreát, hátha csak amiatt ágyúzták őket nemrégiben, mert valaki átcsempészett egy Hello Kitty lemezt.)
Eredetileg az volt a terv, hogy hazaviszem a pályát, hadd próbálja ki Timi, de Hajnival, a feleségemmel megtárgyalva dolgot, végül úgy döntöttünk: inkább ne legyen ott a tesztnél. Hisz egy-két nap után el kell csomagolni az egészet, és visszavinni. Amúgy is, ez nagyobb gyerekeknek való, ő még nehezen értené meg, hogy ezeket nem tologatni kell, mint a többi játékautóját. Mert van egy pár neki. A Mikulás például egy autószállító kamiont hozott neki, kilenc kisautóval. Nagynéném megpróbált ugyan egy nagyobb babát ajándékozni neki, de sírva fakadt, és rémülten hátrálni kezdett, amikor meglátta. Asszem, még nem teljesen tiszták benne a nemek közötti szerepek.
Így aztán pár napig nem nyitottuk ki az autó csomagtartóját Timi jelenlétében, mert benne volt a pálya. Aztán egy szép napon, miután a gyermek elment melózni a bölcsibe, felvittem. Az első komoly kijózanodás akkor következett, amikor alaposabban megnéztem a leírást, mekkora hely is kell a pályának. Eláruljam: 2,5 méter hosszú és hetven centi széles. Ez elsőre nem tűnik soknak, de az. Gondolom, hasonló problémával többen szembesültek így karácsonykor. Egyenletesnek is kell lenni, nem lehet alatta össze-vissza szőnyeg, és hasonlók.
A másik, hogy azért nem öt perc összerakni. Elképesztően sok mütyüszt pakolnak a dobozba: a pálya elemei, a betápláló elem, a körszámláló, az elemeket összefogó patentok, korlátok, hirdetőtáblák, és persze ott vannak az állatható lábak, a felüljáróhoz és a döntött kanyarhoz. Bizony ám, döntött kanyar! Elvégre ez NASCAR-paródia, még szép, hogy van benne.
Igaz, kicsit leegyszerűsített formában, mivel ez valójában egy 180 fokos kanyar, megemelve. Mire felfogtam, és összeraktam, pont egy óra telt el, ami így elsőre nem is rossz. Még sosem csináltam ilyet azelőtt.
Mivel a játékautókat sikerélményre hegyezték ki, az aljukon elég erős az a mágnes, ami segít a pályán tartani őket. Az emelt kanyarban például simán megáll az autó a falon ami – hogy is mondjam finoman – nagyban megkönnyítette az akciójelenetek fotózását. Mert amúgy menet közben szinte lehetetlen lekapni a kis dögöket.
Nem véletlenül. A pálya teljes hossza 5,4 méter. Levideóztam egy kört, és kimértem: egy kör, különösebb sietség nélkül kábé 3-3,1 másodperc. Azaz, az átlagsebesség cirka 6,5 km/óra. Ez nem tűnik soknak, de illik megszorozni a léptékkel, hogy reális legyen a kép. 6,5-szer 43? Az 280 km/óra. Aztamindenit! Mondom, ez NASCAR, na!
Bevallom, ráadásul ez még azelőtti kör, hogy felfedeztem volna a turbó gomb funkcióját, szerintem vele még lefaragható pár tized, ha az ember nagyon profivá képezi ki magát. Ha csak simán nyomkodjuk a kontrollert, gyakorlatilag gázelvétel nélkül vehetők a kanyarok, ami jól jön a kisebb gyereknek, mert nincs állandó kudarcélményük. Aki meg nyomkodja a turbó gombot, az meg ne csodálkozzon, ha elszáll a döntött kanyarban. Szó szerint.
Hozzáteszem, a dobozban lévő Villám McQueen-Komposztor duó már nem volt teljesen új, ám kaptunk egy bontatlan Kinget is, amely szemmel láthatóan fittebb volt, ez már rendszeresen kisodródott a nagy, köríves kanyar bejáratánál, ha nem vettük el a gázt. Gondolom, számít, mennyire kopott az áramszedő, ez lehetett a különbség oka (a csomag egyébként tartalmaz tartalék áramszedőket).
Mikorra kijátszottuk magunkat a feleségemmel, késő délután lett. Hajninak indulnia kellett a bölcsibe. Én maradtam otthon szétszedni a pályát, de közben jött egy telefon, és el kellett rohannom egy fontosabb ügy miatt.
Lebuktunk. Timi ott találta a pályát. Örült neki, nagyon, de Hajni megmagyarázta neki, hogy ez nem marad itt, csak kölcsön kaptuk. Nem tudom, megértette-e. Mindenesetre szépen visszadugta a tápegység kábelét a pályába, és mire a Hajni odanézett, már ment az egyik autó. Átkozott kiscsaj, nem?
Aznap éjjel aztán tényleg szétszedtük, és visszacsomagoltuk a pályát. Másnap reggel nem hiányolta, de amikor szóba került a karácsony, meg az ajándék, valahogy mindig a nagy autópályára tereli a szót.
Nem. Nem kap. Fiatal még hozá. Hátha kinövi, még van remény.