Rákosi elvtárs csak bölcsen bólogatna, bizony, bizony, látják, elvtársak, a kapitalista nyugatnak csak sikerült elérnie a totális disztrojt. Dolgos népünk ahelyett, hogy a hazát építené, lám, munkamoráljának romjain játszik. Játszik! Munkaidőben! Sajnos, tényleg ez a helyzet, a blogunk indulásakor kapott versenypálya beépült a szervezetünkbe, sőt, az egész Indexbe. És nincs ellenszer.
A Carrera pályáját valahol az ép ésszel felfogható árú (100 000 Ft-ig) kész csomagok közepén találjuk, ára 53 500 forint. Ez persze így első nekifutásra nagy pofonnak tűnik, de jó, ha tisztában vagyunk egy-két ténnyel.
Először is, ez a Carrera közepes méretaránya. A legkisebb, 1:43-as készletek jellemzően a belépő, GO!!! – k, melyek vitathatatlan előnye a kis helyigény (a két teljes loop-pal szerelt pálya is elfér 286x69 centiméteren) és persze az alacsonyabb bekerülési költség mellett a csilliónyi kiegészítő.
Az általunk próbált (mit próbált, függőséget okozó) a nagy, 1:24-es méretarányú. Ez még nem indokolná a magasabb árat, hiszen alig néhány grammnyi Nirosta-acélról (rozsdamentes, ebből készül a vezetősín) és műanyagról van szó. Egy nagy trükkje azonban van: ez már digitális. Ráadásul használhatók rajta a nagy, 1:24-es autók is (alapból 1:32-esekkel érkezik), feltéve, ha használjuk az utólag megvehető szélesítést, hogy a kanyar külső ívéről ne sodródjon le a nagy autók hátulja.
Kompatibilis a Carrera Evolutionnel, ami ugyanekkora méretarányú, de nem digitális. Elemei használhatóak, kivéve a vezérlőrészt, abban van az okosság. Szóval a kombinációk sora végtelen.
Talán furcsának tűnhet a szó ebben a közegben, de akik legutóbb tizensok éve játszottak ilyen slot-car pályán, azok úgy érzik majd magukat, mint én: nagyon öregnek. A mi időnkben még kis flepniket pöcköltek meg a csehszlovák Autodráha kisautói (volt hetvenesem és kilencvenesem is, sőt, anyám mérséklet örömére az ebédlő szőnyegén forrasztottam egy közdarabot a kettő közé forrasztópáka és némi műanyag segítségével), az fordította a mechanikus körszámláló tárcsáját (sárga, piros lábakon, szürke flepnikkel).
Ez viszont? Maga a csoda. Soros porton keresztül csatlakoztatható tetszőleges PC-hez, ott mérhető a köridő, logolható ezernyi adat, nem próbáltuk ki. Tud rajtoltatni visszaszámlálással (ha kiugrik valaki, elveszi az áramot és a procedúra megszakad), felvezető autó funkciója és ki tudja még, milye van. De a lényeg, ami miatt gyermekkoromban ölni lettem volna képes, az a sávváltás.
Persze, volt ilyen már anno, de akkor sávot cseréltek a kocsik, itt azonban üldözhetjük egymást, ha ügyesen, pár lépésben felprogramoztuk, megmutattuk a pályának, melyik távhoz melyik autó tartozik. Ráadásul négyen is nyomhatjuk egyszerre. Érzik már? A távirányítón egy kis gombot kell megnyomni és úgy tartani, ekkor a következő sávváltó elemnél átmegyünk a másik nyomvonalra. (Ezekből kettő is van.)
A készlethez két F1-es autó tartozott. Jogos a múlt idő, hiszen mára már lényegében a puszta padlólemezen ülnek, hátuk mögött a villanymotorral, beöltözve, mint két, 60-as évekbeli hotrodder. A nagyon szépen kimunkált Forma-1-esek túl sok apró kinövéssel rendelkeznek ahhoz, hogy igazán bírják a kiképzést. Ilyen pl az első szárny, a hátsó, a tükrök, illetve a kabin. Mostanra már lecseréltük őket, ráadásul négy autóra, de erről már a következő posztban olvashatnak.
A dobozt itt rakosgattuk egy hétig, senkinek nem volt mersze belefogni az összerakásba, aztán Árpáddal nekiveselkedtünk, legyen már valami. Nem telt el két másodperc, máris ott termettek mellettünk a Szily-klán tagjai: Mirjam és Borisz, majd a fél kultrovat, de arrajáró technikusok is beszálltak. Sikeresnek bizonyult a Tom Sawyer taktika (aki nem olvasta, szégyellje magát). Seccperc alatt összerakták, bár gondolkodni kellett egy kicsit az elemek egymáshoz húzásán (alul csúsznak össze, nem oldalt kapcsolódnak).
Ahogy kész lett (egész rendes méretű), azonnal birtokba vették… Nem csak a gyerekek, hanem nagyjából mindenki UP-től a gyerekekig. A kicsi tankocskával hiába próbáltam megakadályozni őket, illetve helyet követelni a távirányítónál, így be kellett vetnem a nehéztüzérséget (erről Winkler ír hamarosan), és eltaposni mindenkit.
A mai napig megvan a pálya, lesz még róla szó. 53 500 magyar pénz nem kevés, de jó esetben egyszer kell megvenni, aztán ha törik az autó, pótolni, vagy szerelni. Csak vigyázzanak, mert nagyon ragályos, a határ pedig a csillagos ég, főleg, ha elkezdenek saját nyomvonalat építeni, bővítgetni, spekulálni, mondjuk innen.
Hosszú-hosszú órákra leköt négy, felnőtt férfit. Hölgyeim, vegyenek ilyet, és biztosak lehetnek benne, hogy a férj otthon marad.
A gyerekszobában sörözik a haverokkal, távirányítóval a kezében…
A következő részben lesz egy kis vezeétstechnika, egy egyszerű, kidolgozott szabályrendszer és megtudjuk, mivel érdemes rajthoz állni, ha nyerni akarunk.