Most, Karácsony előtt igazán izgalmas visszanézni a januárban, a Spielwarenmesse standjain készült képeket. Itt ugye már az adott év karácsonyi őrületére (is) készülnek a gyártók és forgalmazók, elég jó eséllyel be lehet lőni, mik lesznek a szezon slágerei. Nézzük, mi az, ami akkor, nekem érdekesnek tűnt, és ezekből mi az, amiért megőrülnek ma a gyerekek, és persze a szülők.
Az látszott idén, hogy most már mindenki igyekszik felülni az okostelefon-tablet vonatra. Kisvasút, távirányítós kisautó, harckocsi, fából faragott léggitár, nagyjából bármit és akármit okostelefon-kompatibilissá tesznek. Ez pusztán csak azért fájó, mert a magyar Dension már évekkel ezelőtt kifejlesztett egy elektronikát, amivel mindenféle modell és játék vezérelhető volt, de sajnos egyrészt túlságosan megelőzte a korát, illetve a piac farkastörvényeinek megfelelően úgy lenyúlták a nagyok a technikát és az alapötleteket, ahogy kell. Igaz, hogy a WiRC néven (szűk körben) híressé vált elektronika beleállt a földbe, már nem gyártják, de a hozzá kapcsolódó ötleteket olyan világcégek, mint a Carrera (vájatvezetéses autópályákat és távirányítású játékokat gyártanak) hasznosították újra.
Ma már egy fejlett terepasztalt sem lehet elképzelni komoly számítástechnikai háttér nélkül, a mozdonyokat egyedi azonosító alapján lehet programozni, ha kell füstölnek, hangot adnak ki, a domborzati és terhelési viszonyoknak megfelelően mozognak. És nem csak a vonatokat, de a terepasztal egyéb járműveit is számítógéppel felügyelik, az asztal felett „lebegő műholdak” segítségével adatokat gyűjtő rendszerek segítségével a kisautók, buszok és a vonatok szinkronizálva mozognak. A rendszert tabletek érintőképernyőjéről vezérelhetjük, már senki nem tekergeti a nagy szürke Piko-transzformátor gombjait.
Az igazi technológiai csemege az az egészen apró rendszer volt, amit modellvasútnak nevezni erősen túlzás lenne, hiszen egyetlen sínszál sincs a készletben, mert a mágneses lebegő-vasút rendszereket modellezi. Ugyanaz a technológia dolgozik ezekben a söralátét-méretű pályákban, mint amivel a NASA tervezi a jövő rakétáit az űrbe juttatni. Vagy ha úgy tetszik, a világ legbékésebb railgunjai ezek.
Ez a fura dinó a vásár Toy Award-díját is megkapta. Nem csoda, mert bár alapvetően egy igazi, haszontalan, semmire se való játék, de olyan technológia van benne, ami elképesztő. A lábaiba épített két keréken egyensúlyozik, mint egy Segway, izeg-mozog, a „gazdájának” a kézmozdulataira reagál, ideges lesz, megnyugszik, mindent tud, amit az ember egy ilyen kis robot-szerűségtől, elvárhat.
Egyre népszerűbbek a mindenféle drónok, multikopterek, lassan nincs olyan játékgyártó, akinek a palettáján ne lenne legalább egy csecsemőtenyérben is elférő kis repülő kütyüje. Mindenki kamerás drónt akar, mert az milyen menő már. És mivel nagyon sokan fognak röpködni ész nélkül, lesz majd sok balhé is belőle, de amíg nem szabályozzák a piacot a légügyi, meg hírközlési hatóságok, addig sok-sok apró darabra törő kis drónt el fognak adni. A nagyobbakból persze nem forgalmaznak sok százezres darabszámokat – az igazán komoly, akár rendőrségi vagy katonai feladatokra, kamera mozgatásra alkalmas, sokrotoros gépek nagyon összetett, bonyolult és minőségi alkatrészekből összeszerelt repülőeszközök, amik használatához komoly tapasztalatra és vastag pénztárcára van szükség.
A hagyományos játékokat bemutató pavilonokban gyorsan rájön az ember, nem az atomfegyverek birtoklása az igazi hatalom. Hanem a Star Wars és egyéb Disney-márkák jogai feletti rendelkezési jog. Nincs, ismétlem nincs olyan játékkategória, amiben ne lehetne Star Wars témájú sorozatot találni, legyen az drága távirányítós modell, előre festett, összepattintható makett, építőkészlet, plüssfigura, vagy egyszerű gumikarikák. Mindenhonnan R2D2-k, X-szárnyúk néznek az emberre (igaz, a februári Star Wars dömping sehol nem volt a most tapasztalhatóhoz képest), de ha találunk egy sarkot, ahol épp nem az Erő ébred, az biztos, hogy sárga Minyonokkal van tele.
A legszebb, amikor egy felfújható, távirányítós R2D2-n röhög két felfújható, távirányítós Minyon. Disney-ék világhatalomra törnek, az ISIS hozzájuk képest ügyetlen hobbisták gyülekezete, robbanthatnak, amennyit akarnak, az öreg Walt örökösei úgy tekerik az ujjaik köré és irányítják a világot, ahogy egyetlen fanatikus vallási csoport sem lesz soha képes.
Azt most, így egy héttel Karácsony előtt le kell szögeznem, láthatóan senki nem volt eléggé felkészülve a Star Wars-őrület méreteire, mert az, hogy kenőmájastól kezdve az aprósüteményen át minden Star Wars dizájnt kapott, azt egy dolog, de hogy az igazán kurrens SW-játékokból egy csomó már egy héttel a film bemutatója előtt csak itt-ott kapható, az elgondolkodtató. Van, amire azt mondják, hogy legközelebb februárban jön új szállítmány, de beszerzési próbálkozásaim során találkoztam olyan termékkel is, amire egész egyszerűen mostanáig nem született a Disney-vel licenc megállapodás a kelet-európai piacra - magyarul a világon mindenhol kapható, csak itt nem.
Nem lehet nem észrevenni, micsoda pezsgés van az építőkocka-piacon. A szerzői jogok, illetve a vonatkozó szabadalmak miatt a LEGO-klónok helyzete nem fekete vagy fehér sok piacon, de az világosnak látszik, hogy mivel a technikai szabadalom oltalma már jó ideje lejárt, nem sok akadálya van annak, hogy egy rakás gyártó olyan játékokkal jelenjen meg, amire nem véletlenül írják rá, hogy „Más rendszerekkel is kompatibilis”. Ez magyarul azt jelenti, hogy vedd meg nyugodtan, otthon a gyerek simán belekeverheti a már meglévő LEGO vagy DUPLO kockák közé, a jobb másolatok esetében gond nélkül illeszkedik azokkal. Hogy melyik másolat milyen minőségű, nehéz kideríteni, itthon ezeket nem, vagy csak nagyon ritkán lehet kapni, Magyarországon még él olyan oltalom, ami miatt a LEGO sikeresen akadályozza meg a klónok támadását.
Az arcátlan LEGO-másolatok sok országban nem forgalmazhatók, de azok a játékok, amik csak a LEGO-szisztémát, méreteket másolják, gond nélkül a piacra kerülhetnek számtalan országban, éppen ezért nagy és neves gyártók jelennek meg tökéletesen LEGO-kompatibilis rendszerekkel. Van, aki összepattintós makettekhez használja a jól ismert illesztőcsapos megoldást, van, aki az orosz rajzfilmsorozatból ismert Mása és a Medve figurákhoz gyárt alkatrészeket. Aztán több cég is készít világító kockákat, amiket egymásra rakosgatva akár egy karácsonyfát is felépíthetünk.
Ez utóbbiak talán a hardcore LEGO-fanek szemében is elfogadhatók, de rendes kocka-őrült nem szennyezi be a kezét másolatokkal. Hiába nagy a kísértés, hogy valaki tankos meg katonás készletet vegyen - hiszen a dánok kötik magukat ahhoz, hogy fegyvereket, harckocsikat, katonákat nem gyártanak (itt most a Star Wars katonák és lézerágyúk kérdését ne feszegessük) – az emberekben ott van a sok évtizedes márka kötődés, sokan viszolyognak a másolatoktól. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy bár nem hivatalos LEGO-termék, de a LEGO-vonatokat színes-szagos-zajos, igazi terepasztali élménnyel felruházó kiegészítőket a szemellenzős márkahívők sem fogják kiátkozni.
A szabadtéri játékok közt most az egyensúlyozó deszkák, Segway-másolatok a menők, de ilyeneket a kiállításon csak elvétve lehetett látni, fene se gondolta volna, hogy a hype mostanra odáig fajul, hogy egyre több nagyvárosban tiltják be ezek használatát, mert a gyalogosok közt ilyen kétkerekű ízékkel száguldozni elég veszélyes. Amire viszont nem lehetett nem felfigyelni, az a sok driftelésre kitalált, három-, négy- vagy éppen ötkerekű járgány. Mindenféle megoldással igyekeznek alkalmassá tenni a pedálos és elektromos gépeket, hogy úgy kanyarodhasson farolva az ember, mint a nagyok. Az egyik gyártó bolygókerekeket használ, a másik kőkemény műanyagból fröccsöntött hátsó gumikat, de a cél mindnél ugyanaz: a lehető legbiztonságosabban driftelni a játszón, a hinták közt.
Azért aki hagyományosabb játékokra vágyik, azokra is gondoltak a fejlesztők. A huszonegyedik században már homokozni sem úgy fognak a gyerekek, mint régen: a varázshomokkal a szoba közepén is nyugodtan lehet homoktortákat sütni, ráadásul akár színes sütiket is gyárthat a kölyök. A hagyományosnak mondható játékok közül viszont ez a műanyag alkatrészeket tartalmazó csomag volt a nagy kedvencem. Végre lehet mondani a gyereknek: kisfiam, légy szíves játsszál az étellel!
Nagyjából bármilyen zöldségből, de akár kifliből, zsömléből pár perc alatt versenyautót lehet faragni. Talán így hamarabb rá lehet venni a gyerekeket arra, hogy egyenek zöldséget, a répátől ügyesen fogsz fütyülni dumát úgy sem veszik be. És abban is biztos lehet az ember, hogy ezeket a kisautókat nyugodtan megrághatják a kölykök, nem hogy egészségtelenek, de tele vannak vitaminnal.
