Őrület van, kérem, amiből mi sem maradhatunk ki. Bele sem merek gondolni, mi lesz itt a film bemutatása után, az emberek már most is szinte csak a Star Wars-cuccokra mozdulnak rá. A sok érdekes játék közül most ezt az X-szárnyút pécéztem ki, mert ilyet még nem fogtam kézben.
Mitől érdekes ez a gyerekeknek való készlet? Hát pont ettől, hogy egyszerűre, de igényesre kell megcsinálni azt a játékot, aminél az a cél, hogy a gyereknek tessen is, és miután az elsőt megkapta, a többiért is nyaggassa a szülőket, rokonokat. És éppen ettől izgalmas, hogy egy Revell készletről beszélünk – a régi makettjeik esetében gyakran nem figyeltek eléggé oda, amikor igényeskedni kellett. Meg aztán ott van benne a hangmodul, ami azzal kecsegtet, hogy már a fenyőfa alatt idegrángást kaphat a család, viszont a gyerek fültől fülig vigyoroghat minden egyes lézerágyú sorozat után.
Mi van a dobozban? Jól megleptek, mert az összes alkatrész külön van csomagolva, egyetlen darabot sem kell öntőkeretről levagdosni. Én még nem láttam makettet, amihez ennyire _tényleg_ semmilyen szerszám nem kellett. Még a hangmodul gombelemei is a helyükön várják az első bevetést, egy szigetelő műanyag lapka kirántása után már használható is. A kis robot – akinek a neve BB-8, az új X-szárnyúkban már nem R2D2 ül hátul – fejét kell megnyomni, hogy a három különféle hanghatást előcsaljuk.
Ó, és ha már említettem, hogy új X-szárnyú: ez bizony csak messziről, hunyorítva hasonlít a klasszikus X-szárnyú vadászra. A The Force awakens – Az ébredő Erő krikszkraksz-szárnyúin jól láthatóan másfajta hajtóművek vannak, és a szárnyak formája és mérete is más, mint a klasszikuson. De ha jobban utánaolvas az ember, kiderül, hogy nincs két egyforma alkatrész, ez, amit a dobozból meg lehet építeni, egy X-Wing Evo, nem kétséges.
Az összeépítés pedig annyira gyerekjáték, hogy szinte szót sem érdemes vesztegetni rá: ott a rajzos útmutató, az alkatrészek, lehet összelapátolni. Ami furcsa, hogy az alkatrészeket nem számozták be, de a rajzon szám szerint említik őket. Mindegy is, nem okoz nagy fejfájást forma alapján beazonosítani a darabokat, fényképezéssel együtt sem volt öt percnél több az összeszerelés.
Jó, fényképezéssel együtt több volt, mert mindenképp meg akartam mutatni, hogy a pilótafülke egész részletes, hogy a szárny végeire kerülő fene tudja micsodák milyen ügyesen vannak megoldva – ugyanaz a darab minden szárnyhoz stimmel, de úgy vannak az illesztő csapok és mélyedések kiképezve, hogy minden tökéletesen a helyére kerüljön, semmit ne lehessen összecserélni.
Egyszerű kis készlet, de a minősége egész meggyőző, nincsenek sorják, problémás illesztések, minden úgy csúszik össze, mint ha valami LEGO-készlettel játszanánk. És viszonylag masszívak is az alkatrészek, sem a nyitható fülketető, sem a mozgatható szárnyak nem fognak az első játéknál letörni. A főfutókat persze hamar el fogják hagyni a kölykök, mert azok nem kihajthatók, mint az orrfutó, hanem csak a szárnyba kell beledugni a futószárat, de egy ilyen vadászgépnek nem a polcon kell porosodnia, hanem nagy sebességgel üldöznie a Sötét Oldal gépeit. Én sem bírtam magammal, azonnal fordultam egy kört az X-szárnyúval, lőttem, amire csak lehetett.
