Ha valaki RC-autózásra adja a fejét, alapvetően két irányba mehet, ha elhagyná a szilárd útburkolatot. Építhet gyors kocsit, homokfutót, short course truckot, monstert, esetleg olyat, ami több géposztály tulajdonságait ötvözi. Lehet csak csapatni délutánonként a haverokkal, esetleg beállni egy bajnokságba, és a gatyánkat is kopóalkatrészekre költeni, a lehetőségek határtalanok, ha száguldoznánk.
A másik irány azoké a gépeké, amelyek lassabbak, de akár a függőleges falon is felmennek. A kevésbé radikálisak akár az utolsó alkatrészükig is hasonlíthatnak egy valódi terepjáróra, míg a legelborultabb mászók – szakzsargonban crawlerek – már nem is emlékeztetnek autóra, inkább csak alvázak négy kerékkel. Egy ilyen RC áttételei nem engednek gyorsan menni, a diffik is többnyire zártak, esetleg nagyon sűrű zsírral tömöttek, vagyis felépítésüknél fogva alkalmatlanok a tempós haladásra.
Persze, mint mindenhol, itt is léteznek olyan kocsik, amik egy kicsit mindenre jók, vagyis igazán semmire. Tipikusan a kamerás mobil esete ez: hiába építenek terrapixeles szenzort egy telefonba, az objektív méreteinél fogva alkalmatlan olyan képek készítésére, mint egy feleannyiba kerülő fényképezőgép. Ha viszont korrekt objektívet építenek a telefonba, akkor a mobil praktikuma vész oda. Ördögi kör, ami nagyjából minden multifunkciós eszközön nyomot hagy.
Mégis van egy autó, amely a hiányosságai ellenére nagyon, de nagyon kéne. Nem is tudom, hogy a Traxxas Summitot hova lehetne besorolni, hiszen, ha az ember ránéz, akkor egyértelműen egy átlagos monsterre emlékezteti. A lényeg itt is a részletekben rejlik.
Alapvetően az a baj, hogy mind a két szakág teljesen mást követel meg az autótól. Egy gyors autónál sokkal előnyösebb a független felfüggesztés, hiszen így ha az egyik kerék kap egy pofont, abból nem kap a másik, viszont, ha autónyi sziklákat kell megmászni, akkor még mindig a régimódi merevtengely a király. A nyitott és zárt diffi problémájáról már volt szó, aki már próbált nyitott osztóműves RC-vel lassan átmenni egy akadályon, az tudja, hogy milyen könnyen elakad. A terheletlen kerék csak pörög a levegőben, és nem megyünk sehova.
Kompromisszumot a Traxxas mérnökei is kötöttek, így maradt a független futómű, viszont az bő tíz centi rugóúttal. Mivel az alapokat a nagyobbik Revo adja, ezért ez nyomórudas rendszerű, annak minden előnyével. A keményebb dió az az osztómű, de nem végeztek félmunkát itt sem. Ahelyett, hogy kitömték volna sűrű zsírral, zárható darabokat építettek be. Ez még önmagában nem lenne különleges, ilyen már évek óta létezik, de a Summiton a távirányítóról kapcsolhatjuk a tengelyeket, külön-külön az elsőt és a hátsót is egy billenőkapcsolóval.
Az akadályok leküzdéséhez persze erő is kell. A 775-ös Titán motor nem épp gyenge, megfelelő aksikkal akár ötvenig gyorsíthatja a drabális jószágot, ami szép mutatvány egy szénkefés motortól. Mászásnál erre semmi szükség, ott a nyomaték számít, és itt jön képbe a Summit másik különlegessége, a kétsebességes váltó. Ez a szerkezet szintén a távirányítóról kapcsolható, a gyorsabb fokozatban 25:1 arányú az áttétel, míg a triálhoz ott a 70:1.
Pár hete kipróbáltam egy gépet, amire a Summit kerekeit szerelték, és elég valószerűtlen látvány, ahogy megtapad az akadályokon. Vajpuha szivacs van benne, a lágy gumi szinte körbefolyja a buckákat, szerintem még az üvegablakon sem pörögne el. A külső szépen harmonizál a belsővel, és mivel elég gyakran áll fejre, ezért a kasznira egy külső-bukócsövet húztak. Felkerültek az elmaradhatatlan fényszórók, és sokat sejtet a várható felhasználásról az is, hogy az egész gép vízhatlan.
Persze nem tökéletes, de aki nem akar versenyezni, sem pedig sportmotorokra vadászni, csak játszana egy jót, annak azt hiszem ez az ideális kompromisszum. Engem a váltóval, és a zárható diffikkel vettek meg, valahogy sokkal jobban érdekelnek a műszaki megoldásai, mint a végsebessége. Sajnos az ár igen elég fájó pont itt is, bár ez nem meglepő, a majd’ hatvan centis gép a Traxxas egyik csúcsterméke. Itthon közel 190 ezer forintot kell kicsengetni érte, külföldről rendelve persze ezen is lehet egy kicsit fogni, de mindenhogy abnormálisan drága. Talán még ahhoz is sokba kerül, hogy álmodjak róla, bár egyszer jó volna kipróbálni egyet.
