Az öcsém fél év RC autózás után úgy érezte, hogy a kezdésnek vásárolt buggyt le kéne cserélni. A szempontok: kefe nélküli motor, összkerékhajtás, és monster truck felépítmény. A végső lökést az adta, hogy egy beázás után gazdasági totálkáros lett a homokfutó, így az első szimpatikus kocsira lecsapott. Ahogy az lenni szokott, az impulzusvásárlás most sem vezetett jóra.

Maga az ötlet nem volt rossz: a Traxxas E-Revo egy kiforrott, elektromos monster truck, ami híres a strapabírásról, és arról, hogy egészen elképesztően megy. Ahogy a szlogen is hirdeti, The Fastest Name in Radio Control. A sebességgel tényleg nem volt gond, és a felépítés is nagyon biztatónak tűnt. Az alváz masszív, a hajtáslánc elemei, ahol kell fémből készültek, és a féltengelyek is közel olyan vastagok, mint a kisujjam. További szimpatikus megoldás még a nyomórudas felfüggesztés, ami egyrészt jó, mert alacsonyabbra kerül a súlypont, másrészt pedig a rugóstagok ennél védettebb helyen nem is lehetnének.

Sajnos a hatalmas, 1/8-as változat 100 ezer feletti árával bőven lőtávon kívül volt, de sikerült egy jó állapotú (vagyis annak vélt) használt 1/16-os E-Revo VXL-t megvenni. Az első két körben semmi probléma nem volt, sőt, igazából inkább megijesztett, mint szórakoztatott a játék. Lehet, hogy azért éreztük ennyire megdöbbentőnek, mert még sosem hajtottunk előtte brushless motorral szerelt kocsit, de a kis Revo nem elindult, hanem katapultált. A kefe nélküli motor zseniális dolog, érdemes lesz külön posztba foglalkozni vele, aki nem ismerné, annak legyen elég annyi, hogy brutális teljesítményt lehet belőle kihozni, ahogy ezen a konkrét példányon is látszik. Homokban egy keményebb rajtnál hét méteren át csak pörgött alatta a kerék, és ugyan nem mértük meg a végsebességét, de a gyári adatok szerint 7,4 voltos akksival, és ezzel az áttétellel 60 km/h-ra képes. Én elhittem.

Az igazi döbbenet akkor jött, amikor beletettük a 11,1 voltos akkucsomagot. Egy erős autó nagy gázra megemeli az elejét, egy igazán erős akár hátsókerékre is áll, de a Revo nem. A kis szörnyeteg egy hátraszaltóval indított, majd a gumik a centrifugális erőtől a duplájukra tágultak, és két másodperccel később már bőven túl volt a látókörünkön. Értelmetlenül erős, és kezelhetetlenül gyors, mégis, még a sokadik rajtnál is libabőrös lesz az ember, mert a látvány és a hang egyszerűen groteszk. A téren a járókelők lefagytak, nem értették, hogy mi az az apró valami, ami két pad között kilencvenig gyorsult. Nagyon szeretném megmutatni videón, hogy mire képes, de sajnos jelenleg nem megy. Sőt, amióta megvan, inkább csak áll.

Elcsépelt alapvetés, hogy a használtautót venni szívás, de hogy egy használt játékautóval is ez a helyzet, arra nem számítottunk. A kormányszervó még aznap megadta magát, nem is tudtuk kideríteni, hogy mitől. Szétszedtük, a fogaskerekek nem törtek össze, az érintkezők is rendben voltak, de nem ment, sajnos újat kellett venni. Az új egy téves rendelés miatt csak majd’ egy hónap múlva lett meg, de sebaj, az időjárás kegyes, mentünk csapatni. A boldogság ismét nagyjából három körig tartott, mert keményebb gázadásoknál hallottuk, ahogy a motor felpörög, de az autó nem gyorsul. Egyből a legrosszabbra gondoltunk, vagyis, hogy lefogazta a spur kereket, de szerencsére csak a kuplung előfeszítésére kellett ráhúzni. Mire kezdtük volna jól érezni magunkat, egy kanyarból kigyorsítva meghallottuk a jellegzetes, daráló hangot. Megvolt a lefogazás.

Az amúgy egész türelmes öcsém ennél a pontnál elgondolkodott a harakirin, és meg is értettem. Ennyi pénz, és várakozás után a helyzet több volt, mint frusztráló, itt jött szóba először, hogy el kéne adni. Amíg nincs új alkatrész, addig finoman utána állítottunk a két fogaskerék távolságának, és leszereltük a bumfordi terepkerekeket, majd felraktuk a kisebb, jóval könnyebb slickeket. Az volt az elgondolás, hogy ez majd kevésbé terheli a hajtásláncot, így legalább a gyengébb teleppel lehet egy kicsit autókázni. Az elmélet egész jól bevált, nagyon élvezetes volt az aszfaltozott parkolóban hajtani a gépet. Ugyan a kis gumik kevésbé tapadtak, de talán a rugózatlan tömeg csökkenése miatt sokkal irányíthatóbb, és stabilabb is lett az autó. Már egész kezdtünk belefeledkezni a mókába, amikor ismét jött a reszelős hang, de most sokkal élesebb, és hangosabb volt. Szegény gyerek már fel sem kapta a vizet, inkább csak rezignáltan hazasétált, és nekiállt szétszedni, nem is tudom hányadszor.

Miután megbontotta a hátsó differenciálművet, csodálkoztunk, hogy eddig egyáltalán hajtott a hátsókerék. A kúpfogaskereket már szinte teljesen simára gyalulta, és kenőanyag is eltűnt, de legalább volt jó sok fémreszelék. Elöl szerencsére jobban nézett ki, ott bőven volt még szilikonzsír, és a fogaskerekek is jónak tűntek.

Most várunk. Elméletileg a hét folyamán megérkeznek az új fogaskerekek és még pár apróság, aztán a kocsi kap egy utolsó esélyt. Nem tudni, hogy a bajok konstrukciós hibákból erednek, vagy csak egyszerűen széthajtotta az előző tulaj, de ez így csalódás volt. Sajnos a problémák nagy része csak akkor derült volna ki, ha vásárlásnál alvázig bontjuk, de az se lett volna rossz, ha az eladó szól, hogy a hajtáslánc teljesen elkopott. Nincs mit szépíteni, ezt most benéztük.