A Formula–1 olyan, mint egy közös nyelv, amit mindenkinek, aki bármi érdeklődést mutat az autók felé, értenie kell – talán a történelme, a romantikája követeli mindezt. Eladható vele bármi: öngyújtó, ruha, de még a kenyérpirító is. A marketingesek imádják, az emberek zabálják, éppen ezért, nincs nélküle nagy autós rendezvény.
A nürnbergi Spielwarenmesse-n a Formula–1-mánia egészen szélsőséges megnyilvánulásait lehetett látni. Az, hogy a Minichamps-nél Vettel Red Bullja, a Schucónál pedig a 30-as évek Grand Prix-korszakának egy legendája, egy Mercedes-Benz W25-ös állt, még nem számít kimagaslónak – nagy cégekről van szó, megtehetik.
Az ördög azonban itt is a részletekben bújt meg, pontosabban a standok olykor kevésbé szembetűnő polcain. A legérdekesebbeket talán a Minichamps kis ablakaiban lehetett látni. Púder, rúzs, körömlakk, szempillaspirál és rendszámtábla darabok – ezek alkották a díszletet a minden korból való F1-es modelljeik körül. Ötletes párhuzam, de nem egyedül ezért volt érdemes végiglesni náluk.
Hihetetlen dolgokat képes produkálni egy kiállító, ha valami egyedivel akar előrukkolni. Alonso tavalyi Ferrarijából kilenc különböző standon láttam, kilenc eltérő kivitelt. Ilyen sláger téma volt még a hatkerekű Tyrell és Damon Hill 0-ás rajtszámú Williamse. A Minichamps ellenben nem csak dekorban volt kreatív. Az egyik ablakban az autósport egy méltán elhíresült momentumát örökítették meg. Bizonyára sokan emlékeznek rá – vagy legalább hallottak már róla –, amikor az 1991-es brit nagydíjon Nigel Mansell saját Williamsén vitte el a boxutcáig Ayrton Sennát a levezető körben, miután a brazilnak kifogyott az üzemanyag az autójából. Az a sporttörténelmi két perc köszönt vissza Nürnbergben, a körömlakkok között.
Dicsérendő az az alaposság, ahogy kidolgozták azt a pillanatot, de ennél is becsülendőbb az a tény, hogy egy ilyen (egy kívülállónak szubkulturális marhaságnak tűnő) darab eljuthatott odáig, hogy elkészült. Megtervezni, legyártani, majd – jobb esetben – forgalmazni, vevőket találni rá időt igénylő és költséges folyamat. Nem csak annyi, hogy ráteszünk egy kapaszkodó Sennát egy már kész Williamsre.
Ha már figurák: volt itt minden. Senna zászlóval, Andretti zsebre tett kézzel, Senna csípőre tett kézzel, flegma Vettel, kimért Alonso és sisakját bontó Hamilton.
Szerencsére nem csak a Formula–1 képviselte a motorsportot Nürnbergben. Voltak figurák motorosoknak esernyőt tartó lányokról, komplett kerékcsere- és tankoló személyzetről, versenypálya mellett álló fotósokról, stopperes csapatfőnökökről és ami a legabszurdabb, dr. Wolfgang Ullrich-ról is. El sem tudom képzelni, ki és milyen szándékkal vesz otthonra egyet a Le Mansi-i 24 órás versenyekről elhíresült audis csapatfőnök figurájából, mindenesetre ebből sem volt hiány a Spielwarenmesse-n.
A marketingesek keze messzire elér, egész a kisgyermekkorig. Sőt, talán ott a legerősebb. Bár itt már halványabb a Formula–1-es rokonság, ígéretes próbálkozásokból nem volt hiány.
