Előre szólok: személyes érintettségem van a poszt tárgyát lépező termékkel kapcsolatban. De azért igyekszem tárgyilagos maradni. Még akkor is, ha igazi különlegesség, magyar fejlesztés, magyar termék.
Kis belterjjel kezdek. Nagyjából egy éve, hogy a Dension egyik fejlesztőmérnöke megkeresett: van egy érdekes új projektjük, kíváncsiak a véleményemre. A láthatóan elektronika/számítástechnika őrült srác egy frankensteini kinézetű RC autó alvázon mutatta be, hogy milyen klasszul lehet az okostelefonjával irányítani egy távirányítós autót. Én csak illedelmesen hümmögtem, kipróbáltam, hogyan lehet a telefon billentésével kormányozni, illetve gázt adni, és illedelmesen megjegyeztem: igazán jópofa.
Ha akkor valaki megkérdez, és éppen őszinteségi rohamom lett volna, csak annyit mondok: marhaság. Az én telefonom egy akkor 6 éves Nokia volt, és mindent tudott, amit egy telefontól elvártam. A zöld gombbal hívást fogadtam és indítottam, a pirossal letettem, ha nagyon muszáj volt, SMS-eztem. Az ilyen lökött dolgok, hogy okostelefon, nagyon nem tudtak érdekelni. Az meg, hogy telefonnal távirányítsak… Ugyammá.
3-4 hónappal az első bemutató után szóltak, hogy fejlemények vannak, ha tehetem, nézzem meg, mit tud most a cucc. Mivel érdeklődő típus vagyok, természetesen elmentem a találkozóra, ahol a projekt atyja, Dévai Zoli vázolta, mit is tud ez a WiFi-s vevő . Érintőképernyőn virtuális joystickkel irányíthatunk, vagy a készülék gyorsulás-érzékelője segítségével, billentve-forgatva. Okés, ez eddig tiszta sor. Van kamerakép, amit élőben lehet látni a telefonon/tableten. Jó, ezen sem lepődtem meg. Majd elkezdtünk belemászni a telefonra telepített program menüjének legrejtettebb zugaiba.
Hogyaszongya, van nyolc csatorna, amin PPM jelekkel szervókat vezérelhetünk. Meg 4 másik csatorna, ahol digitális kimenőjeleket adhatunk. Másik négyen digitális bemenet van. Plusz lehetőség mikrofon és hangszóró telepítésére. Na, itt már kezdtem az asztaltól hátrébb hajolni: ezek megvesztek. Majd kiderült, minden csatorna külön konfigurálható, a végállásoktól kezdve az érzékenységen át az előre beállítható failsafe értékig (mit csináljon a rendszer, ha véletlenül elvesztené a jelet, mert mondjuk, a modell hatótávon kívül kerül) az égvilágon minden személyre szabható. Minden csatornának magam választhatom meg, hogy melyik gomb vagy joystick legyen a vezérlője, a gombok billenőkapcsolóként vagy nyomógombként működjenek. Kezdtem megvilágosodni.
Ahogy egymás után jöttek az újabb és újabb funkciók, rájöttem, hogy ez a cucc sokkal többet tud annál, amit eddig bármilyen távirányítótól láttam. És az hagyján, hogy nagy tudású a rendszer, de ez egy számítógép, ami továbbfejleszthető, konfigurálható. Tényleg nagyon tetszett, még azzal együtt is, hogy tisztán látszott, egy komoly versenyen nem állná meg a helyét a WiFi-s rendszer, mert a századmásodpercekért vívott csatában egy hagyományos távirányító jobban használható. Ugyanakkor nagyon sok esetben bőven elég a tudása, sőt, ha mindent kihoz belőle az ember, amire a rendszer lehetőséget ad, akkor még talán sok is.
Mivel Szíjj Attiláék látták, hogy igazán lenyűgöz a rendszer, megkértek, szálljak be én is a fejlesztésbe, és a tapasztalataimat osszam meg velük. Így kerültem a WiRC/SmartRacer közelébe. Aztán hosszas vívódás után lett iPhone-om, aminek köszönhetően valóban kitágult a horizont, összemérhetetlen egy okostelefon a hagyományosokkal. Ráadásul már nap mint nap tesztelhetem, mit tud még a rendszer. Virágh Bálint, aki a WiRC fejlesztését végzi a cégnél, szinte minden héten tud valami újat mutatni, lassan ott tartunk, hogy nem bírom követni az összes felmerülő lehetőséget. Közben szép csendesen készül az androidos verzió is, hogy más okostelefonnal is lehessen távirányítani.
Elég volt kellőképpen megismernem a rendszert, hogy már ne is tartsam sületlenségnek, hogy mondjuk egy iPhone-nal irányítsak egy modellautót. Vagy bármit, mert a rendszer moduláris, pontosan úgy működik, mint egy normál rádióvevő, így természetesen arra használhatom, amire csak akarom. De most maradjunk csak az autónál.
Ennek a bizonyos SmartRacernek az alapja egy már sokszor bizonyított modell alváz. Nem játékautó, hanem teljes értékű RC modell, összkerékhajtással, olajos lengéscsillapítókkal, elektronikus motorszabályzóval, állítható futóművel, meg a satöbbi. Az alvázra már az üzemben felszerelik a WiRC rendszert, ami áll egy kis fekete dobozból (ez a lelke az egésznek), egy USB kamerából és egy WiFi stickből. Annak, aki csak egyszerűen használni akarja a kis verseny pick-upot, semmi más dolga nincs, mint feltölteni a készletben található akkumulátort a szintén tartozék töltővel, bekapcsolni az autót, megvárni, míg feláll a rendszer, a telefont csatlakoztatni a már működő WiFi-hez, elindítani a már korábban letöltött appot (programot), és elkezdeni csapatni, meg nézni a képernyőn, mit lát a kisautó.
Azért a csapatást eleinte érdemes mellőzni, és visszafogott tempóban haladni, hogy megszokjuk, a telefonnal éppen nem SMS-t, emailt írunk, hanem egy mini versenyautónak adunk gázt. Pont ezért az alapbeállítások csak kb. 40%-os teljesítményt engednek használni, de ezt pár gombnyomással módosíthatjuk, ha már elég gyakorlatot szereztünk az irányításban. 100%-os teljesítménynél azonban érdemes a kisautót nyílt terepre vinni, mert elég hamar elgázolhatjuk a bundáját békésen tisztogató Cirmit. A macskaszőr egyébként nem akasztaná meg a kocsit, de ha bekapja a macska farkát, a gyorsan pörgő kerék extratartós hullámot tudna csinálni szegény kandúr lomposára.
A modellre felszerelt kamera élőképet ad az iPhone-ra (vagy iPadre, esetleg iPod Touchra), így akár kémtevékenységet is lehet folytatni. Mivel a képeket rögzíteni is tudjuk, az esetleges kompromittáló felvételekkel, amit a nővérünk hálószobájába belopakodva csináltunk, simán elő tudjuk teremteni a járgány bővítéséhez szükséges pénzmagot.
Eddig az önfeledt móka, ha ennél is többet akarunk, egy kis tanulás jön: az Apple appstore-jából ingyenesen letölthető program alaphelyzetben csak két csatornát vezérel (az egyik csatorna a kormányzás, másik a gáz-fék), és csak a legegyszerűbb beállításokat lehet elvégezni. Aki elég bátor, vagy gyakorlott, az a menüben a profiles pont alatt az „advanced” beállítást választva minden beállításhoz hozzáférhet. Mind a nyolc csatornát rongyosra konfigurálhatja, expót (érzékenység), epát (végállások), mixet (csatornák együttes működtetése) állítgathat, a WiFi beállításait piszkálgathatja. Akkor sincs nagy baj, ha valaki mindent elállít, és a végén azt sem tudja, mit csinált, mert a profiles menüpontban a „reset default” gomb megnyomásával minden alaphelyzetbe kerül. Ha van egy iPhone, iPod touch, vagy iPad a családban, érdemes letölteni az appot, egy fillérbe sem kerül, de minden funkciója kipróbálható, csak (még) autót nem lehet vele vezetni, ha nincs az embernek egy WiRC-cel felszerelt autója.
Aki már kellőképpen átlátja, hogyan működik a rendszer, a különböző csatornákkal egészen spéci dolgokat is vezérelhet: ha akarja, csinálhat kameramozgató rendszert, amivel forgatni, billenteni lehet a kamerát. Kapcsolhat lámpákat, mozgathat géppuskaállványt, keresőfényt, amit csak kitalál. De természetesen ki is szerelheti a WiRC modult az autóból, és csinálhat valami egészen agyamentet. Mondjuk, ha Cirmit kárpótolni akarjuk az elszenvedett atrocitásokért, készíthetünk egy távirányítású macskahát vakarót. Vagy műegér cibáló berendezést. Hogy ezt a nagyon sokoldalú kis dobozt (igen tudom, a téglalap formájú fekete doboznak pontosan hat oldala van, de most nem erre gondolok) mire használja föl egy barkácsolni szerető hobbista, csakis a képzelőerőn múlik.
A végére még valami: a rendszer hatótávolsága természetesen függ a környezettől. Nyílt terepen, ahol nincs a közelben más WiFi hálózat, jóval messzebbre elérnek a WiFi-csápok, mint egy zárt térben, ahol több WiFi hálózat is van. De a rendszer akár rá is csatlakozhat ezekre a WiFikre, és ezzel egy csapásra megsokszorozhatjuk a hatótávot. Nagyon gyakorlott számítástechnikusoknak az sem jelenthet lehetetlent, hogy a világ másik végéről lehessen irányítani a kisautót. Tudom, mert láttam már ilyesmit…
Azoknak, akik felteszik a kérdést: miért kell egy kisautót telefonnal irányítani, többféle választ tudok adni. Először is, mert lehet. Adva van egy technológia (okostelefonok és társaik), ami lehetővé tesz sok olyasmit, amit eddig nem. Másodszor, mert jó móka. Harmadszor, és ez talán a legfontosabb, hasznos. Pont azért, mert igénybe veszi az ember kreativitását, teret ad a szabad variálásnak, komolyan fejleszt egy csomó képességet és tanít. Nem véletlen, hogy már a bétatesztek során nagyon sok olyan csapat jelentkezett, akik a legkülönbözőbb projektjeikhez használják a rendszert. Hogy az ember robotot vezérel az elektronikával, autót, vagy esetleg az otthoni világítást, nem a kis fekete dobozon múlik.
