Tavasszal, az OT-expón felállított, japán tematikájú Totalcar standra rendeltem pár érdekesebb, kimondottan japán vonatkozású, japán modellt. Ezekről akkoriban született is pár poszt, de még koránt sem értünk a végére, csak egy kis időre felfüggesztődött a japánmánia.
Az utóbbi hetekben azonban sok dolog történt, ami miatt úgy éreztem, érdemes megint elővenni ezeket a modelleket. Önmagában az, hogy bemutassam ezeket a ritkaságokat, elegendő ok, de Csikós és Karotta kint voltak a Tokyo Motor Show-n, a bőrük pórusain keresztül is szívták magukba Nippon hangulatát, kezelhetetlen mennyiségű anyaggal és élménnyel megrakva érkeztek haza. Aztán a múlt héten szíven ütött egy hír: Betiltják a fénykamionokat. Basszus, a dekotoráknak annyi? Ha jól értem, a díszítés maradhat a gépeken, csak este nem kapcsolhatják be a fényeket. Kár.
A dekotora stílus annyira tipikusan japán, hogy még az is találkozott vele, aki azt sem tudta, látott már dekotorát. Mert például az 1989-es Black Rain (Fekete eső) című Ridley Scott filmben, amiben a Michael Douglas által játszott amerikai zsaru japánban üldözi a bűnt, több dekotorát is láthatunk. Mert a dekotorák kitűnően alkalmasak arra, hogy valami olyasmit mutasson az ember, ami nagyon feltűnő, nagyon japán, és a nyugati világban szinte ismeretlen.
Dekotorák 11:00-tól
Hogy mi a dekotora? Pofon egyszerű. Túlzóan feldíszített teherautó. Angolul decorated truck. Japán angolul decoration truck. Japánul dekoréson torakkü. A japánok imádnak mindenre rövidítést használni, így lesz belőle dekotora. A japán rövidítések egyszerűen zseniálisak. A Noriyaro blogot olvasgatva bukkantam arra az egészen tiszteletreméltóan bolond amerikaira, aki magát Ken Tanakának hívja, és egy-egy videó erejéig bevezet minket a japán nyelv rejtelmeibe. Csinos segítője, Remi közreműködésével megtudhatjuk, hogyan beszéljünk japánul egyetlen szó kimondása nélkül, illetve hogyan beszéljünk japánul angol szavak használatával. De a legjobb a rövidítéseket feldolgozó kisfilm. Do you like fua-kin?
Vissza a teherautókhoz. A dekotorák tehát agyoncicomázott, krómozott és polírozott alkatrészekkel, meg festményekkel feldíszített teherautók, irtózatos mennyiségű lámpással a kocsi legkülönbözőbb pontjain. Hülyén hangzik, de ezt a túlzó díszítést is túlzásba tudják vinni, mert van, hogy annyira átalakítják a teherautók formáját, hogy tulajdon szülő anyjuk, a Mitsubishi Fuso Truck and Bus Corporation, a Hino, vagy az Isuzu sem ismerne rájuk.
A hetvenes években japánban óriási siker volt a Torakku yarou (angolul Truck rascals, magyarul, nagyon szabad fordításban Kamionos csibészek). Ha valaki többet szeretne megtudni a filmről, illetve annak későbbi részeiről, a geekz.blog.hu-n egy csodálatos, nagyon átfogó posztot olvashat róla itt.
Én most a film főszereplőjéről mintázott makettről, illetve egy másik dekotoráról ejtenék pár szót.
A Torakku yaro főszereplője az Ichibanboshi (Legfényesebb Csillag). A japán makettgyártó Aoshima több verzióban is gyártotta, nekem az Ichibanboshi Neppuu 5000 kiro fantázianevűre sikerült rátenni a kezem. (Igen, jól sejti a kedves olvasó, az 5000 kiro minden bizonnyal arra utal, hogy öt tonnás a teherautó, tehát 5000 kilogramm, japánul 5000 kiro:))
Miután kinyitottam a dobozt, komoly kétségeim támadtak afelől, hogy ezt a makettet én valaha ebben a büdös életben összerakom. Ezek a makettkészítő-szanok teljesen megbolondultak. Nem számoltam össze, de lehet, hogy az 5000 az alkatrészek számaira is utal, mert minden egyes kis lámpácskát, amit felszereltek a fülkére és a felépítményre, a maketten is egyesével kell felragasztani VAGY felfesteni. Csak a fülke tetején található világító táblára vagy 400 (!) darab kék illetve sárga pöttyöt kellene felfesteni (lehetőség szerint vállalható minőségben, ugye). De persze a japánok alapos nép, a felépítményt és annak matricázását a kezdőkre gondolva kétféleképpen készítették el, mert ha a doboz ajtajait is kidolgozza a lelkes makettező, a matricák szép felragasztása gondot okozhat egy gyakorlatlan hobbistának. Az is igaz, ha a hátsó ajtókat a leírás szerint, gondosan megcsinálja az ember, a két szárny és a hátfal összesen több, mint harminc alkatrészből áll össze. Igaz, ennek köszönhetően nem csak nyitható és csukható, de zárható is a két nagy ajtó.
Természetesen az alváz, a motor és váltó, a futómű és a vezetőfülke belseje is aprólékosan ki van dolgozva, részletes festési utasítást kapunk, sőt, matricákkal is segítenek az élethűség fokozásában.
Ritkán érzem úgy egy-egy makett esetében, hogy meghaladja a türelmemet és elszántságomat a dobozban található alkatrészhalom összelapátolása, de ennél a dekotoránál úgy érzem, nem vagyok kész a feladatra. Úgy fog járni, mint a minden kiegészítővel ellátott Tigris harckocsim, ami lassan tíz éve várja, hogy megint megszálljon az ihlet.
A másik teherautó a Tenshukaku Dantotsu Ranger. Az Ichibanboshi egy Mitsubishu Fuso teherautó, a Dantotsu Ranger viszont egy Hino. Kisebb az egész teherautó, kisebb maga a fülke is, elsőre kevésbé ijesztő a dobozban található alkatrészhalom. Aztán jobban megnézve kiderül, csak az átlátszó, színes öntőkereten több mint 150 db lámpaburát számoltam. Egyenként, mert van belőlük 3. Persze nem mindet kell felhasználni, de marad így is elég alkatrész, amit egyenként kell lecsípni a keretről és feragasztani, hogy minden bigyó a helyére kerüljön. Van krómozott kürt, stilizált rakétavető, csillár a fülkébe, amit csak akarhat egy magányos japán teherautósofőr.
Bele sem merek gondolni, hogy van a világon olyan elvetemült, aki világítást szerel egy ilyen makettbe. Pedig biztosan van, de nem találtam a neten képet ilyenről. Találtam viszont mást, ami ha lehet, még sokkal meredekebb, mint egy ezer izzóval világító kisautó. Dekochari. Ez volt a japán gyerekek válasza a dekotorákra. Mivel ők nem vezethettek teherautót, hát a bringáikat díszítették fel:
A bringás kisfilm alatt a Torakku Yarou zenéje, az Ichibanboshi blues hallható, előadja Bunta Sugawara és Kinya Aikawa
