Mikor a szerkesztőségi gyorsulási versenyen voltunk, Tökölön, csak annyit mondott Vályi Pista a negyedmérföldes egyenes végén: Jää, näná hogy nyertél, bäzmeg, räliäutóväl könnyű!
Azóta röhögünk rajta, és ha csak szóba kerül a Mazda, egyszerűen per räliäutó emlegetjük. Pedig teljesen utcai állapotban van, de sokan emlékeznek rá, hogy ezekkel a kicsi, turbós, négykerék-hajtású autókkal egész sikeresen raliztak, még ha nem is lettek olyan legendásak, mint a Delták, Escortok, Subaruk.
Nálunk Érdi Tiborék hajtották éveken át a 323-ast, a legelső Mazdájuk egy BF kódú 1,6-os turbós összkerekes volt (az utolsó kocka-Mazda), aztán egy olyan TX-ük, mint az enyém, végül egy GTR-ben fejezték be a Mazdázást. Nemrég az ifjabb Érdi is Mazdázott keveset, még mostanában is szoktam látni a műhelyük környékén pár gyanús 323-ast.
Már a legelső autóm is egy 323-as Mazda volt, és egy akkor megvalósíthatatlannak tűnő álmom vált valóra, mikor a TXL az enyém lett. Nem a legerősebb, nem a leggyorsabb a 323-asok között, de akkor is, egy turbós, összkerekes autó, olyan, amikkel versenyeznek! Ez pedig azért is jó, mert azokat az autókat, amelyek sportszempontból jelentősek, meg is szokták szoborni valamelyik méretarányban.
Sajnos 1996-ban hiába is kerestem bármit, ami egy kis 323-as Mazdát mintázott, csak egy gyengécske Aoshima makettet találtam, az is a 80 és 84 közt gyártott BD-t igyekezett leutánozni, kevés sikerrel.
Amikor 2000 körül nekifeküdtem a netnek, találtam pár reményt keltő információmorzsát valami műgyanta sorozatról, talán belga gyártótól. Már csak pár darab volt, mindent megtettem, hogy kettőt valahogy megszerezzek az utolsók közül, de már a fene sem emlékszik, milyen bonyodalmak miatt, végül nem jött össze. Ezek a műgyantamodell-gyártók gyakran csak kis szériában készítenek egy-egy gépet, és ha elkészült az előre meghatározott mennyiség, bezár a bazár, csak nagy szerencsével, általában jelentős felárral lehet szert tenni a kifutott darabokra. Reménytelennek tűnt a helyzetem.
Aztán olyan másfél éve találtam valamit az egyik partneremnél, akitől árut szoktam rendelni a boltba. Az online rendelési felületre pillantva rögtön megakadt a szemem valamin:1/43-as méretarányú die-cast, tehát fém modellek, borzasztó ismerős formákkal. Basszus, ezek GTR-ek! Sőt, van egy GT-Ae is!
Azonnal kisöpörtem a raktárat, két piros és két fehér GTR, meg egy fehér GT-Ae volt a zsákmány. Drágák voltak, de most nem hagytam kicsúszni a lehetőséget a kezeim közül! Hogy miért kellett mindent elhozni? Az egyik GTR Tóth Józsi barátomé lett, aki sokat segített a 323 felújításakor, meg előtte és utána is. Ő ugyanis a ma már nem létező Mazda Profinál volt szerelő. Mi több, mivel a Profi tulajdonosa volt az Érdi Team főnöke, ezért Érdiéknek is szerelt hétvégenként a versenyeken. Ha ő nyúlt a kocsimhoz, nem kellett félni, hogy olyan alkatrész kerül a kezébe, amilyet még életében nem látott. Arra is, gondoltam, biztos lesz majd egy-két lelkes Mazda 323 rajongó, akit érdekelhet a dolog. Érdiékhez is bekopogtattam, nem kell-e nekik egy ilyen modell, pontosan annyit kell fizetni érte, amennyiért én vettem, meg szállíttattam. Nem rajongtak az ötletért, így még most is van négy Mazdám.
A piros GTR-t megtartom, és a fehér GT-Ae-t is, mert az viszont még a ritkaságok között is ritkaság. A GT-Ae volt az igazi versenyautó alap: kívülről szinte semmi különbség nincs egy GTR és eg GT-Ae között, de az utóbbi teljesen fapados volt. Nem tették bele a légkondit, az ABS-t, nem volt villanyablak, villanytető, központi zár, de még a kárpitozásnál is a könnyebb szövettel dolgoztak bőr helyett. Sőt, a kábelezéssel is spóroltak, hiszen a be nem szerelt extrákhoz vezeték sem kellett. Így a kocsi jóval könnyebb lehetett, mint a normál GTR. Durván 300 darabot gyártottak le, ezeknek a váltóáttételezése is rövidebb volt a mezeieknél. Két fehér GTR viszont gazdára vár.
Persze nem bírtam magammal, a vásárlás pillanatában elkezdtem felszántani a netet, mi van a korábban látott műgyanta modellekkel? Hátha újra gyártják, tudomisén. Csak annyit találtam valami ausztrál fórumon, hogy vannak szerencsések, akik még anno tudtak venni ilyen modellt, de ez rajtam nem segített. Meg aztán oké, hogy sikerült GTR-t találni, de nekem TXL-em van (amit egyébként sokan GTX-nek hívnak, de tudtommal a TX, TXL a valódi nevük), igazából ilyet kellene találni.
A keresőben minden lehetséges módon beírtam a Mazda 323 Tx, TXL, GT, GTX, turbo, 4WD szavakat. És bingó! Az eBayen találtam egy eladót, aki két GTX-et is árult, mindkettő a japán CM's corporation gyártmánya, de az egyik BF-es, a másik BG-s raliautó, a Rally Car Collectionből. Naná, hogy megvettem mindkettőt. Szívem szerint a BG-sből kettőt vettem volna, egyet meghagyni úgy, ahogy van, egyet meg feketére fényezni, hogy pont olyan legyen, mint az enyém. Sajnos csak eg-egy darab volt mindkettőből, de így is nagyon örültem, mert a BF-es GTX Turbo formája ugyanolyan, mint a legelső autómé volt, a BG-s meg ugyanaz a a forma, mint a TXL. Azt hiszem, ennél közelebb soha nem kerülök a tökéletes megoldáshoz, a fenekemet csapkodnám a földhöz, ha az igazitól csak festésében, meg felniében különböző Mitsubishi Sigma modellt találnék.
A két CM autó formahelyességével azért vannak bajok. Először csak az tűnt fel, hogy a GTX-nek olyan hosszú az orra, mint egy hangyászé. Túl hosszúra sikeredett a sárvédő első kerék előtti része, meg a lökhárító. Teljesen felborulnak így a kocsi arányai. Aztán, ha a GF és a BG alvázkódú autót egymás mellé teszem, a régebbi, BF sokkal nagyobbnak tűnik, mint a BG, pedig valójában pont fordítva van. Megveszekedett perfekcionisták itt nekiállnának, és átfaragnák a modelleket, de nekem, arra, hogy néha nézegessem, jó lesz így is.
Most viszont, hogy a poszthoz keresgéltem a neten az információt, feltűnt egy eddig nem látott modell. Mint a vadászkutya, amelyik szagot fog, kitágult pupillával vetettem magam a guglira. Kiderült, az Altaya-Ixo gyártja, van többféle verzióban, nagy lámpasorral, anélkül, ránézésre jók az arányai (még elöl is), 1/43 a méretarány.
Kell. Vagy a Mikulás, vagy a Jézuska hoz majd egy ilyet, az biztos.
