Nem mondom, kicsit zavarban vagyok a Carrera Digital 1:32-es pályájával kapcsolatban. Mert egyik oldalon ott a profi és jó minőségű termék, a másikon viszont ott a riasztó beszerzési ár, ami azonnal száműzi közeléből a destruktív gyermekeket és a buta felnőtteket, akik egyszerű játékként tekintenek rá.
Mert nem az. Olyannyira nem, hogy már akár ebben a formában (de egy pár kanyarral kibővítve mindenképp) is alkalmas kisebb háziversenyek lebonyolítására, netán szórakoztatóhelyeken való bevetésre. A szett ugyanis profi, mindent tud, amit tudnia kell, mi is őrületes meccseket vívtunk vele anno, ehhez elég volt pár egyszerű szabályt felállítani. Az mondjuk már akkor feltűnt, hogy az alapáron 74 151 forintos készletben található Forma-1-es autók szépen kidolgozottak, ám első szárnypróbálgatásra nem túl alkalmasak, mert nehezen viselik a koccanásokat, ez-az letörik, lepattan róluk. Szerencsére minden visszatuszkolható a helyére, de a tizedik elhagyott első szárny után már úgy hagyjuk. Ezért egy óra játék után az autók úgy néznek ki, mint Bernie Ecclestone Mad Max-rémálma. Karosszériás autó kell ezekhez, a vak is látja.
És itt jönnek a képbe a Verdák, melyekkel két legyet üthetünk egy csapásra, hiszen végre a gyermek is önfeledten tombolhat, ráadásul – kis jóindulattal – a felnőttek is strapabíró autókhoz jutnak.
Kétségtelen, hogy egy Villám McQueen közel sem olyan menő, mint egy Capri RS3100, de iszonyat masszív, aprólékosan matricázott, egyszóval pontosan olyan, mint a mesében. A baja csak az, hogy Verdascóhoz képest bénább a pályán, márpedig a gyermek azt akarja majd, hogy McQueen nyerjen, úgyhogy apának előbb-utóbb valami cselhez kell folyamodnia, ha nem akarja az újfent üvöltő gyermeknek elmagyarázni ezredszer, hogy a szomszéd Petike nem azért verte meg, mert ügyesebb, hanem mert Verdasco súlypontja mélyebben van, tengelytávja hosszabb, nyomtávja szélesebb, ezért a centrifugális erő elleni harcot később veszíti el. Kell egy lapos mágnes az aljára, helyreáll a világ rendje.
Persze ne gondoljunk azonnal arra, hogy teljesen esélytelen McQueen, lehet vele nyerni, sőt, érzésre egyenesben gyorsabb, de kell hozzá a rutin. (Külön plusz pont, hogy a két Verdák-verda az analóg pályákon is használható, elég egy kis kapcsolót átbillenteni hozzá.)
Ennek ellenére a digitális pálya magában hordozza az öröklét ígéretét: az elemek kapcsai szilárdan tartanak, a szalagkorlátot sem tudja kiütni a teljes sebességgel belerongyoló Verdasco, sorját szinte sehol nem találunk, még a pályaelemek alján sem. A használati utasítást jóformán csak a pályarajznál és a kontroller-programozásnál kell felütni, azt is csak egyszer, minden egyértelmű és világos. Az összerakás nettó 25-30 perc apának. Ha már kész, akkor nem könnyű maradandó kárt okozni benne, nyugodtan hagyhatjuk a gyerekeket játszani, apró dolog nem törik, csak nyomni kell a gombot, a meseautók pedig száguldanak ezerrel és mindenki boldog. Lehet sávot váltani, üldözni a másikat, lelökni, menekülni és egyáltalán, a sávváltás és az önálló irányíthatóság száz százalékkal megdobja az élményt.
Hely azonban kell hozzá, ez tény, a pálya simán elfoglal egy 4-5 négyzetméternyi helyet (inc. felhasználók) így nagyobb lakás/játszóhelység javasolt hozzá. Mindenképpen érdemes beszerezni két karosszériás autót és plusz két kontrollert (így már tudunk négyen játszani) de ezzel már könnyen 100 ezer forint felett járunk. Ennyiért már Csikós flottát helyez forgalomba.
Talán éppen ezért (és a helyigény miatt) én biztosan a kisebb, 1:43-as Digital-készletet preferálnám, gyermeknek pedig ott a Verdás Go!!!-kezdődoboz, azzal ugyanúgy önfeledten eljátszik.
A felnőtteknek pedig maradjon meg a véres küzdelem a forró műanyagcsíkon, az elmosódott szalagkorlátok mellett, 32-szeres kicsinyítésben. Ez nem gyerekjáték, bár ideig-óráig azzá válhat.
