Lelkes olvasónk és kommentelőnk, Makettes küldött beszámolót egy belga makettes összejövetelről. Története ékesen bizonyítja, ebbe a hobbiba bele lehet annyira bonyolódni, hogy az már tényleg nem ismer határokat.
Szerintem, ha azt mondom, hogy 8 felnőtt férfi összezsúfolódik egy mikrobuszba és utazik összesen 3500 kilométert 4 nap alatt, a legtöbben arra gondolnak, hogy vagy valami fergeteges kanbuli lehet a háttérben, vagy egyszerűen csak nem komplettek. Valahol mindkét állítás igaz, nagy buli is, ahová tartottunk, és mint minden makettező, egy kicsit flúgosak is vagyunk. A lényeg, hogy március közepén immár sorozatban hatodszor indultunk útnak Belgiumba, egy csendes kis városkába Brugge mellé, Jabbekébe.
Jabbeke. Ez a név már fogalom Európában a kamionmakettezők körében, de mondhatom a polgári járművekkel foglalkozókat is. Az ottani sportcsarnokban rendezi meg a bruggei On The Road klub az éves makettversenyét és kiállítását, Európában a legnagyobb polgári járműves összeröffenést. Az asztalfoglalásokat már február elején el kell küldeni Peternek, a főszervezőnek, és még így sem biztos, hogy megkapjuk a kért métert, lehet hogy kicsit kevesebb lesz, mert nincs több hely. Nem úgy megy, mint nálunk, hogy jónapot, jöttem a versenyre, hová tegyem le a makettet. Itt előre le kell adni, egyeztetni, és ezek csak az egyszerű kiállítói asztalok.
Arra már régen rájött a társaság, hogy sokkal egyszerűbb egy mikrobuszt bérelni az útra, mint két autóval útra kelni. A csomagok, utasok felvételének nagy része Budapesten megtörtént, útközben már csak két beszálló volt. Nem volt egyszerű mutatvány elpakolni a Transporter hátuljában a sok táskát, kaját, és az igen helyigényes maketteket. Indulás csütörtök este, és általában úgy tervezünk, hogy péntek délelőtt még útba essen valamilyen nevezetesség, múzeum vagy más érdekesség németföldön. Idén a Mercedes gyári múzeumát céloztuk meg Stuttgartban. Néha keresni kellett az állunkat, eszméletlen jó, ezt mindenképp érdemes megnézni. Kicsivel dél előtt indultunk tovább Belgiumba, szigorúan Luxemburg felé, mert ott mindig sokkal olcsóbb az üzemanyag. Estére érkeztünk meg a szállásra. Idén sikerült egy nagyon jó házat találni, igaz, nem benn a városban, de legalább nem kellett másokkal osztozni rajta. Este még készült egy hazulról hozott melegvacsora - cigánypecsenye volt a menű - majd eltettük magunkat, mert elég fárasztó volt a hosszú utazás.
Szombat reggel. Be az autóba, és át a pár kilométerre lévő Jabbekébe, a rendezvény színhelyére. Gyors kipakolás az asztalunkra, eligazgattuk a maketteket, majd nevezés, és lehetett menni, üdvözölni a haverokat, vagy pénzt költeni a börzén. A rendezvény sajátja, hogy Európa számos országából eljönnek a hobbi művelői, a belgákon kívül holland, francia, angol, svájci, német, osztrák, dán, norvég, cseh, lengyel, no és magyar makettezők is rendszeresen látogatják. Nagyon sok barátra sikerült szert tenni az évek során, és a legtöbbjükkel csak itt tudunk személyesen is beszélgetni, évente egyszer. Természetesen nem maradhat ki a koccintás a pálinkával, már elvárják tőlem, hogy vigyek egy üveggel, de az idén csomagoltam egy kis házikolbászt is, annak is nagy volt a sikere. Közben az egyik sarokban már javában bemutatóztak a bruggei RC-kamionosok, a rendezvény örökös szereplői, akiknek ugyan egyre kevesebb hely jut a számtalan kiállító miatt, de a bemutatójuk mégis mindig ugyanolyan látványos.
A makettek három fő kategóriába sorolhatóak:
- 1/24-1/25-ös kamionok
- 1/32 (főleg 1/87-es) fölötti kamionok
- autók, motorok
Itt szinte nem is lehet találkozni dobozból épített makettel, mindenki átépít, feljavít vagy szkreccsel. Idén is nagyon sok csodálatos, és különleges munka volt, az ember csak kapkodja a fejét, dacára annak, hogy előzőleg azért a külföldi fórumokon már találkozik a legtöbb makettel.
A dánok mindig külön kategóriát képeznek, olyan magas szinten űzik az ipart, Scaniában és Volvoban szinte verhetetlenek. Igaz, ők simán megvesznek 200-250 euronyi kiegészítőt a maketthez, de be is kell tudni azt építeni. A németeknél is vannak nagyon szép munkák, bár ott már nagyobb a szórás. Makettben is léteznek teljesen kifestett kamionok, tájképpel, motívumokkal, érdekes módon ebből legtöbbet a franciáknál lehet látni. Szívem csücskei a 60-70-es évek európai kamionjai, csakúgy, mint a hannoveri Klaus barátomnak. Ő egy kedélyes nyugdíjas német úr, aki a legtöbb esetben magától épít, sok munkája saját építés, és ebből az időszakból származik. Mint mesélte, nagyon sok személyes élménye van azokból az évekből, ezért is könnyebb az akkori gépek makettjeit megépítenie. Azon döbbentem meg igazán, mikor az építési technikákról beszéltünk, és magamból kiindulva rákérdeztem, hogy egy kamiont ugye legalább egy évig épít. Ő meglepődve mondta, hogy dehogy, 2-3 hónap. Hiába, nehéz a német nyugdíjas élete…
A düsseldorfi klub asztalán, Guido barátomnál már látható volt egy új amerikai kamion, az International Lonestar egy példánya, és mint mondta, nagyon szuper makett, tökéletes, részletes alkatrészek, nagyon jó illeszkedéssel. Vannak előnyei a 3D tervezésnek.
Szintén újdonság volt a ledes kiegészítőlámpák kínálata, lehetett venni komplett szerelvényhez vezérléssel, vagy csak külön ledeket, bármit. Főleg a németeknél hódít ezek beépítése a makettekbe, de gondolom, hogy egyre többet lehet majd látni.
Kamionban szintén jelentős az 1/87-es méretarány rajongótábora, főleg a hollandok és a németek körében. Ők nagyon sok kicsit hoztak. Természetesen itt is van nagyon sok átépítés, vagy saját építés, én is az itt látott munkák hatására kezdetem el 87-esekkel foglalkozni. Az egyik nagy érdekesség számomra egy zöld Sisu-Rába volt, amelyből csak egy példány létezett, és csak pár kép van róla a neten. Ezt építette meg egy holland makettező, de ő sem ismerte a történetét: amikor meséltem, ő is csodálkozott. Röviden annyi, hogy balesetes volt a Sisu, és a tulaj rábuherált egy Rába-fülkét a Sisu tetejére, így jött ki ez a furcsa végeredmény. Nem volt egy formatervezési csúcsmodell, de biztosan sokkal gazdaságosabb volt, mint szétbontani. Volt még jónéhány kis dioráma, életkép, ezekből nagyon jó ötleteket lehetett meríteni.
Az autós részleg szintén meglehetősen zsúfolt volt, sok különleges, egyedi, átépített járgánnyal. Csak a versenyautóknál fordultak elő kevéssé feljavított darabok, a legtöbb modell esetében erősen hozzányúltak az alapmaketthez. Nagyon tetszett egy készülőben lévő verseny Trabant, komoly átépítéssel. Jövőre már biztosan kész lesz, kíváncsi leszek rá. Egyre több kis dioráma van a ralis építésekben, hiába, ott nagyon könnyű témát találni. Újdonság volt a Belkits Peugeot 207 S2000-es kitje, de már háromféle dekorral is láthattam, pedig nincs egy hónapja, hogy kiadták. Mondanom sem kell, a belga Dominósok börzestandján már szombaton elfogyott az összes doboz, pedig sokat hoztak belőle. Nagyon szép készlet, mondhatni Tamiya-minőség.
Itt is jellemző egyfajta szakosodás, van, aki Formula-1-re specializálódott, van, aki amerikai autókra, esetleg ralira, de azért akad néhány mindenevő is. A lényeg, hogy nagyon sok különleges maketteket hozott mindenki.
A rendezvényhez tartozik egy börze is bőséges választékkal, bár idén talán kisebb volt, mint a megelőző években. Ettől függetlenül rengeteg pénzt ott lehet hagyni makettekre, kiegészítőkre, sztirolra, festékre. Vannak dolgok, amiket csak ott tudok beszerezni, mindig listával megyek, és rendszeresen jön még hozzá valami helyben is.
Nagyon gyorsan elszaladt a szombati nap, másnap reggel mentünk vissza folytatni a szájtátást. A hazai versenyektől eltérően itt vasárnap délben van eredményhirdetés, de csak öt óra felé van vége a rendezvénynek. Mint mondtam, ez elsősorban kamionos rendezvény, ezért külön kategóriák vannak típusonként és méretarányonként.
Idén is jól szerepeltünk, öt díjat kaptunk, három harmadik, egy második és egy első helyezést csíptünk meg. Az eredményhirdetés után még folytatódtak a félbemaradt beszélgetések és persze a vásárlás, majd 5 óra körül elkezdtünk csomagolni. Búcsúzkodás, majd indulás haza, vagy a szállásra. A főszervező, Peter elmondása szerint van rá remény, hogy jövőre már tágasabb helyen legyen a rendezvény, már évekkel ezelőtt kinőtték a sportcsarnokot.
Gondolom, sokakban felvetődik a kérdés, hogy megéri-e ennyit autózni, utazni egy hétvége miatt. Számomra, és a társaság többi tagja számára nem kérdés, hogy Jabbeke akkora feltöltődést ad a hobbival kapcsolatban évről évre mindenkinek, amit más rendezvény nem igazán tud elérni, és aminek hatására nagyon sokat lehet fejlődni, tanulni.
Számomra így nem is kérdés, hogy viszlát, Jabbeke, jövőre is!
