Száguldó villanyautók, szikrázó áramszedők
(Sipos Zoltán)
Mivel több rokonom is él Németországban, kölökként, öcsémmel gyakran kaptunk tőlük kisebb-nagyobb ajándékokat. Meg ugye a szülőknek jött a Quelle meg Neckermann katalógus (megjegyzem, most tudtam meg, nagyanyám rendszeresen kapott nagyobb mennyiséget ezekből, amit aztán butikosoknak, varrodásoknak adott el - akiknek kincset értek a benne lévő fotók -, igen jó pénzért, így téve szert egy kis nyugdíjkiegészítésre).
Éppen ezért én a német piacról kaptam az információimat, az ott menő dolgokat ismertem. A német játékmárkák már igen korán befészkelték magukat a fejembe. SIKU, BIG, Playmobil, Carrera, Märklin, Kettler és társai mind ott voltak a kellemes illatú papírra nyomott fényképeken. Persze, a nagyobb fiúk a fehérnemű-fényképeket nézegették, feszes mellekkel és fenekekkel. Meg különleges masszírozógéppel - később már én is megértettem, mitől különleges.
Szóval, a lényeg, hogy ha az emberben gyerekkorában kialakul egy ilyen márkaismeret, az bizony végigkíséri egész életében. Nürnbergben is régi jó ismerősként köszöntöm ezeket a márkákat. Különösen azokat, amelyeknek a termékei után akkoriban meg voltam veszve. Még akkor is bemegyek a standjukra, ha a boltban nem árulok ilyesmit, és nem is gyűjtöm a dolgaikat. Egyszerűen jól esik nézegetni a mai játékaikat.
Mivel a kisautóblog elég jó kapcsolatot ápol a Carrerával, kézenfekvőnek tűnt, hogy kicsit jobban szemügyre vegyük az idei standot. Már itthonról leszervezték a kedves Carrerások, hogy kint fogadjanak minket a kollégáik, és minden kérdésünkre választ kaphassunk. A kiállításon annyira profik dolgoznak, hogy Koncz Janival legalább egy órán át szívhattuk magunkba az infót. Az pedig nem kevés idő, különösen, ha tudjuk, hogy ennek nagy részét külön-külön töltöttük el, két szakembert is lekötve kérdezősködésünkkel.
Én inkább a slot-car témára mozdultam rá, Jani az új fejlesztésű RC-autókat próbálgatta. Azért alakult így a felosztás, mert bár az RC téma inkább az én területem, de a Carrera távirányítós autói inkább a kezdő, játék kategóriába tartoznak, amit igazán objektíven nem tudtam volna értékelni. A slot-témában viszont csak alap ismeretekkel rendelkezem, szinte minden infó új, ez most valahogy jobban érdekelt.
A standon több komplett pályát is felállítottak, így különböző méretarányokat, a digitális illetve analóg rendszereket is szemügyre lehetett venni. Természetesen egyik pályát sem próbáltuk ki, semmi érdekes nem volt benne. Éppen ezért nem is jelentett gondot az autók vezetése. Hiszen kinek jelentene kísértést egy depóval, lelátóval, szurkolókkal körberakott legújabb generációs digitális pálya? Mi kérem profik vagyunk, rezzenéstelen arccal csak a munkára koncentrálunk. Vagy nem. Mert természetesen a Go!!! pályát is ki kellett próbálni, azt, amelyiken az új, mérleghinta-pályaelem van. Meg az 132-est is, meg az 124-est is. Nagyon, de nagyon más vezetési élményt nyújt mindegyik méretarány. A nagyobb, testesebb autók nem olyan fürgék, mint a kicsik, de szinte úgy sodródnak, úgy viselkednek a pályán, mint egy igazi. Persze, sokkal nagyobb pálya- és helyigényük van.
Sorra vettük az autókat is. Mivel nem ismerem a termékkínálatot, nagy segítséget jelentett az új termékek melletti NEU! felirat, mert szinte átláthatatlan mennyiségű autót kínálnak minden méretarányban. Nekem egy pár éves GO!!! készletem van otthon, már azoknak az 1:43-as autóknak a kidolgozása, minősége is tetszik (azért vettem meg, ugye), de amit az 1:32-es, meg 1:24-es autókkal művelnek, az nem semmi. Számomra referencia a Kyosho MiniZ autók karosszériája - tökéletes, aprólékos részletek, gyönyörű fényezés, kínosan precíz dekorok, és az egész tetején a tükörfényes lakkréteg. Nos, ezek a Carrera autók pontosan ezt a szintet ütik, de még nagyobb választékkal, egészen különleges autókkal. Ha valaki csak a vitrinbe akarja tenni őket, arra is tökéletesen megfelelnek, sőt, az embernek kicsit fáj a szíve versenyen megborítani, szalagkorlátra kenni a kocsikat.
Az autókat bemutató pályadarabokon találtunk pár érdekességet is. A Go!!! autók között volt pár olyan kocsi, amiket Európában, esetleg Németországban nem is forgalmaznak. Ezeket még nem láttam élőben: Ford Crown Victoria rendőrautó, dűne-buggyk. Meg persze voltak újdonságok is. 1:24-ben Ferrari Breadvan (rögtön két színben, pedig csak egy autó létezik a világon!!), Ferrari 599XX, régebbi autók új festéssel, 1:32-ben meg annyi új autó jött ki, hogy nem is lehet végigvenni, a honlapon is több oldalon át listázzák őket. Persze az új festésű Caprit, az Opel GT-ket, meg az Mercedes Benz SLS Pace Cart le kellett fényképeznem.
Érdekesség volt, hogy a GO!!! autókat akár hátrahúzós-motoros játékként is meg lehet venni. Ügyes kihasználása a karosszéria-fröccsöntő sor kapacitásának.
Amíg én a Carrerás szakemberrel beszélgettem, Koncz Jani a szeméhez ragasztotta a gépe keresőjét, és folyamatosan az érdekességekre fókuszált. Ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődését, lekattintotta. Ilyenkor ugye az ember nem feltétlenül az autók melletti kis táblákat nézegeti. Ezért történhetett, hogy egyszer csak az egyik biztonsági őr erélyes hangon rászólt. Olyan erélyesen, hogy egy pillanatra én is összerezzentem. Baj nem történt, csak sikerült olyan, még titkos autókat is lefotóznia, ami mellet picike fényképezőgép rajz szerepelt, két piros vonallal áthúzva. A Verdák régi darabjai nem titkosak, de az új, még moziban sem látható film új szereplőit csak úgy engedte kiállítani a jogtulajdonos Disney, hogy azokat tilos fényképezni. Még a kiállított dobozokon is csak szürke körvonalak láthatók az igazi autók helyett. Persze Jani azonnal törölte a képeket, mindenkinek kisimult az arca, mosolyogva, barátságban folytattuk a beszélgetést - érthető, hogy nem akarnak összezörrenést a Disneyvel. Persze, ha már publikus lesz a dolog, igyekszünk elsőként képeket mutatni a szupertitkos Verdákról. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a Totalcar munkatársai titkos prototípusokat láthattak testközelből.
Innovációs Díjat ért a Racing Machine RC
(Koncz János)
Miután kijátszottam magam a slot-carokkal (életemben először pályáztam, kellett pár perc, míg rájöttem, hogyan kell körbevinni úgy az autót, hogy ne repüljön bele a három méterre álldogáló hoszteszek dekoltázsába), felfedeztem, hogy RC-modellek is vannak ám az egyik sarokban, ahol egy kisebb demonstrációs területet is kialakítottak a kipróbálásukra. A Carreráról nem éppen az RC jut elsőként az ember eszébe, de úgy látszik, a műfaj növekvő népszerűsége a cég marketingeseinek és mérnökeinek fantáziáját is meglódította, és egyre szélesebb típusválasztékkal édesgetik magukhoz a vásárlókat.
Persze, ez még nem a Tamiya vagy a Kyosho kategóriája, és a Carrera maga is azt kommunikálja, hogy (egyelőre?) nem akar a szegmens nagyjaival versenyezni. Az ő RC modelljeik az igényes játékok kategóriájába tartoznak, és inkább a kamaszodó gyerekeket célozzák meg velük, mint a felnőtteket. Ám a standon szolgálatot teljesítő szakemberek határozottan állították, hogy a minőségben és a strapabírásban nem kötöttek kompromisszumot. A Carrera RC-khez nem lehet kiegészítőket, tuningelemeket kapni, de az autóik szépek, kívánatosak, és ami a fő, bírják a strapát.
Két típust szúrtam ki a felsorakoztatott választékból. Abszolút kedvencemmé vált a Dune Jumper Buggy, egy 1:12-es méretarányú, 42 centis homokugró, amit – akárcsak a többi Carrera RC-t – készre szerelve árulnak. Klasszikus forma, széles, bütykös, rugózott kerekekkel, vidám színekkel, félbevágott pilótával – csoda, hogy azonnal a szívembe zártam? A Tamiya Sand Scorcherje mellett ezt hoztam volna haza a legszívesebben, gyakorlatilag szerelemre lobbantam iránta. Van ám az összeszerelt modelleknek egy nagy előnye: megveszed, feltöltöd az akksit, és már nyomhatod is neki a gázt a távirányítón. Aki nem bírja a szöszmötöléssel járó stresszt, jól jár egy ilyennel. A gyártó azt ígéri, hogy a másfél óra alatt feltölthető lítium-ion akkumulátor negyven perc játékidőt biztosít, ami határozottan nem rossz érték.
A másik kedvenc a piros, kék és fekete változatban árult Racing Machine, a Carrera-kínálat Jolly Jokere. Az 1:10 méretarányú, ötven centi hosszú gépezetbe számos olyan funkciót pakoltak a tervezők, ami sokoldalúvá teszi. Széles nyomtáv, rugózott futómű, összkerékhajtás, differenciálmű, erős és nyomatékos villanymotor, ami 35 km/óráig gyorsítja a Versenygépet – és egy érdekes és praktikus fícsör: az állítható hasmagasság. Egy gombnyomás az lcd-kijelzős távirányítón, és a terepjáróból pályagéppé alakul (vagy fordítva), akár menet közben is. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy egyet fizetünk, de két autót kapunk, amivel éppúgy repeszthetünk a tornaterem sima padlóján, mint a konyhakert ágyásai között – csak anyánk meg ne lássa. A Racing Machine-re a nürnbergi játékvásár nemzetközi szakmai zsűrije is felfigyelt, és a típust Innovációs Díjjal jutalmazta.
Jó pár modell van még e két kedvencemen kívül a palettán. Egy futurisztikus terepjáró, a Shuttle Galaxy, a rendőrautónak felöltöztetett Agent Black Spy Control, a bigfoot stílusú Inferno, vagy éppen a távirányítós vízágyúval felextrázott Agent Black Power Watergun. A teljes választékot nem fogom felsorolni, aki a gyári honlapon akar szörfölgetni, kattintson ide (http://www.carrera-rc.com/en/products/). Nemcsak autókat fog találni, de két helikoptert és egy hajót is, továbbá egy időmérő kaput, amivel versenypályává alakíthatunk bármit, a hipermarket parkolójától a Marokkóból hazacipelt ötször hatméteres perzsaszőnyegig.
A Carrera óriási standján – ahová egyébként csak meghívott vendégek léphettek be, a pályaautók és az RC-modellek mellett egyéb érdekességeket is láttunk. A márkatulajdonos Stadlbauer M + V GmbH szemlátomást úgy döntött, hogy a kerekes-gurulós játékok minél több szegmensét meghódítja. Kiállítottak lábbal lökős műanyag kisautókat (My First Car), tetszés szerint bővíthető és kombinálható, színes pályarendszert, önjáró autócskákkal, madzaggal húzható fajátékokat, sőt még die-cast modelleket is, a Bburago egészen jó minőségű Street Classics sorozatából. Mindezekkel ügyesen színesíti a cég választékot, ám a kereslet nagyja a legendás és ügyesen reklámozott slot-carokra összpontosul.
