Úgy tűnik, az ingolstadtiak egészen új taktikával akarják tesztelni és bevenni a még nem létező piacot. Gyerekmunkát alkalmazásától sem riadnak vissza. Több okból is van értelme a dolognak: a gyerek ugye ingyen tesztel, örül, ha teheti, azt hiszi játszik, pedig éppen egy multinak segít súlyos Euró tízezreket megspórolni. Aztán ugye, ha sikerült a tízévesek agyába beleégetni a négykarikát, erős márkafüggőséget kialakítani, már nem lesz nehéz később nekik igazi Audikat eladni. Meg aztán apuéknak is el tudják magyarázni, hogy az Audi a legeslegszuperebb, tőlük legalábbis mindenki irigyli, szóval menő.
Persze, van egy kis csúsztatás: igazából ezek nem Audik. Auto Union versenyautóknak álcázva tesztelik a különböző alternatív -értsd nem belsőégésű motoros- hajtású járműveiket. Lehet, a jövőben az Audinak is lesz saját exkluzív márkája, és Auto Unionként dobják piacra a villanyautóikat?
Akárhogy is, ezek a Typ C utánzatok botrányosak. Botrányosan szépek, botrányosan precízek és nem utolsósorban botrányosan drágák. Tavaly még csak a pedálos verzió volt kész, gyanítom óriási volt a visszhangja, szerintem az idei is jól sikerült. A lábbalhajtós verzió nekem kicsit szimpatikusabb, igazi, jól sikerült geg, ezt meg is lehetett venni. Eddig mintegy 100 vásárlója akadt a -figyelem- 9.700,- Eurós játéknak. Hogy drága, az nem kérdés. Hogy megéri-e, azt mindenki döntse el maga. A minőség mindenesetre több, mint lenyűgöző. Én például bottal kergetnék el minden gyereket a közeléből, amelyik csokis kézzel közelít, aztán a tévé elé ültetném, és a Kisvuk kettőt nézetném vele végelgyengülésig. Naná, majd összekeni nekem a méregdrága, igényesen varrott bőrülést, meg kormányt.
Az idei, elektromos verziónak még nem biztos a további sorsa. Vagy lesz belőle megvásárolható példány, vagy nem, de azt azért lehet sejteni, ha lesznek megvehető példányok, azt, aki 9.700,- Euróval jelezné vételi szándékát, csak kedvesen megmosolyognák, majd előlegként elvennék az összeget. Garantáltan, bőven ötjegyű lesz az a szám, amit az Eurós ártáblára írnak.
Persze, neki lehet állni, és mint anno Márkus László a fotellel, miszlikbe darabolni, közben üvölteni, hogy mi kerül ezen a pedálos autón 9.700 Euróba. De nem érdemes. Elég csak kicsit jobban szemügyre venni a képeket. Eleve, a klasszikus, fűzött küllős, központicsavaros felnik, meg a rajtuk lévő BF Goodrich Sivertown gumik sem lehetnek olcsók. Aztán az alumínium csőváz, amihez CNC megmunkált, illetve öntött alkatrészek csatlakoznak. A futóműben láthatóan hiperminőségű alkatrészek vannak, a lengőkar imitációk szintén alu-öntvények. Bár a fényezés eltakarja, de gyanítom a karosszéria is alumínium. A pedálos hajtáslánc is már-már kínos precizitással és igényességgel lett összerakva. Természetesen váltó is van a rendszerben, amit az eredeti váltókarra emlékeztető bot tekerésével tudunk állítani. A láncot rugós feszítő tartja mindig feszesen.Az már csak természetes, hogy differenciálmű is van hátul, ezért a két hátsó kereket egy-egy hidraulikus tárcsafék lassítja. A bőrkormány elé igazi fa műszerfalat építettek, igaz az órák nem működnek, de pontosan úgy néznek ki, ahogy kell. Ez egy pénzt, időt, fáradságot nem kímélve elkészített autó, ne csodálkozzunk, ha megkérik az árát.
A pilótafülke peremét ugyanazzal a minőségi bőrrel szegélyezték, amivel a kormányt és a hurkás ülést vonták be. Természetesen a "motorháztető" levehető. Stílusos leszorítógumikkal rögzül a fedél, a karikákat egy bőr leffentyű segítségével tudjuk lefejteni az alu pöckökről.
Az elektromos verzió már nem csak hajtásában, de anyagaiban is modernebb: karbon csövek a vázban, karbon karosszéria és műszerfal. Ügyes poén, hogy míg a pedálosra feltették az oldalanként 8-8 kipufogót imitáló sort, az elektromosnál oda a feliratot került.
A 1,5 lóerős kis villanymotor akár 30 km/óra sebességig tudja gyorsítani a gépet. 60Nm nyomatékkal szerintem akár kisebb erőcsúsztatásokra is fussa. Azért az jól mutathat, mikor az ápolt gyep melletti, gondosan gereblyézett murvás kocsifelhajtón az ifjúúr keresztbeteszi a Typ C-t, íven tartja, majd a húga pónijait majdnem elütve egyenesbe rakja. A bőr pilótasapka és a nagy szemüveg takarásából meg csak egy foghíjas vigyor-vicsor látszik. Hiába no, jó dolog lehet jó ízlésű milliárdos szülők csemetéjének lenni.
Ami pedig az Audit illeti: a pedálos-projekt kiötlőjének én bizony soron kívüli előléptetést ítélek meg. A játékvásáron rajtuk kívül egyetlen egy autógyárat sem láttam, aki saját standdal mutatná be a céges játékokat. Éppen ezért biztos, hogy aki csak a környékükön járt megjegyezte magának a látottakat. Ráadásul tökéletesen demonstrálja azt, amit az Audi hirdetni akar magáról: csúcsminőségű termékeket állítanak elő.
Ha valaki az idei elektromos Typ C mellett látta a hosztesszeket csocsózni a szintén hiperigényes Audi-csocsóasztalon, az tudja, mennyire odafigyeltek minden apró részletre -persze ez sem olcsocsó: 12.900Euróért viheti haza, akinek bírvágya lett a képeket látva. (Tudom, tudom, ez az olcsocsó poén megérdemel egy megalázó Gesztipéter érdemrendet, elnézést).
Magam nem vagyok egy Audi-rajongó, de megemelem a kalapom ekkora profizmus láttán. A pedálosokkal elérték azt, amit keveseknek sikerül: minden fórumon beszélnek róluk. Autós újság, veterános magazin, játékokkal foglalkozó blog, mind csak elismeréssel tud szólni a termékükről.